Elveszve az Apple sivatagban

2016-07-21-13.04.42
Az Apple operációs rendszereiről röviden nem lehet beszélni, és ha frissítést tervezel, érdemes lesz elolvasnod a tapasztalataim. Az utolsó tökéletes és stabil rendszer Macintoshra a Tiger volt. 2005-öt írtunk, szó se volt még iPhone-ról, konzumálásról, az Apple egy számítógépgyártó volt, nem túl széles, de professzionálisnak mondható termékpalettával. Aztán jött a telefon őrület, Jobs meghalt, és vele együtt a vízió is szertefoszlott. Kaptunk egy szükség szülte vezért, Tim Cooknak körülbelül annyi köze van az Apple volt filozófiájához, mint egyszeri könyvelőnek a rock and rollhoz. De erről majd külön fogok írni, miért tart ott az Apple, ahol, hogyan vesztette el a vezető szerepét a tervezésben.

Most csak a rendszerfrissítésről lesz szó. Ezzel töltöttem ugyanis az elmúlt hetemet, és jutottam el ennek okán a totális őrület határáig. El Capitan volt a Mac Minimen. Viszonylag stabil volt, de egyre több szoftverem már nem tudtam frissíteni, fotó, filmvágás, office, úgyhogy gondoltam, belevágok. Sierra, High Sierra, Mojave, ez a hármas volt időrendben az opció. Elsőre a High Sierrára esett a választásom, és saját tapasztalataim félretéve elvetettem az ötletet, hogy teljesen clean installt csináljak (amikor minden vackod, ami csak volt a gépen, újra kell húzni, viszont cserébe áramvonalas mandarinzselé a jutalmad), mert annyi tökölés volt mindent rendesen belőni, hogy meg akartam ezt az időt spórolni. Nem is a legfrissebbre váltok, van Time Machine backupom, bátor vagyok, ugorjunk. Azt tudtam, hogy ez már nem is OSX, hanem MacOs, jelentsen ez bármit (semmit), és azt is tudtam, hogy az Apple ennél a rendszernél szakított az eddig bevált HFS+ filerendszerrel és áttért az APFS-re, ez volt az egyetlen, amitől tartottam picit, mint kiderült, nem véletlenül. De haladjunk sorban, mert ez utóbbi később csúszott a köröm alá.

Csináltam egy friss backupot, majd letöröltem minden olyan applikációt, amit tudtam, hogy úgyis újra kell telepíteni. A teljes Adobe rendszer, a Final Cut és az Office ment a kukába. CleanMyMac, kitakarítottam mindent, optimalizáltam, újraindítottam, PRAM reset, és elindítottam a telepítőt. Látszólag nem volt semmi hiba. A processz végigfutott, újraindítás, és felállt a High Sierra. Győzelem, újraindítás, teszt, hogy ami maradt, az működik-e. Elvileg úgy tűnt, minden rendben.

Volt még egy kérdés, amit ha már frissítek, amennyire lehet, meg akartam oldani, ez pedig a 64 bites szoftverek ügye. Az Apple ugyanis egy ideje fenyegetődzik, hogy nem fognak futni a 32 bites appok, és ezért igazán nem is tudok haragudni rájuk. Ha az About this mac menüből lehívod a System reportot és ott az Applications szekcióra mégy, láthatod, hogy mi az, ami még 32 bitesként fut. Én is megnéztem ezt, ami nem kellett, leszedtem, ami fontos volt, ott utánanéztem, hogy hol tart a frissítés. És itt jött az első káromkodós kör. 

A Hasselblad szkenner szoftvere, a Sony, a Canon, az Epson driverei, programjai, wifis képküldési dolgai mind 32 bitesek. És ezekre hiába kerestem rá, javarészt nincsenek frissítések. Az Eizo Colormanagement 6-os helyett már van 7-es, de bogarasnak tűnik. És most jön a legjobb vicc. Hiába töröltem le a teljes Adobe palettát, hiába szereztem be a 2019-es modelljeit az appoknak, mégis teleszórta a gépet 32 bites holmikkal is, segédprogramokkal, installálókkal és egyebekkel, amikről javarészt azt se tudni, mire valók, de van belőlük vagy 10 legalább. 

