Időutas

volgaAnyámat látom, siet a kőfejtőből ki, apám utána, gyomorbajos morgását elnyomja a szél. Mama áll a verandán, egy lépcsővel feljebb, mint én, balra sufni, jobbra rózsakert. Papa kőkutricája előtt áll, mellette öreg, kibelezett rádió rom a pléhasztalon. Nagy hóban állok, mellettem lapát. Nyári melegben kamáslis cipő és kantáros rövidnadrág, számban mentolos pipa. Unokatesóm elfoglalta a Volga pedálos autómat, nem, nem a szemembe sütő nap miatt hunyorítok, hanem dühből. Mama levest szed ebédhez a félsötét konyhában, ő a hokedlin ül majd, anyám és apám székeken, én a kanapén. Nyár van, Marika néni a rózsabokor előtt. Benn vagyok a szobában, römikártya lapokból építek várost, utat a medzsóimnak. Néha én vagyok Aldo Moro, de legtöbbször Gabi az, ha bicajfogózunk. Gabi a tizenhetes busz hátulján áll, megy haza. A faredőny résein beszűrődő fény, ha papírt teszek elé, fejreállítja a kertben kapáló mamát. Szerencsre utaztunk, utálom, látszik a képen, hogy utálom, a fal mellett áll apám rokonsága. Nagyanyám, aki nagyon nem azonos a Mamával, mert ő apám anyja, zsíros, vastag palacsintát süt. Papa sufnijában a vimes doboz. El kéne kérni, hogy autót építhessek belőle. Tél van, Mama teasparheltjén almát sütünk. Elkérek egy tésztacsíkot, rádobom a sparheltre, hólyagosodik, megfordítom. Szobámban ülök érettségi után, Mama is ott van, rajtam első saját öltönyöm. Anyám ugrókötelezik idegen város utcáján, nagyon ciki, de ő élvezi, hogy nekem kellemetlen. Telkünkön vagyunk, zsibbasztó meleg, még a tarack sincs levágva, csak ahol a sátrunk áll. Minek kellett ez a telek. Telken áll a ház, előtte túl közel fenyő. Mellette apám, valamit szerel. Anyám hideg vízben mosogat, mert olcsóbb volt, ha nincs meleg víz a konyhában. Teréz mama táskája, benne gyógyszerek. Mamánál a nyári konyhában hokedli, rajta lavór, benne ülök, fröcskölök, amit nem szabad, de jól esik. Keresztelő, én vagyok a keresztapa, rokonok körbeállnak, micsoda hülyeség 16 évesen, de nem tudtam kitérni a felkérés elől. Temető, papa sírját kapálja Mama, anyám távolabb, apám vizet hoz épp. Kertben fal mellé támasztva a bicajom, mellette a rollerem, ami eltörött. Mama otthon a kórház után. Először. Aztán már nem jött haza.

Csak kinyílt egy fényképalbum az emeleten takarítás közben, kiesett belőle majd’ ötven év. Összeszedtem. Magam. Visszaraktam a polcra. Nyugodjanak tovább, békében.

