Elveszve az Apple sivatagban

2016-07-21-13.04.42
Az Apple operációs rendszereiről röviden nem lehet beszélni, és ha frissítést tervezel, érdemes lesz elolvasnod a tapasztalataim. Az utolsó tökéletes és stabil rendszer Macintoshra a Tiger volt. 2005-öt írtunk, szó se volt még iPhone-ról, konzumálásról, az Apple egy számítógépgyártó volt, nem túl széles, de professzionálisnak mondható termékpalettával. Aztán jött a telefon őrület, Jobs meghalt, és vele együtt a vízió is szertefoszlott. Kaptunk egy szükség szülte vezért, Tim Cooknak körülbelül annyi köze van az Apple volt filozófiájához, mint egyszeri könyvelőnek a rock and rollhoz. De erről majd külön fogok írni, miért tart ott az Apple, ahol, hogyan vesztette el a vezető szerepét a tervezésben.

Most csak a rendszerfrissítésről lesz szó. Ezzel töltöttem ugyanis az elmúlt hetemet, és jutottam el ennek okán a totális őrület határáig. El Capitan volt a Mac Minimen. Viszonylag stabil volt, de egyre több szoftverem már nem tudtam frissíteni, fotó, filmvágás, office, úgyhogy gondoltam, belevágok. Sierra, High Sierra, Mojave, ez a hármas volt időrendben az opció. Elsőre a High Sierrára esett a választásom, és saját tapasztalataim félretéve elvetettem az ötletet, hogy teljesen clean installt csináljak (amikor minden vackod, ami csak volt a gépen, újra kell húzni, viszont cserébe áramvonalas mandarinzselé a jutalmad), mert annyi tökölés volt mindent rendesen belőni, hogy meg akartam ezt az időt spórolni. Nem is a legfrissebbre váltok, van Time Machine backupom, bátor vagyok, ugorjunk. Azt tudtam, hogy ez már nem is OSX, hanem MacOs, jelentsen ez bármit (semmit), és azt is tudtam, hogy az Apple ennél a rendszernél szakított az eddig bevált HFS+ filerendszerrel és áttért az APFS-re, ez volt az egyetlen, amitől tartottam picit, mint kiderült, nem véletlenül. De haladjunk sorban, mert ez utóbbi később csúszott a köröm alá.

Csináltam egy friss backupot, majd letöröltem minden olyan applikációt, amit tudtam, hogy úgyis újra kell telepíteni. A teljes Adobe rendszer, a Final Cut és az Office ment a kukába. CleanMyMac, kitakarítottam mindent, optimalizáltam, újraindítottam, PRAM reset, és elindítottam a telepítőt. Látszólag nem volt semmi hiba. A processz végigfutott, újraindítás, és felállt a High Sierra. Győzelem, újraindítás, teszt, hogy ami maradt, az működik-e. Elvileg úgy tűnt, minden rendben.

Volt még egy kérdés, amit ha már frissítek, amennyire lehet, meg akartam oldani, ez pedig a 64 bites szoftverek ügye. Az Apple ugyanis egy ideje fenyegetődzik, hogy nem fognak futni a 32 bites appok, és ezért igazán nem is tudok haragudni rájuk. Ha az About this mac menüből lehívod a System reportot és ott az Applications szekcióra mégy, láthatod, hogy mi az, ami még 32 bitesként fut. Én is megnéztem ezt, ami nem kellett, leszedtem, ami fontos volt, ott utánanéztem, hogy hol tart a frissítés. És itt jött az első káromkodós kör. 

A Hasselblad szkenner szoftvere, a Sony, a Canon, az Epson driverei, programjai, wifis képküldési dolgai mind 32 bitesek. És ezekre hiába kerestem rá, javarészt nincsenek frissítések. Az Eizo Colormanagement 6-os helyett már van 7-es, de bogarasnak tűnik. És most jön a legjobb vicc. Hiába töröltem le a teljes Adobe palettát, hiába szereztem be a 2019-es modelljeit az appoknak, mégis teleszórta a gépet 32 bites holmikkal is, segédprogramokkal, installálókkal és egyebekkel, amikről javarészt azt se tudni, mire valók, de van belőlük vagy 10 legalább. 