Látszólag minden működött, beállítottam minden szoftverem, le is ellenőriztem, úgy tűnt, hogy az operáció sikerült. Az picit fura volt, hogy betöltésnél vacakolt a gép, hosszabb időnek tűnt a bootolás, a processz sáv is akadozott, de gondoltam biztos valami még a háttérben dolgozik. Csináltam egy Time Machine backupot, és kiderült, hogy nagyon jól tettem. A Facebookon Attila barátom feltette a kérdést, miért nem egyből Mojave-ra ugrottam, ha már vacakoltam ezzel, így utána néztem, miben jobb az, mit kapok, ha frissítek. Infarktust, de ezt akkor még nem tudtam. Vagyis tudtam, tudtam, de nem sejtettem.

Gondoltam, van a 10.14-ből már javítás is, nem ropogós, menni fog. Újabb veszteségekkel nem számoltam, így vettem egy nagy levegőt, és upgrade-oltam a Mojave-ra. Lásd mint fent, ráeresztettem az előzőre, egy óra se telt el, és felállt a gép. Ellenőriztem, mi van a szoftvereimmel. Ezt mindig a levelezéssel kezdem, mert én POP használó vagyok, így a backup az egyetlen remény, IMAP is csak a két nem igazán használt google mail accountomhoz, de levelezést azon nem folytatok, ha elveszik, nincs baj. Tehát a Mail app. Ezt Whoopi Goldberg is elsütötte már, amikor a könyvének azt a címet adta, hogy Book, a Mail elnevezés se jobb, ha keresni kell rá a neten problémamegoldást, meg a többi Apple szoftveré, amit így neveztek el. Nem tudom, hogy ez vicces akart lenni, gyerekes, vagy csak önfényező, de nem volt jó ötlet. 

Azt vettem észre, hogy a leveleim nem akarnak letöltődni. A processz beakad, és az istennek se megy tovább, az app is behal, kilépni se nagyon lehet. Aztán jött a többi szoftver, például a hang plugin, a Waves, és ott is fagyott a szoftver. De a FinalCut is elbabrált az indulásnál, és üzent is, amit leokéztam, más opció nem is volt… régi windowsos idők, be szép. Szóval olvasgatni kezdtem, mi lehet az oka ennek a mizerabliának, és valahol találtam is rá egy megoldást: indítsem el recovery módban a gépet, és a Disk Utilityban ellenőrizzem a lemezt. Ami SSD, de ez most elvileg mellékes. Megtörtént, és megtörtem.

Ugyanis kiderült, hogy az fsroot tree hibás. Te se tudtad, mi az, igaz? Hát, kábé, ez az a cucc, ami a folderek és egyebek struktúráját tárolja, nem jelez jót az álmoskönyv szerint sem, ha ezzel baj van. Hogy lehet megjavítani? Párszor indítsd újra, csináld végig a diskutil csekket is, hátha. Ez valójában a szenteltvizes locsolással egyenértékű. Másik megoldás? Van, persze. Formázd újra, telepítsd újra. Ilyenkor az opciód az, hogy nulláról telepítesz, vagy hogy importálod a beállításaid Time Machine backupból, vagy hogy eleve visszarakod a backupot. Én ezt választottam, hála, hogy volt eszem menteni. Tegyük hozzá a lényeget: az Apple a HFS rendszerből átállt az APFS-re, nézz utána, ha mélyebben érdekel, a lényeg, hogy ez formázás szintű váltás. Gondolom, ezzel lehet a baj az upgrade esetében, és emiatt sérült meg ez a fsroot tree is, de bocsánat, nincs választásom, hogy akarom-e ezt, és ha igen, hogyan csinálja, hanem valahol a háttérben valami történik, ami után már az új rendszered majd APFS lesz.

