Okosabb a tanár, mint egy taxis?

2015-05-21-14.19.44-1

Eleddig három kérdésben lehetett sarokba szorítani a kormányt. Netadós tüntetés, vasárnapi boltzár, taxis-uber vita. Mi a három kérdésben a közös? Az, hogy mindháromban rövid idő alatt keletkezett nagy tömeg, vagy mint a boltzárnál, a népszavazás feltételezte ezt a nagy tömeget, ami egyszerre mozdult és nagyon rossz sajtót hozott a kormánynak.

Tehát, egyszerre egy irányba lépés, szervezettség, tüntetés, engesztelhetetlen kitartás. Na ez az, ami a tanároknak nem megy, és ezért csinál azt velük a kormány, amit akar.

A tanárról az a tévképzet, hogy értelmiségi. Hiszen okosabb, mint egy ötödikes. De ez csak részigazság egy részhalmazra. A tanárok egy része okos, értelmiségi. A másik része buta és önző, és kábé egy szappanopera szellemi szintjén áll. De nem ez a fő baj, mert a taxis se okos. Sőt, a taxis egybites, vagy fuvaroz, vagy dudál. A tanárral más a baj.

A tanár ahhoz, hogy közérthetően beszéljen, túlfejlett. Csinál huszon- meg tizenkét pontokat. Amit még ő se tud visszamondani, ha kérdezik, nem hogy az istenadta nép. A tanár tehát képtelen 3 egyszerű mondatban megfogalmazni, mit akar. Ezért nem lesz közérthető és ez baj.

Aztán a tanár gyáva. Félti a státuszát, a fizetését, és ha egyesével hagyja magát levadászni, nyilván ez a félelme okolható lehet. De épp itt a baj. Mert a tanár nem képes szerveződni. Ezért kell félnie. Van 2 szakszervezet, vagy lehet, hogy már három, nem számolom, vannak érdekképviseleti önszerveződései is, de nincs vezetője. Ami nem lenne baj, mert a taxisoknak sincs, vagy ha van, nem ismerjük. A tanarak önjelölt szószólóit viszont igen. Mendrey, meg Galkóné, meg Pukli, meg a fene tudja, ki jelentkezett be a posztra. Na, és ezek legalább egy nyelvet beszélnek? Nem.

Ezek a csoportok egymás ellen szerveződnek, a legfontosabb kérdés számukra, ki az erősebb kutya, ki feküdhet legközelebb a gazda kezéhez a csontos tányérnál. Mert az pozíció és pénz. És az mindent megér. Az egyik csoport munkabeszüntet az egyik napon, a másik sztrájkot szervez, a harmadik tüntetést, a negyedik polgári engedetlenséget. És ezzel elérték a köznevetség szintjét, csak azért nem röhögte körbe őket a világ, mert a helyzet annál drámaibb, mintsem nevessen az ember. Viszont így és ettől bedarálhatóak lettek. Sőt!

A tanár ha nincs ötlete a vezérnek, hogy darálja le, ő maga proaktívan mutatja az utat hozzá. Galkóné leül tárgyalni részeredményekről Baloggal és csapatával. Érted, az egyik tanár tüntet, a másik meg tárgyal. Normális? Nem, és nem is lesz az soha. Mert a tanárnak még nem elég rossz. És amíg nem elég rossz, mindnek, egyformán, addig megosztható, sőt, maga osztja magát szana.

Belengették a kormánypártiak, hogy megszűnik a Klik. Miközben Áder Ancsa széke betonlábakon áll. És ez nem tűnt fel senkinek? Láthatóan nem, mert sikerült elérni, hogy zavar keletkezzen az erőtérben. És mára, mikor önnönmagukat lábon lőve a tanarak épp a sebeiket nyalják, bejelentik, hogy lószart mama, lesz Klik, csak a cégtábla lesz más, sőt, klikebb klik lesz, mint az eddigi, megaklik. Hát, megérdemlik.

Ugyanis a tanár nem csak nyuszi, nem csak érdeklény, de becstelen is. Whoáá, miért? Azért, mert a tanárnak tudnia kell, hogy mekkora a felelőssége. Nem csak a diákok felé, de a szülők felé is, sőt, rajtuk keresztül mindenki felé is, mert érzékelniük kellett, ha másban nem, hát Sándor Mária becsatlakozásában, hogy itt nem csak értük kong a harang, hanem mindannyiunkért. A tanár minta lehetett volna. De ehhez olyan készségek kellenek, amikkel láthatóan a tanárok nem rendelkeznek.

Nem képesek fogalmazni. Ha ennyi okosnak gondolt ember, muszáj-értelmiségi arra képtelen volt, hogy 100-as IQ közelébe úgymond lebutítsa a követelését, akkor már értem, miért unatkoznak a gyerekek az órákon. És mi van a sztrájktörőkkel? Semmi. Azóta is gondolom, bejárnak dolgozni, és nem köpi le senki, nem ül el mellőle a tanáriban, nem veri bele az orrát a saját nyálába senki, azaz a sztrájktörő sikeresebb lett a sztrájkolónál.