Látszólag minden működött, beállítottam minden szoftverem, le is ellenőriztem, úgy tűnt, hogy az operáció sikerült. Az picit fura volt, hogy betöltésnél vacakolt a gép, hosszabb időnek tűnt a bootolás, a processz sáv is akadozott, de gondoltam biztos valami még a háttérben dolgozik. Csináltam egy Time Machine backupot, és kiderült, hogy nagyon jól tettem. A Facebookon Attila barátom feltette a kérdést, miért nem egyből Mojave-ra ugrottam, ha már vacakoltam ezzel, így utána néztem, miben jobb az, mit kapok, ha frissítek. Infarktust, de ezt akkor még nem tudtam. Vagyis tudtam, tudtam, de nem sejtettem.

Gondoltam, van a 10.14-ből már javítás is, nem ropogós, menni fog. Újabb veszteségekkel nem számoltam, így vettem egy nagy levegőt, és upgrade-oltam a Mojave-ra. Lásd mint fent, ráeresztettem az előzőre, egy óra se telt el, és felállt a gép. Ellenőriztem, mi van a szoftvereimmel. Ezt mindig a levelezéssel kezdem, mert én POP használó vagyok, így a backup az egyetlen remény, IMAP is csak a két nem igazán használt google mail accountomhoz, de levelezést azon nem folytatok, ha elveszik, nincs baj. Tehát a Mail app. Ezt Whoopi Goldberg is elsütötte már, amikor a könyvének azt a címet adta, hogy Book, a Mail elnevezés se jobb, ha keresni kell rá a neten problémamegoldást, meg a többi Apple szoftveré, amit így neveztek el. Nem tudom, hogy ez vicces akart lenni, gyerekes, vagy csak önfényező, de nem volt jó ötlet. 

Azt vettem észre, hogy a leveleim nem akarnak letöltődni. A processz beakad, és az istennek se megy tovább, az app is behal, kilépni se nagyon lehet. Aztán jött a többi szoftver, például a hang plugin, a Waves, és ott is fagyott a szoftver. De a FinalCut is elbabrált az indulásnál, és üzent is, amit leokéztam, más opció nem is volt… régi windowsos idők, be szép. Szóval olvasgatni kezdtem, mi lehet az oka ennek a mizerabliának, és valahol találtam is rá egy megoldást: indítsem el recovery módban a gépet, és a Disk Utilityban ellenőrizzem a lemezt. Ami SSD, de ez most elvileg mellékes. Megtörtént, és megtörtem.

Ugyanis kiderült, hogy az fsroot tree hibás. Te se tudtad, mi az, igaz? Hát, kábé, ez az a cucc, ami a folderek és egyebek struktúráját tárolja, nem jelez jót az álmoskönyv szerint sem, ha ezzel baj van. Hogy lehet megjavítani? Párszor indítsd újra, csináld végig a diskutil csekket is, hátha. Ez valójában a szenteltvizes locsolással egyenértékű. Másik megoldás? Van, persze. Formázd újra, telepítsd újra. Ilyenkor az opciód az, hogy nulláról telepítesz, vagy hogy importálod a beállításaid Time Machine backupból, vagy hogy eleve visszarakod a backupot. Én ezt választottam, hála, hogy volt eszem menteni. Tegyük hozzá a lényeget: az Apple a HFS rendszerből átállt az APFS-re, nézz utána, ha mélyebben érdekel, a lényeg, hogy ez formázás szintű váltás. Gondolom, ezzel lehet a baj az upgrade esetében, és emiatt sérült meg ez a fsroot tree is, de bocsánat, nincs választásom, hogy akarom-e ezt, és ha igen, hogyan csinálja, hanem valahol a háttérben valami történik, ami után már az új rendszered majd APFS lesz.