Ilyenkor minden persze órákig tart. Eleve az, hogy a backup, nevéből is logikusan adódóan a NAS-on van, pici probléma. Be kell jelentkezni rá. Jó, de mi a név és a jelszó? Ezt ugye te se jegyzed meg, én se, de másik gépről lelestem, így próbáltam, nem ment. Ráadásul, és itt már sírtam, mivel bluetooth a billentyűzet és az egér is, nem látta a gép őket. Jó, a billentyűzetet bedugom zsinórral. És az egér? Aztán úgy voltam, újraindítom, ha akkor se megy, fejbe lövöm magam és ennyi. Szerencsére (?) másodjára már beengedett, és röpke másfél óra alatt vissza is másolta magát minden. De nincs gólöröm. Mert bár megjavult a lemez, és kábé futott is minden, de akadtak némi problémák, és ha idáig eljutottál, most megtudod, miért ne telepíts Mojave rendszert a gépedre. Sorolom. 

Rendszerfont. Bár San Francisco elvileg a rendszerbetű, de elcseszték a kerninget is, és a pixelpontos megjelenést is. Egy terminal paranccsal ez bár javítható, de nem lesz tökéletes, a méretezés ugyanis mintha egy ponttal kisebb lenne. És a sortáv, ami a Mailban jelent bajt igazán, na az el van cseszve. A listanézet értelmezhetetlenül ronda. Próbáltam áttelepíteni a High Sierra betűit, de nem járt igazi sikerrel. Dark Mode. Ez parasztvakítás, ha nem vagy Neo a Mátrixból, nem fogod élvezni, mert egyszerűen a szemed fog jojózni a fekete alapon fehér betűktől. És persze, értelmetlen is, hiszen a kontent ettől nem változik, csak a (némely) szoftverek menüje lesz fekete. Bluetooth. Eddig vígan ment a B&O fejhallgatóm róla, Mojave alatt akad, glitch van, nem kicsit. Color management. Állandó hibaüzenetet küld, vagy nevezd státuszváltozás üzenetnek, mindegy, zavaró. Photoshop. Az eddig működő Save for Web Mojave alatt nem képes elmenteni a beállításokat, állandóan GIF-ben akar menteni. Folderek csicsás új nézete. Igen, jó lenne, hogy minden file infója megvan és scrollozhatsz – de valójában hiába a Mac egér, az oldalra scrollozás nem megy. Safari. Plug-inek nem mennek, van, ami úgy akad be, hogy minden oldalmegnyitásnál jelez hibát, de nincs helyettük új, hála annak, hogy betették az AppStore-ba az extension válogatást is. Van, hogy a lejátszás akad meg, van, hogy egyszerűen újratölti az oldalt, anélkül, hogy kérnéd. És van még egy dolog, ami a High Sierrában is hiba. Eddig lehetett olyat, hogy a nyelvi beállításoknál mondjuk angolt adtál meg, de a formátumokhoz meg magyart. Így lehetett magyar dátumod például a Calendarban, és a Mailban is. Na ez megszűnt. 

Tudom, nyilván aki nem pro felhasználó, annak ezek a hibák nem sokat mondanak, neki vígan jó lehet a Mojave is. De nekem ezekből már csak a Photoshop baj is elég ahhoz, hogy visszaváltsak High Sierrára. Úgyhogy mentés, backup, restart, formázás, Time Macine, és már működik is a régi. Igaz, elveszett pár levél, de elviselem. Most majd minden jó lesz újra. És… nem. 

Miután minden kész volt, kerestem volna a Spotlight-tal valamit, és semmi se volt meg. Erre kiderült, hogy a kereső nem keres a lemezeken. Egyiken se. Sehol. Vannak erre is parancsok, hogy forszírozva rábírd, most sokadjára talán ez megjavul, még nem biztos. A másik a Mail. Rohadjon meg a Google, aki az IMAP esetén gyárilag a szerveren tárolja a draftjaid és mindent. Ettől picit szomorú lesz a letöltés. Oké, javítható, beállításokban kell piszkálni. De ezzel össze is rondítja az adatbázisát. És ennek az az eredménye, hogy nem tölti le az emailokat, beakad. A legjobb, ha a prefjeit kidobálod a mailnak és újraépítteted vele az adatbázis linkjeit – ne ijedj meg, ha nem érted, én se, csak mondom – és utána elvileg jó. Gyakorlatilag nem, most is megakadt, ilyenkor vagy kilépsz, ha hagyja, vagy force quit, restart és utána már jó. Valameddig. Nyilván majd kiderül, hogy a többezer mail között van egy, ami valamiért nem tetszett neki, és ezért akadozik, de hát most ezt nem keresem, egyelőre. A PS működik, az Eizo colormanagementet visszatettem 6-osra, ami bár 32 bites, de legalább megy. És lehet, hogy a sztori nem ér véget még, mert ha nagy levegőt veszek, mégis fogok csinálni egy totális clean installt, utána egyesével majd mindent visszarakok, még 3-4 nap meló, de utána lehet, hogy jó lesz megint. Vagy nem.

