Túl a legnehezebben

2018-07-25-10.56.18-1

Mesélek, mi és hogy is van ezzel a felújítással. Én azt hittem, hogy két-három héttel hamarabb leszünk kész majd, mint ahogy most látszik, de így is nagyot haladtunk és már látszik a fény.

András nagyon sokat segített, jött festeni, tolta, heti két napot itt volt, és az, hogy elhúzódás van, nem rajta múlott. A legmeredekebb rész, amin túl vagyunk, az a nappali és a magas szoba. A képen látod, hogy állvány, létra, minden volt, én nem hittem volna, hogy ez a dolog így megoldható lesz. Azt hiszem, ez a barátság. És itt van Tomi is, aki szintén gürcöl, hordja, pakolja, ha valahol elakadok, telefonálhatok neki, jön, segít. És persze Jóska, aki takarít utánunk, főz, viszi a háttérmunkát. Ők hárman dobogósok.

Ne kezdj bele, ha nem muszáj, ennyit tudok mondani. Nagyon fárasztó és még hátra van a visszarendezés és csinosítás része, belakni, vagy visszalakni a házat. Most megint lesz jópár nap szünet az írásban, mert oda kell tenni magam, hogy mihamarabb kikecmeregjünk a porból, koszból és festékből.

Festés közben

2018-07-17-14.36.42

Az van, hogy nincs napi penzum. Egyszerűen mérlegelnem kell, hogy mire van energia, és erre most, bocsánat, nincs. Az ok egyszerű. Időre kész kell lenni a festéssel, mázolással, pakolással, aztán jövő héten újra, és csak ha az is meglesz, akkor lehet mindent újra helyretenni, kitakarítani, és belakni. Erő, idő, energia. Szerencsére András jó barát, segít, ma is küzdöttünk, háló, előszoba, nem mondom, hogy könnyű, közben a macska is kötőhártyagyulladást kapott, orvos, csepegtetni kell neki sűrűn, szóval erről sokat nem tudok többet írni, az meg nem megy, hogy írjak olyanról, ami az agyam foglalkoztatja, mert azt most elfoglalta teljes keresztmetszetben a renoválás. De ha ez megvan, jövök, újra belefogok, mert jó. Addig türelem.

Az okosóra korszak vége

2018-07-15-13.19.19

Volt nekem egy okos karórám a Withingstől, írtam is róla, meg voltam vele elégedve, annyit mért, ami engem érdekelt, mozgás, alvás, mindezt egy szép, analóg, svájci mechanikás karórában, és bár kellett cserélni, de az is zökkenők nélkül ment – minden rendben lett volna, ha a Nokia meg nem veszi meg a kis startupot. Kár, hogy ez a meglehetősen primitív cég belekontárkodott ebbe is. Sose voltak arról híresek, hogy szépet, jót, előremutatót csináljanak – nem, butatelefon téren sem – és két év után bár az eredeti tulaj visszavásárolta a Withings márkát (elvileg karácsonyra már le is bonyolódik az ügy), de annyira elment a kedvem, hogy kábé két havi levelezés, vívás után, nagy nehezen kapom csak vissza a vételárat egy hibás szoftver okán furán működő termék esetében, hogy – legalábbis egyelőre – vége nálam az okosóra korszaknak.

Vehettem volna a dán Skagentől is nagyon hasonló órát, mint az Activité volt, igazán szépek, tetszenek, de az utóbbi időben már csak az alvás mérése érdekelt, arra meg lehet céleszközt is találni, ha egyáltalán, meglátjuk, ha kijövünk a felújításból, akarok-e még erre költeni, vagy elmúlik addig a sleeptracking vágyam.

Apple Watch is lehetett volna, olcsóbb is lett volna, mint ami pénz most visszajön, beleférne, bár az, hogy vannak óraszíjaik, amiket százezer felett adnak, az nálam kimeríti a pofátlan rablás fogalmát, de nem ez a bajom vele. A fene akar mindenféle notifikációt a kezére, ha nem veszek fel egy hívást, annak oka van, mert vagy mással vagyok elfoglalva, vagy pihenek, akkor nekem ne hisztizzen az órám, ne ingereljen. Az egérmozin bármit nézni nincs értelme, az egészségügyi mérés területén meg még nem jött el az az ideális jövő, amiben valós értékeket valósan fontos területeken gyűjtenek, mutatnak és elemeznek nekem. De van a másrészt is, és ez maga az Apple.