Ilyenkor minden persze órákig tart. Eleve az, hogy a backup, nevéből is logikusan adódóan a NAS-on van, pici probléma. Be kell jelentkezni rá. Jó, de mi a név és a jelszó? Ezt ugye te se jegyzed meg, én se, de másik gépről lelestem, így próbáltam, nem ment. Ráadásul, és itt már sírtam, mivel bluetooth a billentyűzet és az egér is, nem látta a gép őket. Jó, a billentyűzetet bedugom zsinórral. És az egér? Aztán úgy voltam, újraindítom, ha akkor se megy, fejbe lövöm magam és ennyi. Szerencsére (?) másodjára már beengedett, és röpke másfél óra alatt vissza is másolta magát minden. De nincs gólöröm. Mert bár megjavult a lemez, és kábé futott is minden, de akadtak némi problémák, és ha idáig eljutottál, most megtudod, miért ne telepíts Mojave rendszert a gépedre. Sorolom. 

Rendszerfont. Bár San Francisco elvileg a rendszerbetű, de elcseszték a kerninget is, és a pixelpontos megjelenést is. Egy terminal paranccsal ez bár javítható, de nem lesz tökéletes, a méretezés ugyanis mintha egy ponttal kisebb lenne. És a sortáv, ami a Mailban jelent bajt igazán, na az el van cseszve. A listanézet értelmezhetetlenül ronda. Próbáltam áttelepíteni a High Sierra betűit, de nem járt igazi sikerrel. Dark Mode. Ez parasztvakítás, ha nem vagy Neo a Mátrixból, nem fogod élvezni, mert egyszerűen a szemed fog jojózni a fekete alapon fehér betűktől. És persze, értelmetlen is, hiszen a kontent ettől nem változik, csak a (némely) szoftverek menüje lesz fekete. Bluetooth. Eddig vígan ment a B&O fejhallgatóm róla, Mojave alatt akad, glitch van, nem kicsit. Color management. Állandó hibaüzenetet küld, vagy nevezd státuszváltozás üzenetnek, mindegy, zavaró. Photoshop. Az eddig működő Save for Web Mojave alatt nem képes elmenteni a beállításokat, állandóan GIF-ben akar menteni. Folderek csicsás új nézete. Igen, jó lenne, hogy minden file infója megvan és scrollozhatsz – de valójában hiába a Mac egér, az oldalra scrollozás nem megy. Safari. Plug-inek nem mennek, van, ami úgy akad be, hogy minden oldalmegnyitásnál jelez hibát, de nincs helyettük új, hála annak, hogy betették az AppStore-ba az extension válogatást is. Van, hogy a lejátszás akad meg, van, hogy egyszerűen újratölti az oldalt, anélkül, hogy kérnéd. És van még egy dolog, ami a High Sierrában is hiba. Eddig lehetett olyat, hogy a nyelvi beállításoknál mondjuk angolt adtál meg, de a formátumokhoz meg magyart. Így lehetett magyar dátumod például a Calendarban, és a Mailban is. Na ez megszűnt. 

Tudom, nyilván aki nem pro felhasználó, annak ezek a hibák nem sokat mondanak, neki vígan jó lehet a Mojave is. De nekem ezekből már csak a Photoshop baj is elég ahhoz, hogy visszaváltsak High Sierrára. Úgyhogy mentés, backup, restart, formázás, Time Macine, és már működik is a régi. Igaz, elveszett pár levél, de elviselem. Most majd minden jó lesz újra. És… nem. 