És ez az, ami bosszant igazán. Hogy egy árban igen magasra pozicionált környezetben dolgozom, és épp azért álltam anno át a Windowsról, mert nem akartam időt fecsérelni arra, hogy mi van a motorháztető alatt. És ez hosszú évekig működött is. De amióta Jobs elment, ez is csak egy újabb hulladéktemető. Tolják bele a totális bullshit újításokat, miközben maga a rendszer instabil, az Apple saját szoftverei se működnek jól, nem hogy a felhasználóiak. Úgyhogy egy dolog maradt csak, ami miatt még mindig ez az „ökoszisztéma” a lehető legkevésbé rossz, és ez a vírus. Elvileg itt kevesebb van. És valamivel szebb a kinézete. És ezt szoktam meg. És ebben ismerem a szoftvereim. Nyűgös lenne disszidálni az Apple sivatagból. Egyelőre. 

Takaríts, Tim!

applejobs

Jézuska jóvoltából egy iPad került a családba, a karácsony alatti időm egy részét az app store böngészésével töltöttem, és megvilágosodtam. Az egyik indok, ami miatt anno androidról iOS eszközre váltottam, az épp a tengernyi szemét alkalmazás között turkálás problematikája volt. És azt kell mondjam, hogy az Apple boltjában sem jobb a helyzet. Nem akarom ezt csak és kizárólag Cook számlájára írni, de most nála a kormányrúd, neki van lehetősége a változtatásra.

Adott szituáció, hogy mondjuk keresel egy videolejátszót. VLC az asztali gépen jól teljesít, beírod hát a keresőbe a nevét, lássuk, mit dob ki az app store. És akkor azt látod, hogy jön huszonhat klón, és nincs semmi segítséged, sőt, az iTunes kifejezetten ellened dolgozik. Amit most iTunes néven használnunk kell, az szörnyeteg. Próbáltál már keresni benne akármit, összehasonlítani, tulajdonságokat elemezni, böngészni, azaz úgy használni, ahogy a legbutább kiskunlacházai webboltot is lehet? Ha igen, neked nem mondok újdonságot azzal, hogy se megjegyezhető és paraméterezhető szűrés nincs, se rendes kategorizálás, de még a vissza gomb megnyomására se oda jutsz, ahova kéne, hanem a kályhához, kezdhetsz mindent újra elölről. Na de ez megér egy külön mesét, ne akadjunk le ennél a pontnál, lássuk a lejátszót.

Az ember segítség híján próbál az esztétikára menni, frissítési dátumot néz, másodlagos infók alapján igyekszik kiszűrni, hogy mi a totális zsákutca, mi az, ami esetleg érdekes lehet – ehhez tízszer annyi időt kúr el, mint amire valójában szükség volna. Arról a számomra teljesen felfoghatatlan megkülönböztetésről nem is beszélve, hogy van, ami csak az amerikai shopban található meg, máshol nem. Visszatért a COCOM-lista, vagy mi a tököm?

Az Apple – szeretjük hinni – attól más, hogy a legutolsó csavarig végiggondol mindent, elemez, tesztel, és a végén csúcsra járatja a felhasználói élményt. Már amiben, már amikor. Gyakorlatban egyre többször pont ugyanúgy érzem magam, mint egy Tux rajongó linuxos, vagy egy zöld robotba szorult droid, egy hülye bétatesztelő windowsos, aki még fizet is azért, hogy bosszankodjon. Hát, én bosszankodtam rendesen, úgyhogy figyelj jól Tim, most megmondom neked, pontokba szedve, mivel töltsd a ’15-ös évet!