Macskáról még egyet

20150525_102514_HZS7584colorLássuk hát, mi maradt ki az előző háromból. A fényképezés. Milyen a jó kép? Erről megoszlanak a vélemények, de egy biztos: az állat – nem csak a macska – nem tud felkészülni arra, hogy őt fotózni fogják, ezért ne vakuzzuk telibe szegényt. A macska szeme érzékeny műszer, eleve úgy van kitalálva, hogy kis fénynél is jól működjön, van benne egy erősítő, hogy igazán póriasan mondjam. Ez az, amitől ha belenézünk a szemébe, furcsán világít, mint egy borostyán. Ha vakuzunk, egyrészt ronda lesz a szeme a képen. Másrészt a retináján okozhat a nagy fény sérülést – amikor kinn van napon, résnyire szűkül a macskaszem, ezzel védi magát, benn kerek karikává tágul a pupilla, de ez nem tud egy villanásnyi idő alatt megtörténni. Szóval vakut ne. Használjunk hagyományos lámpát, tükröt. Egy zsebtükörrel oda lehet varázsolni a napfényt is, az állólámpa is sokat segíthet, vagy egy elemlámpa, de azt se jó, ha közvetlen a szemébe világítjuk. Lehetőleg a koszos gatyánkat, mosatlan edényt és egyéb szépséget próbáljunk kihagyni a képről. És az alvó macska se mindig fotogén. Ha előre eltervezed, hogy hol szeretnéd fotózni, ha ott kialakítasz neki egy helyet, párnával, pokróccal, lehetőleg egyszínűvel, akkor a gépet tedd állványra és már csak várni kell a megfelelő pillanatra. Ha van természetes fény ott, az sokat segíthet. Ennyit erről.

A név. szintén fontos kelléke a macskának. nálunk Fifi, Princ, Cili, Szöszi, Lulu, Luci(fer), Berci, Oszi, Dezső, Misa voltak eddig a nevek. Olyat adjunk, amit ha ordibálva kell hazahívni őkelmét, könnyen megy, és nem érezzük magunkat tőle hülyén. Tapasztalat, hogy azokra figyelnek jobban, amiben van i, c, sz hangzó. És ha következetesen mondogatjuk a nevét az állatnak, akkor hallgatni is fog rá.

Életmódjuk a nagy vadászé, még ha kis zsebhuszárokkal is van dolgunk, jó ezt tudni. Előfordulhat, hogy éjjel nem hagynak aludni. A gyorsan mozgó, vagy repülő dolgok nagyon érdekesek nekik. És kertes házban rendre hazahozzák a zsákmányt, megmutatni. Egeret például – aztán győzzem kiszedni a szekrény mögül. Vagy félájult madarat, és térdig járunk a tollban. Saját magukat hergelniük kell, hogy megjöjjön az étvágy, ezért nem egyből nyírják ki az áldozatot. Pofozzák, kergetik, adnak neki egérutat, akár egy óráig is eltart, mire nekilátnak falatozni. Ja, az akvárium. Cili a legszebb halam szedte ki, amíg én a postástól levelet vettem át. Két percnél nem tartott tovább az akció. A madár és a hal élete nem garantált közös térben egy macskával.

A macska szeret és tud is aludni, keres magának valami helyet. Persze te is kitalálhatod, hogy mit szeretnél, hol aludjon, de ennek sikere nem garantált. Ha eltűnt, keresd a polc tetején, fiókban vagy a szennyes ruhák között, biztos olyan helyen lesz, amire először nem is gondolnál, hogy kényelmes lehet. Neki az, és ez elég. A cica szeret minél magasabban lenni, főleg, ha még nem érzi magát biztonságban. Minél magasabban van az a hely, annál nagyobb dicsőség azt megszerezni. És vannak olyan helyek is, amikhez ragaszkodik. Engedj neki, úgyis ő fog győzni. Például ha ez a dolgozó asztalod, akkor tegyél oda egy vékony kis párnát, ahol a legkevésbé zavar, hátha elfogadja. De azért vérmes reményeid ne legyenek ebben.