Miután minden kész volt, kerestem volna a Spotlight-tal valamit, és semmi se volt meg. Erre kiderült, hogy a kereső nem keres a lemezeken. Egyiken se. Sehol. Vannak erre is parancsok, hogy forszírozva rábírd, most sokadjára talán ez megjavul, még nem biztos. A másik a Mail. Rohadjon meg a Google, aki az IMAP esetén gyárilag a szerveren tárolja a draftjaid és mindent. Ettől picit szomorú lesz a letöltés. Oké, javítható, beállításokban kell piszkálni. De ezzel össze is rondítja az adatbázisát. És ennek az az eredménye, hogy nem tölti le az emailokat, beakad. A legjobb, ha a prefjeit kidobálod a mailnak és újraépítteted vele az adatbázis linkjeit – ne ijedj meg, ha nem érted, én se, csak mondom – és utána elvileg jó. Gyakorlatilag nem, most is megakadt, ilyenkor vagy kilépsz, ha hagyja, vagy force quit, restart és utána már jó. Valameddig. Nyilván majd kiderül, hogy a többezer mail között van egy, ami valamiért nem tetszett neki, és ezért akadozik, de hát most ezt nem keresem, egyelőre. A PS működik, az Eizo colormanagementet visszatettem 6-osra, ami bár 32 bites, de legalább megy. És lehet, hogy a sztori nem ér véget még, mert ha nagy levegőt veszek, mégis fogok csinálni egy totális clean installt, utána egyesével majd mindent visszarakok, még 3-4 nap meló, de utána lehet, hogy jó lesz megint. Vagy nem.

És ez az, ami bosszant igazán. Hogy egy árban igen magasra pozicionált környezetben dolgozom, és épp azért álltam anno át a Windowsról, mert nem akartam időt fecsérelni arra, hogy mi van a motorháztető alatt. És ez hosszú évekig működött is. De amióta Jobs elment, ez is csak egy újabb hulladéktemető. Tolják bele a totális bullshit újításokat, miközben maga a rendszer instabil, az Apple saját szoftverei se működnek jól, nem hogy a felhasználóiak. Úgyhogy egy dolog maradt csak, ami miatt még mindig ez az “ökoszisztéma” a lehető legkevésbé rossz, és ez a vírus. Elvileg itt kevesebb van. És valamivel szebb a kinézete. És ezt szoktam meg. És ebben ismerem a szoftvereim. Nyűgös lenne disszidálni az Apple sivatagból. Egyelőre. 

Macskáról még egyet

20150525_102514_HZS7584colorLássuk hát, mi maradt ki az előző háromból. A fényképezés. Milyen a jó kép? Erről megoszlanak a vélemények, de egy biztos: az állat – nem csak a macska – nem tud felkészülni arra, hogy őt fotózni fogják, ezért ne vakuzzuk telibe szegényt. A macska szeme érzékeny műszer, eleve úgy van kitalálva, hogy kis fénynél is jól működjön, van benne egy erősítő, hogy igazán póriasan mondjam. Ez az, amitől ha belenézünk a szemébe, furcsán világít, mint egy borostyán. Ha vakuzunk, egyrészt ronda lesz a szeme a képen. Másrészt a retináján okozhat a nagy fény sérülést – amikor kinn van napon, résnyire szűkül a macskaszem, ezzel védi magát, benn kerek karikává tágul a pupilla, de ez nem tud egy villanásnyi idő alatt megtörténni. Szóval vakut ne. Használjunk hagyományos lámpát, tükröt. Egy zsebtükörrel oda lehet varázsolni a napfényt is, az állólámpa is sokat segíthet, vagy egy elemlámpa, de azt se jó, ha közvetlen a szemébe világítjuk. Lehetőleg a koszos gatyánkat, mosatlan edényt és egyéb szépséget próbáljunk kihagyni a képről. És az alvó macska se mindig fotogén. Ha előre eltervezed, hogy hol szeretnéd fotózni, ha ott kialakítasz neki egy helyet, párnával, pokróccal, lehetőleg egyszínűvel, akkor a gépet tedd állványra és már csak várni kell a megfelelő pillanatra. Ha van természetes fény ott, az sokat segíthet. Ennyit erről.

