Pirosbetűs

2017-06-07-20.46.57-2.jpg

Elfogytak a pirosbetűs ünnepeink. Nem csak úgy elmúltak, nincs több. Azok vagyunk, akik nem tudnak közösen ünnepelni. Elveszett hozzá a méltóság. Nincs hová visszanyúlni. Nincs közös ünnep, mert nincs közös alap. Éppen hogy ezeket a közös szálakat igyekeztünk a leghamarabb elvágni, elfelejteni. Sikerült. Nincs közös múlt. Átírtuk. A divergens vonalak nem találkoznak sehol és nincs aki akármit is átvigyen a túlsó partra. Szanaszét zuhantunk, magunk mellé, és nincs egy hiteles ember sem, aki segítsen ezt összerakni, mert nincs olyan, akinek akár hangos kiáltására, akár suttogó szavára egyként kapnánk fel a fejünket. Szegregálunk és szeparálódunk. Csak a magunk körei. Csak a magunk nyeresége. Ahol a MI már nem közösség, hanem elkülönülés. Hol a temetkezés fölött egy ország vonja meg a vállát. Belegázoltunk egymás becsületébe, hitébe, hitetlenségébe, szabadságába. Csókolom. Van itt még, aki beszél magyarul?

Magyar Posta tapasztalatok

2016-11-12-17.37.52

Ez a bejegyzés lassan két éve született, de ma pont ugyanannyira aktuális, mint akkor, semmi sem változott, így áthoztam a régi blogról ide.

Sok mindent rendelek netről, ennek több oka is van, részint mert egyszerűbb, mint buta és/vagy unott boltosokkal kontaktolni, részint mert a netes rendelésben van két heted, amíg meggondolhatod magad és indok nélkül visszaadhatod a portékát, ha nem vált be. Csak egy gond van, a házhoz szállításnál ritkán válogathatsz, és ha a Magyar Posta a kisorsolt szállítód, baj lesz. Mert a postaszolgálat bajos.

Rendeltem könyveket a Bookline-nál, egy napos szállításra. Karácsonyi ajándéknak, még időben, novemberben. Kaptam is SMS-t a Postától a szállítás napjáról, hogy 8-17 óra között várjak itthon, jönnek.

postasms

Vártam. Nem jöttek, így felhívtam őket. Hát, ők nem is látják, hogy futárnál lenne a holmi, de másnap biztos jön, várjak újra. Vártam, nem jöttek, második nap. Harmadik napon felhívtam a postát is, a bookline-t is. Egyik sem volt korrekt, a posta szerint valahol még az elosztóközpontban van a csomag, de nem tudnak többet, Bookline szerint meg ez már nem az ő saruk, ők átadták, ennyi, csináljak, amit akarok. Reklamáltam, hiszen három nap volt már, amíg hiába vártam, Bookline nem is fütyült rám semmit, Posta írta, majd válaszol.

Jött is válasz, egy hónapra rá – miszerint igen, ők hibáztak, de mivel nem én vagyok a megrendelő, így nem kártalanítanak, ők a Bookline-nal állnak jogviszonyban, verjem ott az asztalt. Írtam választ, hogy nem fogadom el az érvelést, gondolom újabb 30 nap múlva majd válaszolnak valamit.

posta

Más. Rendeltem az Amazonról csomagokat, szintén karácsonyra. Egyik kevés híján egy hónapig utazott, épp, hogy ideért, egy elveszett teljesen, Amazon visszafizette, egy még most is úton van, fene tudja merre jár, nincs tracking hozzá. Oké, Amazon majd visszafizeti, ha nem kerül elő, de érted, ajándék lett volna, cseszhetem az egészet, oda az öröm.

A Népszabadság beszántásakor előfizettem a Magyar Nemzetre. Napilap kell. Egészen év végéig megjött rendesen, de januártól már zavarosan kapom, kettőt elvesztettek, amikor megjön, akkor is már 9 óra elmúlt, holott 7-ig ide kellene érnie, mint megtudtam, mikor ma reklamáltam, de szólnak a postásnak, hogy legyen fürgébb, csak hát a tél, csúsznak az utak. Érted, tél van, és ez itt nagyon meglepő, kábé, mintha Sydneyben esne a hó.