A legváltozatosabb hangokat tudják kiadni. Alapvető a dorombolás. Fontos tudni, hogy nem csak örömükben, hanem baj esetén is dorombolnak, mintegy magukat nyugtatva, jó tehát figyelni erre. A gubbasztás is betegség jele. Idő kell a megismeréshez. A morgás másik állatot jelez, aki a területen van, és akivel még nem rendezett a viszony. A macskák alá- fölérendeltségben vannak, legfelül a kandúr, aztán a nőstény, a kölyök – a miskárolt, herélt állat a hierarchia legalján szerepel, ezért sem mennek verekedni igazán, miután az operáción átestek. A saját körüket minden nap végig kell járják. Megjelölni fát, bokrot, bútort, ajtófélfát, ami az ő territóriumuk. Szagüzenetet nem csak vizelettel hagynak, hanem a mancsukkal és a pofájukkal is. Ezért a karmolászás, ezért a pofadörgölés. És ezért ragaszkodik a macska a kedvenc fotelhez. Van még a nyávogás, ami lehet panaszos, fájdalmas, ilyenkor beszorulhatott, bezártad véletlen, vagy felmászott a fára. Nyugi, ez utóbbi esetben általában magától lejön idővel. De nyávog akkor is, ha szexelni szeretne. És a dorombolásba is keveredhetnek ilyesmi hangok, ebből lesz a kurrogás, murmogás… beszélnek, csak oda kell figyelni. A legviccesebb a kattogás, amit akkor csinálnak, ha az ablakból madarat látnak, ilyenkor fejben vadásznak, ehhez kell a hang.

A macska látása speciális. Egyrészt nem lát minden színt, amit mi, másrészt ahogy fentebb írtam a fotónál, igen kis fényben – nekünk már koromsötét – is kiválóan tudnak tájékozódni. Viszont baromira rövidlátók. Ezért van, hogy elveszti a játékot, mert elgurul, nem látja, és ha nem mozog, nem fogja fel. Ezt segíti a bajsza és egyéb szőrök a fején, szóval nekik ezek fontos kellékek, mint nekünk a szemüveg. És sokkal nagyobb szögben látják a teret, mint az ember. Fontos kellék még a macska farka is, ezzel egyensúlyoz, ezzel kormányozza magát, amikor repül, na jó, ugrik vagy zuhan.

Nem szereti a cica a hagymát – elvileg, mert Fifi megette azt is. Szóval, ha valamit szeretnénk földközelben tartani, de úgy, hogy az állatunk ne férhessen hozzá, akkor félbevágott vöröshagymát tehetünk oda, vagy mondjuk a cserepet bekenhetjük a hagyma levével – asztalon hagyva egy felet talán elérhető, hogy ne menjenek fel oda, bár… A kábeleid is bekenheted, hogy ne rágja szét, de a hatékonysága nem nagyon erős ennek, a kábeleidre vigyázz.

Nevelés, büntetés – hát, néha szükséges lehet. Ha a hagyma sem segít, akkor se verjük meg az állatot, soha. Elég egy újságpapírral zörögni, csettinteni, hogy menekülőre fogja. De a legjobb az a vízipisztoly, vagy virágsprickoló. Kiválóan működik, nem lesz baja tőle, nem ránk fog haragudni, nem fog tőlünk félni, mert a vízpermetet nem kapcsolja össze velünk. Ami még fontosabb, nem veszítjük el az állat bizalmát.

Vendégség. Hát, kemény dolog. Vannak befogadó és vannak elutasító állatok. Ha otthon nincs gyerek a közelben, akkor egy idegen kisember felettébb tudja ingerelni őket. Sipító magas hang, juáááájjjj, sziszaaaaaa, gyere iiiiiideeee iiiiiii, de aranyoooooos – ilyet komoly nők is rendre produkálnak -, és már el is bújt, meg is sértődött a kedves, egy nap se lesz elég kiengesztelni őt. Én ha lehet, kerülöm az ilyen macskabemutató helyzetet. A kölyök megnyomja, összeszorítja a macska hasát, az megorrol, jól megkarmolja. Inkább ne. Saját gyereket megszokják, de ha nem rendszeres a találka, akkor annak általában sírás a vége. És azt se ajánlom, hogy mi vigyük ide-oda az állatot. A gazda nagyon fontos, de a helyet jelöli meg, azt azonosítja számára jól érthető, olvasható szagokkal, ezért ha elszökik, kétséges, hogy haza tud-e jönni, vagy ijedtében örökre elveszik. Ezért fontos, hogy orvoshoz is zárható macskahurcolóban vigyük. És ne sétáltassuk az utcán, ilyet csak elvetemültek tesznek. Aki leküzdhetetlen vágyat érez ez iránt, az vegyen kutyát magának.