A név. szintén fontos kelléke a macskának. nálunk Fifi, Princ, Cili, Szöszi, Lulu, Luci(fer), Berci, Oszi, Dezső, Misa voltak eddig a nevek. Olyat adjunk, amit ha ordibálva kell hazahívni őkelmét, könnyen megy, és nem érezzük magunkat tőle hülyén. Tapasztalat, hogy azokra figyelnek jobban, amiben van i, c, sz hangzó. És ha következetesen mondogatjuk a nevét az állatnak, akkor hallgatni is fog rá.

Életmódjuk a nagy vadászé, még ha kis zsebhuszárokkal is van dolgunk, jó ezt tudni. Előfordulhat, hogy éjjel nem hagynak aludni. A gyorsan mozgó, vagy repülő dolgok nagyon érdekesek nekik. És kertes házban rendre hazahozzák a zsákmányt, megmutatni. Egeret például – aztán győzzem kiszedni a szekrény mögül. Vagy félájult madarat, és térdig járunk a tollban. Saját magukat hergelniük kell, hogy megjöjjön az étvágy, ezért nem egyből nyírják ki az áldozatot. Pofozzák, kergetik, adnak neki egérutat, akár egy óráig is eltart, mire nekilátnak falatozni. Ja, az akvárium. Cili a legszebb halam szedte ki, amíg én a postástól levelet vettem át. Két percnél nem tartott tovább az akció. A madár és a hal élete nem garantált közös térben egy macskával.

A macska szeret és tud is aludni, keres magának valami helyet. Persze te is kitalálhatod, hogy mit szeretnél, hol aludjon, de ennek sikere nem garantált. Ha eltűnt, keresd a polc tetején, fiókban vagy a szennyes ruhák között, biztos olyan helyen lesz, amire először nem is gondolnál, hogy kényelmes lehet. Neki az, és ez elég. A cica szeret minél magasabban lenni, főleg, ha még nem érzi magát biztonságban. Minél magasabban van az a hely, annál nagyobb dicsőség azt megszerezni. És vannak olyan helyek is, amikhez ragaszkodik. Engedj neki, úgyis ő fog győzni. Például ha ez a dolgozó asztalod, akkor tegyél oda egy vékony kis párnát, ahol a legkevésbé zavar, hátha elfogadja. De azért vérmes reményeid ne legyenek ebben.

A legváltozatosabb hangokat tudják kiadni. Alapvető a dorombolás. Fontos tudni, hogy nem csak örömükben, hanem baj esetén is dorombolnak, mintegy magukat nyugtatva, jó tehát figyelni erre. A gubbasztás is betegség jele. Idő kell a megismeréshez. A morgás másik állatot jelez, aki a területen van, és akivel még nem rendezett a viszony. A macskák alá- fölérendeltségben vannak, legfelül a kandúr, aztán a nőstény, a kölyök – a miskárolt, herélt állat a hierarchia legalján szerepel, ezért sem mennek verekedni igazán, miután az operáción átestek. A saját körüket minden nap végig kell járják. Megjelölni fát, bokrot, bútort, ajtófélfát, ami az ő territóriumuk. Szagüzenetet nem csak vizelettel hagynak, hanem a mancsukkal és a pofájukkal is. Ezért a karmolászás, ezért a pofadörgölés. És ezért ragaszkodik a macska a kedvenc fotelhez. Van még a nyávogás, ami lehet panaszos, fájdalmas, ilyenkor beszorulhatott, bezártad véletlen, vagy felmászott a fára. Nyugi, ez utóbbi esetben általában magától lejön idővel. De nyávog akkor is, ha szexelni szeretne. És a dorombolásba is keveredhetnek ilyesmi hangok, ebből lesz a kurrogás, murmogás… beszélnek, csak oda kell figyelni. A legviccesebb a kattogás, amit akkor csinálnak, ha az ablakból madarat látnak, ilyenkor fejben vadásznak, ehhez kell a hang.