A postásról. A régi normális volt, kedves és rugalmas, nem volt gond. Kábé egy éve új postásunk van. A régi motorral járt, ez teker. Ő dolga. Karácsony előtt vártam csomagot, jött is a fickó, és hozott egy papírt helyette, menjek be, vegyem a Postán át, mert óriási a csomag, nem tudta kihozni. Bementem, bár fura volt, 4 db LED izzó volt a csomagban, annyira nagy nem lehet. Nem is volt az. Cirka 15x15x15-ös dobozka. Elhoztam, a dobozt a kuka mellé tettem. Két nap múlva jön a muki újra, hoz valami ajánlott levelet, miközben átveszem látom, hogy a bringa kosarában egy pont ilyes dobozka csücsül. Mondom, te figyelj, pont ilyen csomagot nem hoztál ki két napja, hogy van ez? Ó, az nem, az óriási nagy volt. Mondom, várj haver – és kivittem a dobozt. Hát, ööö, a főnöke nem ekkorát mutatott neki, hogy vigye ki, az nagyobb volt. Most akkor hogy is van ez? Rendelsz házhoz szállítással valamit, de ha a postásnak nincs kedve, akkor nem viszi ki, battyogj be a postára?

Hallom, hogy ugyan voltak fennakadások, de már minden rendben, néhány kóbor kolbász és hurka még lehet, hogy a logisztikán dekkol, de amúgy már fut a szekér rendesen. Kedves Posta, te hazudsz. Semmi nincs rendben és hülye, aki veled szállíttat, és a tapasztalatok alapján innentől az lesz, hogy ha veszek valamit, nem csak az árát figyelem, meg a garanciát, de azt is, kivel szállíttat a cég, és ha veled, akkor bukta az üzletet, nincs megrendelés. Mert téged Posta be kéne szántani, úgy, hogy az összes alkalmazottad, vezetőd, mindenki, akinek köze volt hozzád, soha munkát ne kapjon ebben az országban. De tudom, fideszes haveroké vagy, így nem hagynak az út szélén. Megúszod, ahogy a többi is.

nemajanlott

Személyre szabott szelektív szemétürítés

2017-05-09-09.40.47.jpg

A cím jól alliterál, és sajnos igaz, legalábbis itt, a 16. kerületben biztos. A történet nem nagyon bonyolult, a csattanóján viszont nehezen teszem túl magam. Lesznek benne dátumok, meg napok, úgyhogy figyelj picit, elmesélem.

Budapesten az FKF Zrt. jó ideje elindította a szelektív hulladékgyűjtést. Hoztak a házhoz egy sárga és egy kék kukát a kommunális fekete mellé, és minden hónapban egyszer, csütörtök hajnalban ürítették is ezeket, ha kihúztad a ház elé. Ez 2016 decembere óta így ment, egészen idén augusztusig. Akkor történt meg először, hogy nem jött a kukáskocsi, csak két vagy három napra rá, addig az utcán dekkoltak a szemeteseink.

Az e havi dátum szeptember 20-a lett volna. Mi, az itt lakók megtettük, amit kell, kivonszoltuk a kéket és a sárgát is. Persze megint nem jöttek a kocsik értük. Aztán szombaton reggel (szeptember 22.) a műanyagos sárgákat elvitték. Tudni kell, külön kocsi jár a műanyagért és külön a papírért, és ezt nem a gyengébbek kedvéért írom, hanem mert nem mindenütt van így: hallottam olyan helyről is, ahol bár van szelektív kuka, de a kommunális kocsi üríti azokat is, bele a háztartási szemétbe. Szóval nem evidens.

A kék papíros kukák maradtak az utcán, vasárnap, hétfő, majd kedd is eltelt, senki nem jött értük. Szerdára (szeptember 26.) megelégeltem a várakozást, felhívtam az FKF ügyfélszolgálatát, hogy miért nem vitték el a szelektív szemetet és mégis mikor tervezik azt megtenni. A hölgy azt mondta, hogy neki az az információja, hogy már elvitték, én mondtam neki, hogy az egész Pálya utcában kinn vannak a teli kék kukák, szóval ha lenne szíves. Elkérte a házszámot, megmondtam neki, de újból hozzátettem, hogy az egész utca kimaradt, lényegtelen a házszámom. Azt mondta, szól az illetékesnek.

Szeptember 27.-én, csütörtökön (ami a kommunális gyűjtés napja is, csak az dél után jön valamivel), a városban voltam, 11 körül értem haza, és láttam, hogy a kék szemetesem nem ott van, ahol hagytam. Megnéztem, üres volt. A háztartásis fekete kuka még tele, azt még nem vitték el, tehát nem ők ürítették le a papíros kukát. Láttam, más kukái is kinn vannak még, én behúztam az enyémet, és örültem, hogy lám, egy nap alatt a panasz orvosolva lett.