Fogok erről bővebben írni majd, legyen most ide annyi spoilernek, hogy Tim Cook biztos ügyes pénzember, de fogalma nincs sem a technikáról, sem a dizájnól, se arról, hogy ezek területén mi a jövő, csak a márkatársak mellett lépkednek, előttük már nem, az ár viszont maradt az egekben.

Maga az Apple okosóra irány téves, de nagyon. Annak lenne értelme és létjoga, ha mutatná az időt, és mérne mindenféle egészségügyi adatot. Többet és jobban, mint a konkurencia. Lépést, alvást, sportot, vércukrot, vérnyomást, minden olyat, ami közelebb visz ahhoz, hogy ha gond van, legyenek az orvosnak megmutatható adataid. És, már bocsánat, de a két nap akkuidő, az nevetséges. Nem kell GPS, nem kell telefonálás, buta Siri, nem kell, hogy jelezze, ha hívnak, erre van kitalálva a telefon, a duplikált értesítés szerintem a mániások, paranoiások számára izgalmas csak, vagy azoknak a fiataloknak, akik ezzel akarnak vagizni a többiek előtt. Ja, ráadásul csak kicsit szép, lássuk be.

Szóval vége egy korszaknak, most a Seiko óra ideje jön, Demeteré volt, és volt is némi lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy az íróasztal fiókjában mutatja az időt szegény, többet érdemelne, és emlék is, ezért hát picit kitakarítottam, beállítottam az én kezemre, és mától ezt hordom. Jó lesz, elég lesz.

Pakolódás újra

halom

Újabb fejezet kezdődik a felújításban, hálószobám, előszoba, ma volt a kipakolás kezdete, van mit tenni holnap is, ezért ezek a napok most koncentráltan erről szólnak. Nem kihátrálás ez a napi penzum alól, de agyam nincs most másra, mint hogy melyik szöget nem vettem ki, melyik lukat nem gipszeltem be, hova pakoljam a könyveket, hol alszom, és a többi és a többi. Várom már, hogy normalizálódjunk, és erre talán augusztus elején esély is lesz, ha lemondok pár tervről. Le fogok.

Útfelújítási módi Szentmihályon

2018-07-13-20.46.39

A kerületünkben felújítják a Csömöri utat. Volt már ilyen, akkor a kifelé, most a város felé vezető oldal burkolatát javítják.  Éveket kellett rá várni, de meglesz. Valamikor. Mi a főútról nyíló viszonylag csendes mellékutcában lakunk, 30-as sebességkorlátozás, fekvőrendőrök, hívhatjuk lakó- pihenőövezetnek is, ha már a tábla mondja.

Ma elkezdtek zúgni a favágó gépek. Gondoltam, végre észrevették, hogy a fák koronája belenőtt a villany és egyéb drótos közművek kábeleibe, ezt oldják meg. Kimentem megnézni, mit ügyködnek, fura volt, hogy nem a tetejét vágják. Beszédbe elegyedtem a fickókkal, nem csak a favágás mikéntje okán, el is akartam menni kocsival, de a kapukijáróm elé dobálták az ágakat.

A melósok elmondták az okot. Ahhoz, hogy a buszok járhassanak, mivel a Csömörin a megállókat is újra kell építeni, így beterelik őket ide a mi kis mellékutcánkba. Emiatt úgy visszavágtak mindent, hogy elsírod magad, ha meglátod. De, mikor kérdeztem, hogy oké hapsikáim, ha már nyírjátok a fámat, a villanyvezetéket és utcai lámpát is kiszabadítjátok, ugye, akkor az volt a válasz, hogy azt már nem, nem tehetik, csak az áramszolgáltató, ők csak a busz miatti részt, az úttükröt, hogy elférjen majd a jármű. Így most a fák úgy néznek ki, hogy konkrétan az út felől semmi se maradt, csak csonk, felfelé meg összenőve a drótokkal. Bravó.