A macska látása speciális. Egyrészt nem lát minden színt, amit mi, másrészt ahogy fentebb írtam a fotónál, igen kis fényben – nekünk már koromsötét – is kiválóan tudnak tájékozódni. Viszont baromira rövidlátók. Ezért van, hogy elveszti a játékot, mert elgurul, nem látja, és ha nem mozog, nem fogja fel. Ezt segíti a bajsza és egyéb szőrök a fején, szóval nekik ezek fontos kellékek, mint nekünk a szemüveg. És sokkal nagyobb szögben látják a teret, mint az ember. Fontos kellék még a macska farka is, ezzel egyensúlyoz, ezzel kormányozza magát, amikor repül, na jó, ugrik vagy zuhan.

Nem szereti a cica a hagymát – elvileg, mert Fifi megette azt is. Szóval, ha valamit szeretnénk földközelben tartani, de úgy, hogy az állatunk ne férhessen hozzá, akkor félbevágott vöröshagymát tehetünk oda, vagy mondjuk a cserepet bekenhetjük a hagyma levével – asztalon hagyva egy felet talán elérhető, hogy ne menjenek fel oda, bár… A kábeleid is bekenheted, hogy ne rágja szét, de a hatékonysága nem nagyon erős ennek, a kábeleidre vigyázz.

Nevelés, büntetés – hát, néha szükséges lehet. Ha a hagyma sem segít, akkor se verjük meg az állatot, soha. Elég egy újságpapírral zörögni, csettinteni, hogy menekülőre fogja. De a legjobb az a vízipisztoly, vagy virágsprickoló. Kiválóan működik, nem lesz baja tőle, nem ránk fog haragudni, nem fog tőlünk félni, mert a vízpermetet nem kapcsolja össze velünk. Ami még fontosabb, nem veszítjük el az állat bizalmát.

Vendégség. Hát, kemény dolog. Vannak befogadó és vannak elutasító állatok. Ha otthon nincs gyerek a közelben, akkor egy idegen kisember felettébb tudja ingerelni őket. Sipító magas hang, juáááájjjj, sziszaaaaaa, gyere iiiiiideeee iiiiiii, de aranyoooooos – ilyet komoly nők is rendre produkálnak -, és már el is bújt, meg is sértődött a kedves, egy nap se lesz elég kiengesztelni őt. Én ha lehet, kerülöm az ilyen macskabemutató helyzetet. A kölyök megnyomja, összeszorítja a macska hasát, az megorrol, jól megkarmolja. Inkább ne. Saját gyereket megszokják, de ha nem rendszeres a találka, akkor annak általában sírás a vége. És azt se ajánlom, hogy mi vigyük ide-oda az állatot. A gazda nagyon fontos, de a helyet jelöli meg, azt azonosítja számára jól érthető, olvasható szagokkal, ezért ha elszökik, kétséges, hogy haza tud-e jönni, vagy ijedtében örökre elveszik. Ezért fontos, hogy orvoshoz is zárható macskahurcolóban vigyük. És ne sétáltassuk az utcán, ilyet csak elvetemültek tesznek. Aki leküzdhetetlen vágyat érez ez iránt, az vegyen kutyát magának.

