Öt éve várunk arra, hogy mikor jön egy messiás a baloldalon, akinek végre – hogy nagy szavakat használjak – baloldali értékei és eszméi vannak, aki végre nem a Fidesz kottájából képes csak játszani, aki nem valami ellen, hanem valamiért határozza meg magát, és nem csak formailag, nem csak szavakban, hanem programban és tettekben is. Lássuk, milyennek is kéne lennie egy baloldali vezetőnek és mit várnék egy magát baloldalinak tartó és hirdető párttól. Az alábbi pontok nem fontossági sorrendben íródtak.
- A párt vezetői és képviselői (parlamenti és önkormányzati egységesen) a fizetését, vagy annak jelentős részét jótékony célokra – éhezés, szegénység, menekültek – ajánlja fel, folyamatosan, nem kampányszerűen.
- A vezetőségében jól láthatóan, nem a huszadik sorban elbújtatva legyenek melegek, cigányok, és jobb összefoglaló szinoníma híján, színes bőrűek is. Nem dísznek, hanem hogy az ő gondolataikat és világlátásukat is aktívan képviseljék.
- Nem támogatja az egykulcsos adórendszert, mert az arra jó csak, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek.
- Nem támogatja a közmunkát, helyette kidolgozza a mindenkinek alanyi jogon járó alapjövedelmet, mivel a fejlődő világnak egyre kevesebb konkrét kétkezi munkásra lesz szüksége, a munka pedig jog és nem kötelesség, annak is életben kell tudnia maradni, aki kiszorul a munkaerőpiacról.
- Decentralizálja az oktatást és visszatér a bolognai rendszerhez úgy, hogy az oktatás bevételei belül maradjanak a rendszeren. Visszaadja az egyetemek autonómiáját és kidolgozza azt, hogy a szegény ingyen tanulhasson a gazdag pénzén.
- Megszünteti a szektorális különadókat, a bankok extra adóztatását, mert ezek mind a lakosságra hullanak vissza. Adókedvezményt ad azoknak a vállalkozásoknak és bankoknak, akik támogatják a leszakadó rétegeket, egészségügyet, oktatást.
- Megszüntet minden családi adókedvezményt, mert ez büntető azokra nézve, akik nem tudnak vagy akarnak családot alapítani, helyette visszaállítják a családtámogatást, de csak három gyerekig, az felett ez a támogatás megszűnik.
- Az ÁFA-t 20%-ra csökkenti, az alapvető élelmiszerekét pedig 0 %-ra.
- Egyszerűsíti a vállalkozás alapítást, és az adózást is, mert bár a vállalkozásoknak kell eltartania az államot, de ez csak akkor működik, ha a vállalkozások működnek.
- Leépíti a vízfejű közigazgatást, és minden minisztériumi szintű terület mellé rendel egy civil kontroll szervezetet is szavazati joggal. Egyáltalán és összességében a civil szférát maga mellé emeli a közigazgatásban, oktatásban, kultúrában, mindent velük, semmit nélkülük.
- Kiszáll az élsport finanszírozásából, őket a vállalkozások és bankok szponzorálják, a fennmaradó pénzt az egészségmegőrzésre és a tömegsportra költi.
- Mindenféle egyház támogatását megszünteti, az adózók által felajánlható 1+1%-ot összevonja, és csak civil szervezetek számára teszi kiutalhatóvá. Az egyházat, mint hobbitevékenységet pénzeljék a híveik.
- Átláthatóvá és számon kérhetővé teszi a pártfinanszírozást.
- Kutathatóvá és elérhetővé teszi az ügynökaktákat éppúgy, mint a titkos szerződéseket is.
- Alanyi jogként mindenkinek ingyen bocsát rendelkezésre háztartásonként egy internetkapcsolatot és az ügyintézést teljesen elektronikussá teszi.
- Visszaállítja a magánnyugdíj-pénztári rendszert.
- Moratóriumot vállal arra, hogy amíg az egészségügy, a nyugdíjkassza, az oktatás helyzete nem normalizálódik, addig nem finanszíroz államilag semmiféle új beruházást – értelemszerűen a felújítások és fenntartó beruházások nem esnek ebbe a körbe. Az energia beruházásokat (Paks2) felülvizsgálja, előnyben részesítve a megújuló energia szektort.
- Piacképes fizetést ad a tanároknak és az egészségügyben dolgozóknak. És itt a magyar piacról beszélek egyelőre természetesen.
- A kultúra finanszírozására az adóforintokból kiszámítható fix százalékot ad, aminek elosztását a civilekre bízza.