Kérdem meddig lesz ez így. Mondják, egy hónapig. Gondolom az egy hónap alatt frankón leamortizálják az úttestet, majd minden marad így, hogy lehessen egy kábé felújított Csömöri, ami majd gondolom télen felfagy jól, ahogy szokás errefelé, és két év múlva kezdhetik újra. Zárójelesen, a mi utcánk az egyik legszűkebb, hogy miért erre esett a választás, nem tudjuk. És nem, nem volt lakossági fórum, sem nem volt tájékoztatás, semmi, az Önkormányzat erről hallgat.

Tudni kell még a Pálya utca ezen részéről, hogy jó sok évvel ezelőtt betemették az árkokat. Nem úgy, politikailag és emberileg, hanem valóságosan. Majd ráaszfaltoztak az út tetejére. Találd ki, mit felejtettek el beépíteni. Ha az esővíz elvezető csatornára és lefolyókra tippeltél, nyertél. Így ha esik, azon szerencsés lakótársak, akik disznók, kakasok és kutyák helyett kacsákat tartanak a kertben, jól jártak. A többiek kevéssé, minden esőzésnél bokáig állsz a vízben a kert harmadáig, mert a házak felé lejt minden.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy hol lesznek az utcánkban a buszmegállomások, mert hogy nincs olyan ház, ahol ne lenne aktívan használt kocsibejáró. Gondolom terepszemle se volt, csak egy google maps, vagy mit is beszélek, valami Magyarország domborzatai és vizei föcitérkép, ebből voltak okosok a helyhatósági urak, vagy a BKK-nál, mikor kijelölték a kerülőutakat.

Csak a macskáim féltem, a fát már nem. Szegény állatkák nincsenek a nagy forgalomhoz szokva, simán kifekszenek az úttest közepére, ha jó az idő. Remélem nem esnek áldozatul, mert ha igen, a hullájukat megetetem valamelyik kihízott öltönyös elvtárssal.

Nyomás alatt

2018-07-12-15.53.43

Készül az új Balla-könyv a Csak képek sorozatban, budapesti tematikában. Már jó ideje készül, több, mint fél éve, ma kezdték el nyomni a belíveket. Egyet láttam, a többi egy csomagtartóban várja, hogy ideérjen, gondolom, azok is jók lesznek.

Tanulságos minden tekintetben egy ilyen munka. Elsősorban abban, hogy mi minden kincseket rejt Demeter archívuma. Nagy érzés volt válogatni a dobozokban, félelmetes, néha fájdalmas, de leginkább lenyűgöző. Több szintű, több rétegű varázslat. Látod magát a negatívot, sérüléseivel, a tasakkal, amiben van, esetleg írással a tasakon. Aztán látod a digitalizált fotót, az embereket, környezetet, viszonyrendszert, de látod a kort is, amiben készült, emlékek hálóját, és látod az embert is általa, aki az exponálógombot megnyomta. Több ezer felvétel csak ebben a szűk témában, ha csak ennyi lenne az életmű, sok utcafotós azt is megirigyelné. De van persze sok más minden is, felfedezésre várnak a páncélszekrényben őrzött képkockák.

Tanulságos ez persze abban is, ki segít, ki fárad el, hogyan és mikor, mennyire kiszolgáltatott is egy ilyen folyamatban az ember, igen, ez is korlenyomat, jellemző, valóságos, magyar.

Tanulságos nekem is. A félelmeimben, bizonytalanságaimban, alkuimban. Az idő múlásában. A memóriám működésében, hogy a képzelet miképp csal meg, hogy hányszor tör elő a tehetetlenség, hogy mire a végére érsz, óriás batyuba gyűlhessen minden, a jó, a rossz, az emelkedett, a kicsi, minden összeérjen.

És hát igen, a sors, a véletlen, a karma… mert hogy kerestem volna a könyv nyomdai anyagát, ami nálam volt, egy mappában összegyűjtve, minden, a kiválogatott képek, a kimaradtak, a telefonnal befotózottak, a különféle verziók, állomások, a teljes anyag. Van egy külső NAS szerverem, azon tárolok mindent, ami fontos. Néhány napja oda másoltam fel, eltettem, bedobozoltam, hiszen a könyv a nyomdában van. És tudom, hogy ez megtörtént, de ma még sincs sehol a budapestkonyv nevű folder. Jó, ez főleg érzelmi kérdés, mert a képek eredetije mind megvan. De akkor is nagyon nyomasztó, nagyon fura. Olyan, mint amikor betörtek hozzánk. Nem sok mindent vittek el, de undorító érzés volt a tudat, hogy valaki járkált a holmijaink között. Na, ez pont ilyesmi, hogy nem bízhatok a gépekben, hogy elveszett valami, amit próbálok visszaállítani, de a sikere kétséges.