Ma, szeptember 28-án este barátom kísértem ki a kapuhoz, láttam, hogy a többi háznál a kék kuka még az utcán van. Belenéztem pár szomszédéba, és kiderült, azokban ott a papír, tehát ezek szerint az egész utcában csak az én szemetesem lett leürítve, senki másé sem. Bejöttem, hogy megírom ezt a sztorit a személyre szabott szelektív szemétről, és az FKF honlapon ezt a bannert láttam:5930213

Összefoglalom, ha nem érted: 20-án kellett volna üríteni, reklamációra kiküldtek egy kocsit, ami csak az én kukám ürítette 27-én egyedül az utcában. A honlapon azt írják, ma, 28-án pótolják az elmaradt ürítést. Most este 11 körül járunk. Van még rá egy órájuk.

Ez a teljes, rendszerszintű elmebaj. Nyilván nincs elég melós, aki kukázna. Nem tudom, kinek az érdekköre a szemétszállítás, megkapta-e valamelyik stróman vagy rokon. De láthatóan nem tudják, mit csinálnak, és ha reklamálsz, nem gondolkodnak, hanem a félelemreflex alapján gyorsan kiküldenek egy kocsit, hogy ott, annál az egy háznál pótolja az elmaradást, mit lehet tudni, kinek a kicsodája, ha ennyire erélyesen telefonál, ugye. A többi szomszéd meg várja a csodát. Most nem tudom, mi a megfejtés. Hívjam fel őket újra telefonon és teremtsem le, hogy miért csak az enyémet ürítették ki? Ez lenne a szolidáris, de félek, nem értenék, és a végén valami újabb kalamajka lenne. Szóljak, hogy telefonáljon be másik szomszéd is? Meglehet akkor az övét elvinnék, de a többié maradna. Csináljak szórólapot, dobáljam be a sztorival a postaládákba? Hát, kinyílott a pitypang, megírtam itt. Aki hallja, adja tovább, vagy mi.

Útfelújítási módi Szentmihályon

2018-07-13-20.46.39

A kerületünkben felújítják a Csömöri utat. Volt már ilyen, akkor a kifelé, most a város felé vezető oldal burkolatát javítják.  Éveket kellett rá várni, de meglesz. Valamikor. Mi a főútról nyíló viszonylag csendes mellékutcában lakunk, 30-as sebességkorlátozás, fekvőrendőrök, hívhatjuk lakó- pihenőövezetnek is, ha már a tábla mondja.

Ma elkezdtek zúgni a favágó gépek. Gondoltam, végre észrevették, hogy a fák koronája belenőtt a villany és egyéb drótos közművek kábeleibe, ezt oldják meg. Kimentem megnézni, mit ügyködnek, fura volt, hogy nem a tetejét vágják. Beszédbe elegyedtem a fickókkal, nem csak a favágás mikéntje okán, el is akartam menni kocsival, de a kapukijáróm elé dobálták az ágakat.

A melósok elmondták az okot. Ahhoz, hogy a buszok járhassanak, mivel a Csömörin a megállókat is újra kell építeni, így beterelik őket ide a mi kis mellékutcánkba. Emiatt úgy visszavágtak mindent, hogy elsírod magad, ha meglátod. De, mikor kérdeztem, hogy oké hapsikáim, ha már nyírjátok a fámat, a villanyvezetéket és utcai lámpát is kiszabadítjátok, ugye, akkor az volt a válasz, hogy azt már nem, nem tehetik, csak az áramszolgáltató, ők csak a busz miatti részt, az úttükröt, hogy elférjen majd a jármű. Így most a fák úgy néznek ki, hogy konkrétan az út felől semmi se maradt, csak csonk, felfelé meg összenőve a drótokkal. Bravó.

Kérdem meddig lesz ez így. Mondják, egy hónapig. Gondolom az egy hónap alatt frankón leamortizálják az úttestet, majd minden marad így, hogy lehessen egy kábé felújított Csömöri, ami majd gondolom télen felfagy jól, ahogy szokás errefelé, és két év múlva kezdhetik újra. Zárójelesen, a mi utcánk az egyik legszűkebb, hogy miért erre esett a választás, nem tudjuk. És nem, nem volt lakossági fórum, sem nem volt tájékoztatás, semmi, az Önkormányzat erről hallgat.