1. App store. Egy store mind felett! Nem kell külön az asztalinak, külön az iOS-nek, külön az amcsiknak és a többinek, egy elég. És abban legyen rend! Nyugodtan dobd ki a szemetet. Nem kell 216 videolejátszó, elég 10 is, de azokat teszteld, és ha hulladék, ha nem frissít, ha szarik rá, dobd ki. Ne nekem kelljen kötésig gázolni a vadonban. Válaszd külön, mi a tartalom és mi a szoftver. És csinálj egy normálisan paraméterezhető keresőt. Nézz meg bármi webshopot, az az irány a jó, nem kell feltalálni újat. És vedd ki az iTunes-ból, de azonnal!

2. iTunes. Elsőként is viselkedjen úgy, mint a többi apple szoftver, könyörgöm, ha a menü tetejére kattintok, csukja le magát végre. Ha neked az tetszik, hogy ez a médiaközpontja az Apple-nek, csináld meg rendesen. Szedd külön az eszközöket! Vagy szedd külön a feladatokat! Vagy tudod mit, bízd rám, mit szeretnék, de választhassak, az ördögbe is. Legyen moduláris, és én dönthessem el azt, hogy mit kapcsolok be és mit nem akarok soha látni. Vásárolni nem innen akarok, ez evidens, mert alkalmatlan a feladatra, felesleges tőkesúly benne a shop. Ha ez a médiaközpont, akkor nem fogom kikapcsolni, tehát nem ülheti ki a rendszert. Szelektálj Tim, ami nem ide való, dobd ki egy külső alkalmazásba!

3. Hardver. Van az intel és van az A sorozat. Áldozz rá pénzt Tim, állj saját lábra! Nincs mit tökölni, Jobs is így csinálná, mert bár az intelre váltás az IBM kikényszerített hibájaként megkerülhetetlen volt, de nem kell örökké tartson. A felhasználóidat nem az érdekli, hogy milyen proci ketyeg a gépben, hanem hogy amit a kezébe adsz eszközként, az mennyire épül be zsigeri szinten. A helyzet azt mutatja, hogy az A-sorozaton már most is muzsikál a PS, a Word és a többi, tehát sejtésem szerint nem kell lemondani semmiről, a fejlesztők majd kiizzadják a szoftvereket. Legyen kezedben a vas, legyen egy platformon az asztali és a mobil rendszer. Szakíts az intellel!

4. Oprendszerek. Most van kettő. OSX és iOS. Amíg a vas nem azonos architektúra, addig a rendszer sem lehet az. Nyilván az átmeneti időre is kell az együttműködés a két platform között. De ezt ne azzal akard elmismásolni, hogy a rendszerfontokkal baszkódsz, meg rákényszeríted az asztali usert is arra, hogy azt a formát nézze, amit egy iOS mobil eszközön lát, ez pótcselekvés. Ehelyett vágj rendet a szolgáltatásaidban, iCloud és barátai, és ami közösen használatos, azt csináld meg úgy, hogy működjön is. Például a file mozgatás. Ne baszd fel az agyam, hogy egy mozi iPad-re másolásához huszonhárom kattintással kelljen az iTunesben szerencsétlenkedni, vagy felhőre töltögetni. És könyörgöm, ha van egy asztali masinám, egy telefonom, egy tabletem és vagyok olyan megszállott, hogy még a hálózatom is Apple, akkor ezek működjenek együtt anélkül, hogy tudnom kéne róla, hogyan csinálják. Leszarom, nem érdekel, lássák egymást, tartsanak kapcsolatot, drag and drop mozogjon a zene, a film, minden! Egy az Apple, működjön is együtt!

5. Külső eszközök. Elmesélek két sztorit, Tim. Vettem egy 10 centis lightning-usb kábelt, mert a billentyűzetről akartam az iPhone-t tölteni, nektek meg nincs ilyen rövid. Működik, tölt, adatot küld, szuper. Kipróbáltam az iPad-del is, nem tölt. De a saját kábele se, csak ha direktben tolom be a gépbe. Miért, Tim? És a másik: az iPad-et miért nem lehet kábellel összekötni a Nikonommal úgy, hogy menjen rajta a live view (élőkép)? Miért nem engeded meg a fejlesztőknek, hogy programozhassanak a camera connection kit-re? Hiszen annyira adná magát, hogy a ti tableteteket használja minden profi filmes vagy fotós és ne kelljen egy szar droidot megvennie. Tim, a boltba tengernyi szemét app van, de kiegészítőknél fafejkedsz? Ezzel kidobod a potenciális vevőid is az ablakon. Értem én, hogy egy szar kábelből is lehet haszon, ha 10x annyiba kerül, mint a másik, de ez zsebpénz, Tim! Engedd el!