Vannak hiedelmek is, melyek egy részének van valóságalapja. Ilyen például, hogy terhes nőnek nem ajánlott a cica. Van ugyanis egy olyan betegség, ami nagyon hasonlít a megfázáshoz, macskakarmolással kapja meg az ember. Tessék utánaolvasni. Aztán vannak olyanok is, amik valószínű megfigyelésen alapulnak, de nem igazoltak. Ilyen, hogy ahova a macska fekszik, oda mi ne tegyük az ágyat. Ez szerintem azért is marhaság, mert a macska kábé kéthetente váltogatja a helyét, ahol aludni szeret, de én akárhova is fekszem a házban, tuti valamelyik cica oda fog jönni és el fog ott aludni. Egyszerűen szeretnek együtt aludni a gazdával. Ezzel kapcsolatos, hogy a macska elszívja a levegőt és megfulladhatunk. Ez így ebben a formában nem igaz, de mivel szeret ráfeküdni a gazdára, így ahol kisgyerek van, fokozottan figyeljünk arra, hogy a macska ne kerülhessen alvás idején a mellkasára, mert a súlya miatt valóban nehezítheti a légzést.

A macska szereti a rendet. Ezen nem azt értem, hogy elvágólag legyen az asztalodon minden, hanem azt, hogy ha őkelme megszokott egy lakást, szobát, házat, akkor azon jó, ha nem változtatsz. Unatkozó háziasszonyok ne átrendezéssel múlassák az időt, mert abból baj lesz. A felfordulást egy ideig tűrik, de aztán jön a macskabosszú. És azt te nem akarod. Ilyenkor lepisálja a kanapét vagy az ágyad, rákakál a szőnyegre, valamit széttép, a paletta elég széles és a cicus ezt nagy tapasztalattal alkalmazza is. Persze, ez lehet betegség jele is, ahogy az előző posztban írtam, de ha a macskának amúgy kutya baja, akkor ez a bosszú. És ilyenkor nincs mit tenni, mint gyorsan visszarendezni mindent, nyugtatni, szeretgetni, és takarítani.

Fontos tudnod, hogy amit egyszer lekakált vagy lepisált, azt csak úgy nem fogod  tudni kitakarítani, ahhoz vegyszeres tisztítás kell. Ha bútor, akkor domestos, vagy más fertőtlenítő, ha textil, ami mosható, akkor minél melegebb vízben, ha meg szőnyeg, akkor keress olyan tisztítóst, akinek van erre speciális anyaga. Ha nem így teszel, ne csodálkozz, hogy újra baleset ér, mert amit egyszer így megjelöltek, oda szívesebben járnak vissza már.

Végül annyit, hogy a macska jó barát, van olyan jó, mint egy kutya. Okos, tanulékony, játékos, és képes nagyon szeretni, amit rögvest ki is mutat. Persze ki kell ezt érdemelni, de ha te vagy a kiválasztottja, és elfogad alattvalónak, akkor hosszú évekre garantált a szórakozásod.

Az okosóra korszak vége

2018-07-15-13.19.19

Volt nekem egy okos karórám a Withingstől, írtam is róla, meg voltam vele elégedve, annyit mért, ami engem érdekelt, mozgás, alvás, mindezt egy szép, analóg, svájci mechanikás karórában, és bár kellett cserélni, de az is zökkenők nélkül ment – minden rendben lett volna, ha a Nokia meg nem veszi meg a kis startupot. Kár, hogy ez a meglehetősen primitív cég belekontárkodott ebbe is. Sose voltak arról híresek, hogy szépet, jót, előremutatót csináljanak – nem, butatelefon téren sem – és két év után bár az eredeti tulaj visszavásárolta a Withings márkát (elvileg karácsonyra már le is bonyolódik az ügy), de annyira elment a kedvem, hogy kábé két havi levelezés, vívás után, nagy nehezen kapom csak vissza a vételárat egy hibás szoftver okán furán működő termék esetében, hogy – legalábbis egyelőre – vége nálam az okosóra korszaknak.

Vehettem volna a dán Skagentől is nagyon hasonló órát, mint az Activité volt, igazán szépek, tetszenek, de az utóbbi időben már csak az alvás mérése érdekelt, arra meg lehet céleszközt is találni, ha egyáltalán, meglátjuk, ha kijövünk a felújításból, akarok-e még erre költeni, vagy elmúlik addig a sleeptracking vágyam.