Tudni kell még a Pálya utca ezen részéről, hogy jó sok évvel ezelőtt betemették az árkokat. Nem úgy, politikailag és emberileg, hanem valóságosan. Majd ráaszfaltoztak az út tetejére. Találd ki, mit felejtettek el beépíteni. Ha az esővíz elvezető csatornára és lefolyókra tippeltél, nyertél. Így ha esik, azon szerencsés lakótársak, akik disznók, kakasok és kutyák helyett kacsákat tartanak a kertben, jól jártak. A többiek kevéssé, minden esőzésnél bokáig állsz a vízben a kert harmadáig, mert a házak felé lejt minden.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy hol lesznek az utcánkban a buszmegállomások, mert hogy nincs olyan ház, ahol ne lenne aktívan használt kocsibejáró. Gondolom terepszemle se volt, csak egy google maps, vagy mit is beszélek, valami Magyarország domborzatai és vizei föcitérkép, ebből voltak okosok a helyhatósági urak, vagy a BKK-nál, mikor kijelölték a kerülőutakat.

Csak a macskáim féltem, a fát már nem. Szegény állatkák nincsenek a nagy forgalomhoz szokva, simán kifekszenek az úttest közepére, ha jó az idő. Remélem nem esnek áldozatul, mert ha igen, a hullájukat megetetem valamelyik kihízott öltönyös elvtárssal.

Kiiratkoztam a nemzetből

rassz

Orbán a minap oda nyilatkozott, hogy, idézem:

Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.

Ez a beszéd több, mint botrányos, ez a beszéd bűn. Aki ilyet mond, az nem csak simán rasszista, de olyan nézeteket terjeszt nagy nyilvánosság előtt, amiért ha nem is kivégzés jár, de elszigetelődés és bíróság előtti számonkérés, majd büntetés. Normális európai országról beszélek persze, nem erről a miénkről.

Idegennek lenni rossz. Ezt bárki megtapasztalhatja, elég, ha kiválasztasz egy tetszőleges falut vagy kisvárost az ország határain belül, és ellátogatsz, akár egy hétvégére. Ha nincs gardedámod, ha egyedül vagy, még szerencsés esetben is hosszú időnek kell eltelnie, míg ha be nem is fogadnak, de ha nem vagy nagyon kirívó, talán elfogadják, hogy létezel, még az is lehet, hogy isznak veled egy sört a kocsmában, de maguk között maradsz gyüttmentnek. Ebből a regiszterből beszél ki Orbán, a falusi egyszerűségből, ahogy ő fogalmaz, neki a nagyvárosok mind bűnösek, az értelmiség értetlen és feleslegesen akadékoskodó, kerékkötő.

Tiltakozott a szöveg ellen Dragomán György és György Péter is, videón látható a beszélgetésük,  de nem elég megnézni a filmet és beletörődően bólogatni. Tudom, hogy a barátaim igen nagy többségben (remélem mind) normális emberek, így külön talán nem kéne ezt leszögeznem, kihirdetnem, elmondanom, de mégis, az én garasom jön.

Számomra emberek vannak, jók, rosszak, megbízhatók, linkek, szerencsések és boldogtalanok. Ez szerint lehet őket szemlélni. De etnikai értelemben nincsenek számomra különbségek, és elutasítok minden homogenizálást. Nekem a cigány, a zsidó, a meleg, a román, a magyar mind egy, és ebben az értelemben nem vagyok hajlandó semmiféle engedményre. A magyarságom nem eladó, nem Armani öltönyre varrt kokárda, és nekem nem tetszik, hogy a minielnökünk rasszista, kirekesztő és begyöpösödött beszédekkel butítja az embereket.

Ezért amíg ez a rezsim van hatalmon, nem tudok és nem is akarok nemzetben gondolkodni, mert lejáratták a fogalmat, és ha az ő nemzetük ilyen, akkor ez nem az én nemzetem, nem az én hazám, nem az én otthonom, és minden módon, ami csak a rendelkezésemre áll, tiltakozom és elutasítom ezt. Magyar vagyok, de nem hülye. És ha egyedül is maradok ezzel, számomra magyarnak lenni nem különb vagy más, mint cigánynak lenni, és ha ők a célpont most, akkor cigány vagyok, mert nem tűrhetem, hogy bárki hátrányt szenvedjen csak azért, mert más bőrszíne van, más nyelven álmodik, vagy mondja, hogy szeretlek.