Szóval Tim, takaríts! Mert az Apple attól (is) volt nagy, hogy a felhasználói csak használták, anélkül, hogy akarták tudni, hogy mitől működik. Ezért adtunk rá ki kétszer annyit, mint egy sima pécére, ezért jöttünk át az androidról, linuxról, mert nem akarunk driverezni, portokat állítani, protokollokkal szeretkezni, mert nem vagyunk programozók, mérnökök, mert élvezni akarjuk, nem pedig érteni. Érted? A Jobs örökséget keresed? Ennyire egyszerű, Tim, takaríts bátran!

Steve Jobs

filatori_steve

Nem akarok se víziókról, se hasnyálmirigyrákról, se semmi olyanról szólni, amit már mindenki ezerszer leírt. Olvastam cikkeket, blogokat, kommenteket, meséket, hogy például valakinek a laptopja a hír hallatára felébredt picit az alvásból, majd visszaaludt – inkább írok arról, hogy lett nekem Macintosh számítógépem.

Régóta dolgoztam mindenféle vasakon, 386-os volt az első, megvoltam velük. Aztán egyre több barátom kezdett mesélni róla, hogy nem a windows pc kombináció a világ teteje, hogy van egy másik metódus, a Macintosh. És hogy az csak grafikus, és nincs DOS, és nincs kékhalál, semmi nincs, ami a windows rendszerben tönkreteszi az ember életét. Könyvtördelő voltam akkoriban, igyekeztem a magam módján stabil rendszert összerakni, NT 4.0-ás Windowsig jutottam, de azért párszor az is meghalt, én meg nem voltam gondos annyira, hogy minden percben mentsek, így nem egyszer fordult elő, hogy egész napos munka veszett kárba. Éreztem, kell nekem egy ilyen gép.

Aztán egyszer egy munka kapcsán új nyomdába kellett mennem, ott láttam élőben először Mac-et. Nem is értettem. Hogy lehet így? És egyben a monitor meg a gép. Ez jó? És mennyibe kerül? Jézusmária, annyi pénz nincs. De onnantól minden munkából félretettem, titokban, negyedét-felét a pénzeknek. És gyúrtam Demetert, hogy nekem ez kell. Egészen a hattyú haláláig tökéletesítettem azt, hogy kell előadni a munkakörülményeim tarthatatlanságát, hogy de hát lássa be, az élet kín, szenvedés és végeérhetetlen pusztaság Macintosh nélkül. És végül győztem.

G3-as kék-fehér „fülesszatyor”. ZIP drive. Classic 8.6-os rendszer. És a nyugalom, az öröm. Újra jó dolgozni. Gyors. És nincsenek hülye üzenetek, vírusok, semmi olyan, amitől retteg a profi user.

Aztán lett Titanium laptop, aztán vívás a hazai forgalmazóval, amiből lettek komoly konfliktusok, helyzetek, amiket nem kíván az ember, részletezni se érdemes, szóval a lényeg, a gyakorlati élet az Apple oldalán se mindig fenékig tejfel. Jártam a magyar mac fórumba is, aztán már nem, mert meguntam a sok professzort. Kerülöm az apple fanatikusokat, mert fárasztanak. De ma is Apple gépen dolgozom, és amíg megtehetem, ez így is marad. Akkor is, ha emiatt hülyének néznek. Mindegy. Mert Jobs valóban tudott valamit, ami közel járt a fekete mágiához.

A kép a szentendrei HÉV filatorigát megállójánál látható, Taker készítette. Picsogás helyett így kell emlékezni, cselekvően. Gratulálok a rajzolónak. Remélem, tovább fennmarad a rajza, mint az Örsön a kedvencem, a Piedone stencil.