- A jelenlegi vezetőket elszámoltatja független bíróságon, külföldi megfigyelők részvételével, és amennyiben igazolódik a hűtlen kezelés, azok vagyonát elkobozza és a lemaradó-leszakadó területekre csoportosítja.
- Visszaállítja az Alkotmánybíróság és a bíróságok, rendvédelem hitelét és működőképességét, visszahív minden pártkatonát és helyükre civil szakértőket helyez.
- Elveszi az adóhatóságtól a büntető-szankcionáló hatalmat.
- Megtervezi és belefog az euro bevezetésébe.
- Visszaállítja a köztársaságot és az alaptörvény helyett az alkotmányt.
- Az államfő megválasztását kiveszi az Országgyűlés kezéből úgy, hogy hivatalát csak civil személy tölthesse be.
Tudom, hogy sok dolog kimaradt, és nyilván kérdéses a finanszírozás is, de hiszem, hogy mindez vállalható és megvalósítható lenne, ha lenne hozzá közös akarat. Erre jelenleg egyetlen mostani ellenzéki pártban sem látom a potenciált. Viszont fentiek nélkül nem is lesz jövőnk.
Megvolt az idei középsulis találkozónk is. Fogyadozó létszámmal, javarészt a kemény mag, már persze aki magát annak mondja, gondolja. Vicces, hogy az osztály amíg aktívan üzemelt, nem volt sem jó, se összetartó, tipikus budapesti szakközép csak, klikkekkel, csapódókkal, le- és kimaradókkal. Aztán mára ez más árnyalatot kapott, ha nem is vajszínűt, de történeteink mégis úgy próbálják mutatni, mintha jóban lettünk volna régen is. Hazudgatunk, lelkünk rajta.
A választásokig lehetett hinni, bízni az irrealitásban, hogy a darabjaira hullott, és darabjaiban főleg egymással vitában álló, szellemi bázisát adó értelmiségi elitje által sem támogatott ellenzéki összefogás valami csoda folytán, talán, mégis, főképp nem saját erejéből, nem értelmes programja által, egységes és érthető jövőkép és önmeghatározás híján inkább dacból, és a Fidesz által dobott gumicsontokon rágódva győzni fog. Tudom, hülye egy hit, szürealitásában veri a szeplőtelen fogantatást is, de az ember már csak olyan, hogy szeret bízni, hinni, vakon is. Ha nem így lenne, bezárnának a kaszinók, a lottózók, a templomok, de még a patikák bevétele is töredékére csökkenne. Azonban a választások elmúltak, túl vagyunk, győzött a realitás, a hit ideje lejárt. Legalábbis a baloldalon, mert jobbosoknak maradt a békemenetes, EU-ellenes, Putyin-barát világ, és ahhoz, hogy ezt valaki csont nélkül bevegye, ahhoz kell aztán a vakhit piszkosul, máshogy az se megy, csak agy nélkül, zsigerből. Nekik a magyar nem egy embercsoport, nem azonos nyelvet beszélők köre, nem is a nemzet szimpla spirituális kapcsolódása, hanem a minőség, a faji felsőbbrendűség jelzője. Nekik legyen mondva, persze, rájuk kell csak nézni. És mégis azt mondom, be kell lépni a Fideszbe!
Székely Kriszta vizsgaelőadást rendezett az egyetemen, szerencsére volt jegy rá és idő is, hogy megnézzük, és nem bántam meg. Leginkább azért, mert elgondolkodtatott. És ez már nagy dolog. Egyrészt magamon. Azon, hogy miközben a szolgával kellene egyetértenem, de igazán ez mégsem megy, mert mindamellett, hogy egy kedves bolondos egyszerű ember, de gondolkodásmódja minden szimpátiám ellenére olyan, ami miatt elköltöztem anno anyáméktól. Mert szép dolog a természet, a madarak, a vadak s halak világa, meg az erkölcs is persze, de a világ ennél egyszerűbben működik. Don Juan nem létezne nők nélkül, sőt, egyenesen a nők működtetik. A nő keres vágyának megfelelő formát, aztán a felelősséget cipelje a férfi. A nő az, akinek a megfelelőnek hitt vagy remélt férfi kell, bármi áron, érte bármit felad, bármibe belemegy. A férfi ezt csak használja, és lássuk be, amíg tart a szerelem, addig nincs egy rossz szava sem senkinek. Na igen, és mi van, ha a férfi valóban a szerelembe képes csak szerelmes lenni, ha a nő ehhez csak eszköz? Hát, pech.