Az, hogy te mit reagálsz, hova állsz, hogyan élsz, az a te dolgod. De négy fal között se legyél rasszista, mert holnap te fogsz hasonló helyzetbe kerülni, ha a félelmeid gyűlöletre váltod, és senki nem marad már, aki majd megvédjen. Ezt az őrületet addig kell megállítani, amíg lehet. Az óra veszettül körbejár.

Miért nem kell politika

11953307_1532461957014396_3704258690545097217_o

Ez egy összefoglaló arról, miért nem akarok idéntől már politikával foglalkozni, sem itt a blogon, sem egyéb csatornákon. Van rövid válasz is, meg hosszabb is. A rövid, hogy meguntam és kiábrándultam. A hosszabbhoz lehet, hogy be kell készíts ropit és szódát.

Saját számításom szerint eszemet a hetvenes évek közepétől tudom, és nem nagyon emlékszem politikából annál többre, ami minden átlag háztartásban megvolt, Hofi Gézára. Rá is főleg csak szilveszter idején. Ja, meg a bosszantó áremelésekre.

A Boney M vagy ABBA vitát nálam a csöves zenék döntötték el, de a Beatrice műanyag világa, Hobó lopkodott történetei, az Edda Miskolca gyorsan kifulladt, helyettük az alternatív zenében találtam kérdéseket, válaszokat, sorsokat és történeteket, amikkel azonosulni tudtam. Spions, URH, Kontroll, Sexepil, EK, Nyugati Pu., nem sorolom. Saját zenekarom is lett, lázadtam, ahogy tudtam. Szabad Európát hallgatni éjjel, plakátokat ragasztani, fotózni, társaságokba járni.

Gorbacsov idején kimentem Wartburggal Moszkvába. Az autó totálkárosra tört, de az élmény megmaradt. Gorbiban lehetett bízni, peresztrojka, glasznoszty, talán itt is lesz valami, talán máshogy lesz. Hogy ennyire máshogy, azt szerintem senki se sejthette akkor. És jöttek a jézus-papucsos NDK-sok, majd az újratemetés, ’89.

Mi nem jártunk Gorenjéért az osztrákokhoz, ezért ez az aspektus nem érdekelt. De a szabadság igen, az útlevél, világot látni. A friss levegő. Az MDF nyugger-nosztalgia volt, a Kisgazdákkal fiatal nem számolt, a Fidesz nekem nem volt szimpatikus, se Fodor, se Deutsch, se Orbán miatt, így SZDSZ szavazó lettem jó sok választáson át. Az MSZP-t, kifelejtettem, nem véletlenül, nekem Horn nyegléskedő lekezelése bírhatatlanul poros volt és kádáros emlékű. Egyetlen ügy volt emlékezetes, a taxissztrájk. Épp Demeter névnapját ünnepeltük volna, de így az egész átment egy tea- és kajavivős buliba, élvezhető volt az, hogy van civilség, van hang, van mersz nemet mondani az Antall-Boros rezsimnek, igazi élettel telt meg az utca.

Aztán 98-ig az egész nem volt számottevően fontos újra, a saját sors és történet jócskán felülírta, hogy az ember bosszankodjon vagy féljen a politika okán. De Orbán első országlása, Ezüsthajó, koronaúsztatás, és a többi vircsaft, no meg a kokárdarablás már sok volt. Ott eldőlt, ezekre én soha, semmi esetre sem bíznék semmit,  meneküljünk ki ebből, mert rémálom, undok és megvetendő, rosszabb, mint a virtigli nácik. Viktorék takarodjanak a fenébe. És tudtam, ha ezek még egyszer visszajönnek, abból botrány lesz. Drukkoltam.

A következő nyolc év se érdekelt volna, öröm volt megszabadulni a köpönyegforgatóktól, és persze Gyurcsány bajos volt, de nem annyira, hogy a napjaim zavarta volna. Őszödig. És abban sem a beszéd zavart, vagy a modor, hanem a balek baki. Persze Sólyom erre egyből ráugrott, lett is belőle addig sosem látott állóháború, utcai zavargások, lövetés, és ezt Orbán jól használta ki. Nyertek újra, sötét idők jöttek.