Apple Watch is lehetett volna, olcsóbb is lett volna, mint ami pénz most visszajön, beleférne, bár az, hogy vannak óraszíjaik, amiket százezer felett adnak, az nálam kimeríti a pofátlan rablás fogalmát, de nem ez a bajom vele. A fene akar mindenféle notifikációt a kezére, ha nem veszek fel egy hívást, annak oka van, mert vagy mással vagyok elfoglalva, vagy pihenek, akkor nekem ne hisztizzen az órám, ne ingereljen. Az egérmozin bármit nézni nincs értelme, az egészségügyi mérés területén meg még nem jött el az az ideális jövő, amiben valós értékeket valósan fontos területeken gyűjtenek, mutatnak és elemeznek nekem. De van a másrészt is, és ez maga az Apple.

Fogok erről bővebben írni majd, legyen most ide annyi spoilernek, hogy Tim Cook biztos ügyes pénzember, de fogalma nincs sem a technikáról, sem a dizájnól, se arról, hogy ezek területén mi a jövő, csak a márkatársak mellett lépkednek, előttük már nem, az ár viszont maradt az egekben.

Maga az Apple okosóra irány téves, de nagyon. Annak lenne értelme és létjoga, ha mutatná az időt, és mérne mindenféle egészségügyi adatot. Többet és jobban, mint a konkurencia. Lépést, alvást, sportot, vércukrot, vérnyomást, minden olyat, ami közelebb visz ahhoz, hogy ha gond van, legyenek az orvosnak megmutatható adataid. És, már bocsánat, de a két nap akkuidő, az nevetséges. Nem kell GPS, nem kell telefonálás, buta Siri, nem kell, hogy jelezze, ha hívnak, erre van kitalálva a telefon, a duplikált értesítés szerintem a mániások, paranoiások számára izgalmas csak, vagy azoknak a fiataloknak, akik ezzel akarnak vagizni a többiek előtt. Ja, ráadásul csak kicsit szép, lássuk be.

Szóval vége egy korszaknak, most a Seiko óra ideje jön, Demeteré volt, és volt is némi lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy az íróasztal fiókjában mutatja az időt szegény, többet érdemelne, és emlék is, ezért hát picit kitakarítottam, beállítottam az én kezemre, és mától ezt hordom. Jó lesz, elég lesz.

Lámpa pályázat sorsolás, nyertesek

Az előző filmben bemutatott lámpákból, LED világításból és derítőlapokból sorsoltunk a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából.

A nyertesek:
Závoczky Sándor (kisebbik derítőlap)
Zalkodi Ádám (nagyobbik derítőlap)
Mészáros István (LED lámpa)
Répási László (softbox)
Sáfrány Levente (softbox)
Marcincin Péter (Balla Demeter: A Titanic képei könyv)

Lámpateszt és pályázat

A studioeszkozok.hu felajánlásából öt terméket – LED gyűrűt, LED panelt, derítőlapot, softboxot – teszteltünk. Ha szeretnéd megnyerni a derítőlapok valamelyikét, a LED panelt, vagy a két softbox egyikét, nem kell mást tenned, mint beiratkozni a Látszótérre, ha még nem vagy tag, és FELTÖLTENI egy önportrét (ami lehet arckép mellkép vagy egész alakos is), amiben valamilyen világítási helyzet is legyen. Hogy lámpával, tükörrel vagy természetes fénnyel dolgozol, mindegy. A feltöltésnél a megjegyzés rovatba írd be, hogy PÁLYÁZAT. Mindenki maximum EGY KÉPPEL pályázhat.

Két heted van beiratkozni és feltölteni a munkád a Látszótérre, 2018. február 5-től 18-ig. A lezárást követően kerülnek ki a képek az oldalra, és egy hét múlva sorsolom ki a nyerteseket.