Vannak hiedelmek is, melyek egy részének van valóságalapja. Ilyen például, hogy terhes nőnek nem ajánlott a cica. Van ugyanis egy olyan betegség, ami nagyon hasonlít a megfázáshoz, macskakarmolással kapja meg az ember. Tessék utánaolvasni. Aztán vannak olyanok is, amik valószínű megfigyelésen alapulnak, de nem igazoltak. Ilyen, hogy ahova a macska fekszik, oda mi ne tegyük az ágyat. Ez szerintem azért is marhaság, mert a macska kábé kéthetente váltogatja a helyét, ahol aludni szeret, de én akárhova is fekszem a házban, tuti valamelyik cica oda fog jönni és el fog ott aludni. Egyszerűen szeretnek együtt aludni a gazdával. Ezzel kapcsolatos, hogy a macska elszívja a levegőt és megfulladhatunk. Ez így ebben a formában nem igaz, de mivel szeret ráfeküdni a gazdára, így ahol kisgyerek van, fokozottan figyeljünk arra, hogy a macska ne kerülhessen alvás idején a mellkasára, mert a súlya miatt valóban nehezítheti a légzést.

A macska szereti a rendet. Ezen nem azt értem, hogy elvágólag legyen az asztalodon minden, hanem azt, hogy ha őkelme megszokott egy lakást, szobát, házat, akkor azon jó, ha nem változtatsz. Unatkozó háziasszonyok ne átrendezéssel múlassák az időt, mert abból baj lesz. A felfordulást egy ideig tűrik, de aztán jön a macskabosszú. És azt te nem akarod. Ilyenkor lepisálja a kanapét vagy az ágyad, rákakál a szőnyegre, valamit széttép, a paletta elég széles és a cicus ezt nagy tapasztalattal alkalmazza is. Persze, ez lehet betegség jele is, ahogy az előző posztban írtam, de ha a macskának amúgy kutya baja, akkor ez a bosszú. És ilyenkor nincs mit tenni, mint gyorsan visszarendezni mindent, nyugtatni, szeretgetni, és takarítani.

Fontos tudnod, hogy amit egyszer lekakált vagy lepisált, azt csak úgy nem fogod  tudni kitakarítani, ahhoz vegyszeres tisztítás kell. Ha bútor, akkor domestos, vagy más fertőtlenítő, ha textil, ami mosható, akkor minél melegebb vízben, ha meg szőnyeg, akkor keress olyan tisztítóst, akinek van erre speciális anyaga. Ha nem így teszel, ne csodálkozz, hogy újra baleset ér, mert amit egyszer így megjelöltek, oda szívesebben járnak vissza már.

Végül annyit, hogy a macska jó barát, van olyan jó, mint egy kutya. Okos, tanulékony, játékos, és képes nagyon szeretni, amit rögvest ki is mutat. Persze ki kell ezt érdemelni, de ha te vagy a kiválasztottja, és elfogad alattvalónak, akkor hosszú évekre garantált a szórakozásod.

Nyomás alatt

2018-07-12-15.53.43

Készül az új Balla-könyv a Csak képek sorozatban, budapesti tematikában. Már jó ideje készül, több, mint fél éve, ma kezdték el nyomni a belíveket. Egyet láttam, a többi egy csomagtartóban várja, hogy ideérjen, gondolom, azok is jók lesznek.