Ha nem kapom Diótól a pofámba egy bulin, hogy na, most akkor legalább nektek lesz rossz négy évig, lehet, később kezdek bele. De ez erős lökést adott, hogy nem, ezt nem fogadom el, ilyen nincs, keressünk kiutat. A Milla remény volt, Bajnai remény volt, akkor azt gondoltam, csak van elég értelmes ember, nem kell kibírni négy évig ezt a pusztulatot. De kifújt. Oké, szervezzünk másik facebook-csoportot, oké, osszuk, terjesszük, mondjuk el, hogy milyen az élet valójában, legyenek új pártok, legyen remény, valami, akármi, mindegy mi, csak ne jobbról. És jött Mesterházy és az összefogdosás, majd az újabb bukás.

Jó, még négy év, legyen, hátha, Mesterházy el, van remény, talán Gyurcsány is felszívódik, Karácsonyék jó fejek, az LMP szar, de jobb, mint a legrosszabb jobbos horda, bízzunk, hátha, fene tudja, miben, netadós tüntetésben, és a legvégén a tanárokban, igen, ott van emberanyag, nem csak pedagógus, de diák és szülő is és harag, szóval még lehet valami, jó, Pukli gázabb a kelleténél, meg hülyéket is nyilatkoznak, de ha ez egyszer beindul, abból országos káosz lehet, engedetlenség, tüntetés, sztrájk. És nem lett.

Azt hiszem, itt vesztettem el valamit, ami kellene ahhoz, hogy még mindig érdekeljen ez az egész bohózat. Hogy elhihessem, hogy van értelme Majtényinak, hogy beszálljak Gulyás Marci mellé, hogy egyáltalán, adjam, amim van, időt, erőt és tapasztalást mindahhoz, ami civilnek nevezhető. De inkább nem.

Mert ez a harc megnyerhetetlen ezekkel. És ezeken értem az MSZP-től DK-n át a LMP-ig az összes zsebpártot (értsd: saját zsebre dolgozó kibekkelőt), és mivel a politikai teret leuralják a maradékon marakodó pártocskák, így azzal se lehet számolni, ami a civilekben rejlő potenciál, mert nincs hálózat, nincs kohézió és nincs hozzá meg az a tudás, ami kell a politikacsináláshoz. Máshogy meg nem fog menni. Szóval amíg van szocipárt, amíg van gyurcsánypárt, addig Orbán lesz hatalmon, ezt könyvelnünk kell, sanszosan ez a megállapodás is köztük, kutya kutyába igazit nem harap, csak morog. Mindenki kapja a pénzt, ahogy szeretné, egyensúlyos pálya ez, és ha nem jön egy új éhes farkas, akkor így is marad. A magyar nem harcos, csak a bolti sorban, szóval ehhez én több évem és energiám így nem adom.

Ai Weiweinek igaza van. Minden művészet, és minden politika. De frontálisan nem érdemes ebbe itt és most beleállni. Strukturálni és transzformálni kell. Különben nem én alakítom a sorsom, hanem a politika rángat saját kénye és kedve szerint, az meg pocséklás és baromi fárasztó. Éltem Kádár alatt, jobb volt, de lehet, hogy csak mert fiatalabb voltam, nem tudom. De élnem kell Orbán alatt is. Ezért hagyok fel a duzzogó hírmegosztó és véleményvezér politizálással. Sajnálom? Valamennyire. De egyre kevésbé. Bízom benne, hogy Orbán és bandája csúfos véget ér. Megérdemelnék. Erősen. Látok erre megfelelő szereplőt, aki az élre áll ellene? Nem. Hát ezért ennyi, ez az én hosszabb történetem, hogy miért nem.

Elegem levésben vanás

2015-06-17-10.55.26

Azt hiszem, mostanra lett elegem. Hogy ez mire jó, még nem tudom, de ez van. Elegem levés van. Elsősorban nyilván a kormány mindenféle dolgából van elegem, de ezek olyan mértékben felszaporodtak, hogy még csak listát írni sem lehet belőle, mert lefáraszt. Prekádáriból lehetünk a legjobb esetben peszeudokádáriak – pontosan úgy, ahogy ‘86-ban az Éles saroknál kifújtam vörös festékkel: szociofasizmus, igen, ez épül. Vitázhatsz ezzel, de ha éltél ‘90 előtt, tudod, miről beszélek.

Ennél jobban van elegem mindenféle ellenzékinek nevezett pártból. Nyugodtan lehet rám emiatt haragudni, de undorodom a DK-tól, ahogy mást se képes, mint Ferit nyomni és magasztalni, nem is értem, hogy akinek ez bejön, hogy nem veszi észre, hogy Feri és Viktor között személyiségében semmi lényegi különbség nincs, nárciszok a bolgárkertészetben.