A tanárnak példát kéne vennie a taxisról. Nem azért, mert a taxis becsületes, mert nem az, vagy mert igaza van, mert nagyon nincs, hanem mert képes arra, hogy kimenjen az utcára és addig onnan ne jöjjön vissza, amíg nem éri el, amit akart. És elérte. A tanár meg a mai állapotok szerint sose fogja. És ami a nagyobb baj, hogy így mi, átlag állampolgárok se. Mert a tanár lehetett volna a példakép, a vezérfonal, a tanár képes lett volna rendszert dönteni, ha nem tojik be az első pillanatban. De megtette, sőt, kinyilatkoztatta, hogy ő nem akar kormányt buktatni. Hát mit akarsz csillagom, drága tanaram? Tényleg hittél abban, hogy majd értelmesen leülsz a maffiával egyezkedni?

A tanárok elbuktak. Próbálhatnak ősztől osztályt ismételni, csak elfogyott mögülük a térerő és a bázis. Már nem drukkolok nekik. Mert ezek ugyanazok. Nem tanultak, és így méltatlanok a vezetésre. Tökehagyottakkal meg nem lehet.

Osztálytalálkozgatás

osztalytaliMegvolt az idei középsulis találkozónk is. Fogyadozó létszámmal, javarészt a kemény mag, már persze aki magát annak mondja, gondolja. Vicces, hogy az osztály amíg aktívan üzemelt, nem volt sem jó, se összetartó, tipikus budapesti szakközép csak, klikkekkel, csapódókkal, le- és kimaradókkal. Aztán mára ez más árnyalatot kapott, ha nem is vajszínűt, de történeteink mégis úgy próbálják mutatni, mintha jóban lettünk volna régen is. Hazudgatunk, lelkünk rajta.

Két év múlva lesz a 30. részint ebből is adódik, hogy nem voltunk sokan, talán a fele csak. Szakmában – 608-as RTV műszerész – egy maradt mutatóban. Rajta kívül ott volt a bitvadász, a bugyikereskedő, az ingatlanos, az örök alkalmazott, a lázadó papa, a fodrász – többé-kevésbé sikeresnek rajzolt sorsokkal boldog emberek, de mégis szinte mind kompenzál, rablómesél, viszi a prímet lazán, miközben a csöndesebbje figyeli a szónokot. Elgondolkodom. Mit keresek én itt?

Közben tanulok új szavakat, a nagyikorúakra bukó a GILF, a menő szemüveg a SPY, szóval nem haszontalan az este, csak elszomorítóan unalmas. Biztos bennem van a hiba, mert vicces a néger nőre vágyakozás, a zsabós divattervező kreálta hófehér ing a deszkás shorthoz, és értem én azt is, hogy kevés valós közös téma akad egy amúgy legfeljebb évente összejáró csapatban, de ez így mégis vékony és szánalmas is. Pocsékolt idő.

Nem volt kedvem berúgni, unalmamban kötözködőre vettem, értetlenkedve kérdezgettem, főleg magam szórakoztatására mélyinterjúztam a miértekről. Hogy tényleg ennyi van csak a fejekben? És ha sikeres, ha van pénz, autó és hatalom a bombatestű bringa mellé, akkor mindehhez miért kötelező kellék a még nagyobbat mondás, miért kell ezt a mindent valami kőproli zsírpapírba csomagolni? Vagy még sincs minden annyira rendben, mert apa kidobta a málhazsákba gyűjtött gyerekkort, amit ebay-en kell mindegy mennyiért pótolni? A bombázó nőtárs ne dolgozzon, inkább tartsuk el, hogy meglegyen a függőség? Kopaszodó fejhez meg szexi a borosta?

Hazafelé egyik kevéssé sikeres fiúval gyalogoltunk az akácillatú lakótelepen, nekem levezetés, neki az olcsóság kényszere a séta. Kérdeztem, mi van vele, fél füllel hallottam a pletykát, de mesélné-e hogy él? És elmondta, amit a buliban senki se akart hallani, hogy romként félkésznek hagyott házikón negyvenmilliós hitellel, két SNI-s gyerekkel az asszonyka mellé új férfi költözött, ő gürizik, folytatná az építést, csak már nincs kinek és minek, gyerekei hangolva ellene, és csak mondta, és mondta és alig lehetett más szavam rá okos, mint hogy megdögleni nem érdemes értük, mert megköszönni senki se fogja, hagyj csapot-papot és élvezd, ami még hátra van. És láttam könnyekkel küszködik, de érti, persze, csak a két gyerek… Aztán ő tovább a kertvárosba, én balra el haza.

Hát, fiúk, ettem is, ittam is, vigadtam is veletek, de ha csak ennyi fér bele, mint amit vetítettünk este a semmiről, akkor inkább ne szóljatok, a harmincadikat majd itthon nem ünneplem. Viszlát, és kösz a halakat!