Tanulságos minden tekintetben egy ilyen munka. Elsősorban abban, hogy mi minden kincseket rejt Demeter archívuma. Nagy érzés volt válogatni a dobozokban, félelmetes, néha fájdalmas, de leginkább lenyűgöző. Több szintű, több rétegű varázslat. Látod magát a negatívot, sérüléseivel, a tasakkal, amiben van, esetleg írással a tasakon. Aztán látod a digitalizált fotót, az embereket, környezetet, viszonyrendszert, de látod a kort is, amiben készült, emlékek hálóját, és látod az embert is általa, aki az exponálógombot megnyomta. Több ezer felvétel csak ebben a szűk témában, ha csak ennyi lenne az életmű, sok utcafotós azt is megirigyelné. De van persze sok más minden is, felfedezésre várnak a páncélszekrényben őrzött képkockák.

Tanulságos ez persze abban is, ki segít, ki fárad el, hogyan és mikor, mennyire kiszolgáltatott is egy ilyen folyamatban az ember, igen, ez is korlenyomat, jellemző, valóságos, magyar.

Tanulságos nekem is. A félelmeimben, bizonytalanságaimban, alkuimban. Az idő múlásában. A memóriám működésében, hogy a képzelet miképp csal meg, hogy hányszor tör elő a tehetetlenség, hogy mire a végére érsz, óriás batyuba gyűlhessen minden, a jó, a rossz, az emelkedett, a kicsi, minden összeérjen.

És hát igen, a sors, a véletlen, a karma… mert hogy kerestem volna a könyv nyomdai anyagát, ami nálam volt, egy mappában összegyűjtve, minden, a kiválogatott képek, a kimaradtak, a telefonnal befotózottak, a különféle verziók, állomások, a teljes anyag. Van egy külső NAS szerverem, azon tárolok mindent, ami fontos. Néhány napja oda másoltam fel, eltettem, bedobozoltam, hiszen a könyv a nyomdában van. És tudom, hogy ez megtörtént, de ma még sincs sehol a budapestkonyv nevű folder. Jó, ez főleg érzelmi kérdés, mert a képek eredetije mind megvan. De akkor is nagyon nyomasztó, nagyon fura. Olyan, mint amikor betörtek hozzánk. Nem sok mindent vittek el, de undorító érzés volt a tudat, hogy valaki járkált a holmijaink között. Na, ez pont ilyesmi, hogy nem bízhatok a gépekben, hogy elveszett valami, amit próbálok visszaállítani, de a sikere kétséges.

A könyv kész lesz, ez a lényeg. Ez az első kézzelfogható dolog, amióta az öreg meghalt. Büszkének kell lennem rá.

Lámpa pályázat sorsolás, nyertesek

Az előző filmben bemutatott lámpákból, LED világításból és derítőlapokból sorsoltunk a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából.

A nyertesek:
Závoczky Sándor (kisebbik derítőlap)
Zalkodi Ádám (nagyobbik derítőlap)
Mészáros István (LED lámpa)
Répási László (softbox)
Sáfrány Levente (softbox)
Marcincin Péter (Balla Demeter: A Titanic képei könyv)

Lámpateszt és pályázat

A studioeszkozok.hu felajánlásából öt terméket – LED gyűrűt, LED panelt, derítőlapot, softboxot – teszteltünk. Ha szeretnéd megnyerni a derítőlapok valamelyikét, a LED panelt, vagy a két softbox egyikét, nem kell mást tenned, mint beiratkozni a Látszótérre, ha még nem vagy tag, és FELTÖLTENI egy önportrét (ami lehet arckép mellkép vagy egész alakos is), amiben valamilyen világítási helyzet is legyen. Hogy lámpával, tükörrel vagy természetes fénnyel dolgozol, mindegy. A feltöltésnél a megjegyzés rovatba írd be, hogy PÁLYÁZAT. Mindenki maximum EGY KÉPPEL pályázhat.

Két heted van beiratkozni és feltölteni a munkád a Látszótérre, 2018. február 5-től 18-ig. A lezárást követően kerülnek ki a képek az oldalra, és egy hét múlva sorsolom ki a nyerteseket.