Elegem van az MSZP egyre rohadtabb felhozatalából, két éve azt hittem, nincs borzalmasabb Mesterházynál, de az MSZP bebizonyította, hogy fölébecsültem őket, képesek a legalját, a totális inkompetens agyfaszt is kitermelni, nem hiszem, hogy van szürkébb, butább és unalmasabb barom, mint Molnár. És csak nyomják, tűrik, nyalják.

A kicsikből is elegem van, ahogy próbálnak láthatatlanok maradni, nehogy valamiféle értéket kelljen vállani vagy közvetíteni, kiállni valamiért. Tényleg nem értem, hogy ennek a sok lúzer csoportnak, ami ma az ellenzéki politika, hogy nem esik le, hogy nincs már vesztenivalójuk, lehetnének akár érdekesek is, újak és merészek. Ja, nem, mert akkor veszélybe kerül a parlamenti, önkormányzati apanázs.

És a civilek. Az egyik nem akar kormányt buktatni, a másik se, de legalább fohászkodik istenhez, jelentsen az bármit, mind próbál maga mögé képzelni valami tömeget, de ez nem vízió, hanem hallucináció, abból is a kannásboros fajta. Pukliék zsebben, Sándor Mária szerintem már vagy háromnegyed éve elvesztette a józan eszét szegény és azóta bolyong, ő is, mint a többi, fél a pártoktól, de annyira nem okos, hogy a Jobbikot kikerülje, sőt, ez az egész szar magyar izé képtelen arra, hogy körbebástyázza a nácikat. Tisztára olyan ez az egész ballibsi csapat, mint a sebtapasszal leragasztott SZTK szemüveges büdösszájú Ödönke, akit mindig mindenki megver, kinevet, ő meg csak áll a kantáros rövidnadrágjával tehetetlenül.

És a média. Bolgárurak és Kálmánolgák országa vagyunk, miközben az összes médium már zsebben van valakinél, csak mi hisszük, hogy nem. Hashtag Moneytalking. Vízvezetékszerelőből, teremőrből és visszatántorgott zsírdisznó Endiből épül a Birodalom, tökéletesen inkompetens és kontraszelektált a teljes jobboldal, és érted, senki nincs, aki ennek ellentartson. Van még talpon legalább zsigereiben független médium? Az index lóg a levegőben, informatikusok próbálnak újságot írni, kevés sikerrel, a 444 nem képes felnőni a feladathoz, telex-twitter kombó, agyzsugor, a Népszabi már 5 éve is olvashatatlan volt, mára a Blikk napilapja, a 168 óra a nagyapámnak is poros lenne, ha élne, a Népszava nem elég balos és nem elég radikális, a Simicska birodalomról ne beszéljünk, szánalmas, ahogy hősnek rekonfigurálják magukat. Klubrádió? Viccelsz? Az ATV meg a világ legnagyobb svindlije. Sehol egy pénzember, aki belepumpálna néhány milliárdot, hogy elzavarják a diktátort a picsába?

És az emberek. Mindenki osztja a másik osztását, tényleg fotelprolik vagyunk, nem több, és oké, az én korosztályomnak még talán mentsége, hogy 50 évesen már nem rohangál az utcán, mi vagyunk az elveszett nemzedék, de a fiatalok pojácaságára nincs érv. És ne gyere nekem azzal, hogy vannak köztük kitartóak, mert erre azt mondom, hogy ha ezek a vannak-köztük-fiatalok nem képesek maguk mellé-mögé-alá-fölé hálózatot építeni, akkor nem többek, mint savanyúszagú yolo-hippi pozőrök.

Nem, figyelj, elegem van. Legszívesebben felszántanám ezt az egészet, dögöljünk bele a fenébe, úgyis mindegy. Megérdemelnénk. Úgy lettünk a legvidámabb barakk is, hogy már akkor is a szar megalkuvásainkból éltünk. Itt már a rossz se elég rossz, csak olyan szürkésbarna, decensen kutyaszarszagú. Nem érzed, mennyire szánalmas, hogy az internet, mint valami Maya-fátyol, ahelyett, hogy a szervezkedés eszköze lenne, csak illúziója a szabadságnak? Hol élünk, ha már az Anonymousnak is csak Coelho-idézetekre futja, és már nekik se vagyunk elég fontosak, hogy fellökjék ezt a rendszert? Egyáltalán, akar itt változást valaki? Dehogy akar. Az túl macerás és ijesztő az akolmeleghez képest. És ne áltasd magad azzal, hogy az ország rosszabbik fele mind náci, mert te hagytad őket elcsábítani, hagytad átmosni az agyukat, szerencsétleneknek nincs másuk, mint a Kossuth Rádió meg a királyi tévé, hát csodálkozol, ha beszarnak 1200 kvázi, még meg sem született emigránstól?

Egyszer azért beszélnünk kéne végre ‘48-ról és ‘56-ról is, mert nekem kurvára gyanús, hogy csak az idő szépítette meg ezeket is. Vagy ha nem, te képes lennél felborítani egy Combinot?

Bezár, kinyit, szív, kipufog

2016-08-21-15.33.35

Alapvetés: tetszettek volna gondolkodni, mielőtt a CBA helyzetbe hozása okán beletenyereltek egy működő rendszerbe. Elfogadom, hogy vannak olyan kereskedelmi dolgozók, akiknek nem elég a fizetése. Azt is, hogy vannak olyan kereskedők, akik kizsigerelik a munkásaikat. Ez nem magyarázata a boltzár és nyitás körüli labilis érveknek. A piac szabad, már normális országokban, nyilván. És szabályozza is magát, többnyire beavatkozás nélkül. Semmi sem kötelező, senkit nem kergetnek az asztal körül, hogy menjen vasárnap dolgozni, ha nem akar. Lehet otthon is maradni, bábszínházba járni és babazsúrt szervezni, nyilván, kevesebb pénzből, mint ami akkor lenne, ha vasárnap is dolgozna a delikvens. De ez a döntés az övé, és szabad döntés. Ahogy az is, hogy valaki valóban a kereskedelemben akar-e dolgozni. Mert nem muszáj.

A kereskedelmi munkának vannak törvényei, szabályai és elvárásai. Ilyen az is, hogy az, aki ott dolgozik, tudja, hogy van leltári időszak, van polcrakodás, árufeltöltés, a vevők lopnak, a pénztáros tévedhet, de ide tartozik az is, hogy nem kell menekülni a vevő elől, nem kell unottan a pultot támasztani, ha a vevő kérdez, arra még a nyolcadik órában is lehet készségesen, neadjisten kedvesen reagálni, és ebbe tartozik az is, hogy a bunkó vevő is vevő és neki is igaza van. És akinek ez fárasztó, nem testhezálló, nem megfizetett, annak nincs keresnivalója a bizniszben.

Aki ismer, tudja, tapasztalhatta milliószor, hogy én az a vevőtípus vagyok, aki beszélget a pénztárossal, viccelődik, kedves, aki kér, aki kivárja a sorát, és aki még akár bohóckodik is, hogy egy mosolyt adjon és kapjon, mert így emberi. Nem verem le a boltoson, főleg nem a kiszolgálón, ha a bolt hülye. De vannak cserébe elvárásaim is. Nem durvák, csak közhelyesek. Hogy a ruhaboltos picsa ne a telefonját böködje. Hogy unalmában ne 1000 watton hallgassa a neki tetsző petőfirádiós slágert. Hogy vegye észre, ha vevő érkezik a boltba, de ha az nem kéri, ne zaklassa. Hogy ne gondoljon minden vevőt potenciális tolvajnak. Hogy ha én kedves vagyok vele, legalább próbálkozzon valami hasonlóval. Hogy ne akarja a rohadt árut, szalámivéget, penészes epret a táskámba csempészni.

A magyar kereskedelemben dolgozók igen nagy többsége nem a kereskedelembe való. Hogy ennek az oktatás az oka, vagy csak a zsigeri türhőség, nem tudom. Úgyhogy értem, hogy nem folyik a tej, a méz, de ezt ne tessenek rátolni a vasárnapra. Mert tetszik tudni volt egy évük, hogy bizonyítsák, ha pihenhetnek vasárnap, templomban, kertben vagy csak a kisszobában, akkor majd szakszerűbb, kedvesebb lesz a kiszolgálás. Nem lett az, sőt. Ennyi idegbeteg eladóval nem találkoztam még, mint az elmúlt egy évben. Úgyhogy leszek én szolidáris is, de azt ki kell érdemelni, az nem jár alanyi jogon. Aki meg politikai okból hörög most, az szimpla seggnyaló, vele sok dolgom nincs, ahogy azzal se, ha valaki istent be akarja vinni a pult mögé. Isten nem játékszer, nem a boltba való.