A könyv kész lesz, ez a lényeg. Ez az első kézzelfogható dolog, amióta az öreg meghalt. Büszkének kell lennem rá.

Obi sztori

hegyi160224_1

Ma nem ment a felújítás az eső miatt, inkább a bevásárlásra koncentráltam, kellett pár dolog az Obiból. Aki járt ilyen helyen, az tudja, hogy a barkácsáruház nem arról híres, hogy a kedved keresnék az eladók, sőt, a rendszer az, hogy vagy csapatba verődnek és olyan gondterhelten és sebesen szelik át az eladóteret, mintha zombitámadás elől rohannának, ha meg véletlen egyikük elszakad a falkától, akkor az vagy süketnek tetteti magát,  vagy valamelyik polcrendszerbe dugja a fejét, hogy ne is kérhesd számon, miért nem vett téged észre.

Kellett pár festést kiegészítő dolog, meg egy új problémát is meg akartam oldani. Ugyanis az ebédlőben a ledpanel felszerelés óta hiányzik a kis helyi fény, effektnek, dísznek, nem sok, de kell. Befogtam pár ledes íróasztali lámpát.  Van még az apróságokat, azaz a házi szentélyt megvilágító képkeret lámpa is, kapcsolója a Siva szobor mögött, kényelmetlen. Emiatt aztán jó, ha évente kétszer volt eddig bekapcsolva. Na, mi lehet a megfejtés? Távirányítás.

Van modern wifis, ami drága, van központi egységes, ami még drágább, és van a rádiós, ami nem olyan okos, de kapcsolni tud. Ez utóbbira esett a választásom, ráadásul 3 dugalj és egy távirányító együtt 3000 forint volt csak. Az más kérdés, hogy itthon az egyiket szét kellett szedjem és az elektronikáját bekötni kapcsoló helyett a szoborhoz, de így most minden egyszerűen távkapcsolható lett.

Szóval vásárolni muszáj volt, és ehhez kellett találnom eladót is. A sorok között jött is egy molett hölgy, elmondtam, miket keresek, led izzó, dugalj, kapcsoló, vezérlő, meg még tanács is kéne, ő kedvesen mosolyogva vezetgetett végig a terepen, olyannyira, hogy a végén már a festőszerszámokat is tőle kérdeztem. A legvégére maradt a festhető sziloplaszt, mondta is, hogy ahogy megyek majd a földszintre, a lejáratnál vannak kitéve. Meg is lett, de nem jutottam dűlőre.

Ugyanis az nem mindegy, hogy mennyire rugalmas, hogy tapad, nem érdemes olcsítani ebben, mert években kell mérni a befektetést. Lamentáltam, próbáltam az apró betűs okosságot kisilabizálni – mindig legyen szemüveg nálam, a fenébe – erre látom, jön a hölgy.

Kérdezi, minden oké? Mondom, hát kábé, nem tudom, melyik legyen. Erre ő: lenn a fiúknál többféle van, ott nézze meg, de amúgy is, ha rám hallgat, női eladóktól ilyen áruházban, csak függöny vagy textil ügyekben kérdezzen, minden máshoz a fiúk értenek, jobban jár velük. És mosolyog, mosolyog… persze mondtam neki, ne legyen kishitű, nagyon jól segített eddig is, végül is van minden, ami kellett, és ezt ő hozta össze.

Mondhatod, ritka az ilyen, mert az eladók buták és/vagy bunkók. De nézd az ő szemszögükből, az is ritka, ha a vevő nem ideges, türelmetlen és paraszt. Én szeretek a boltosokkal játszani. Bohóckodni, tettetni a nagyon hülyét, sztendapolni nekik, és kifejezetten sikerélmény, ha sikerül mosolyra bírom őket. Na jó, nem mindet lehet, a ruhaboltban pultot támasztó, zenét rágózva üvöltető kis picsákat nem, de oda meg, be se megyek, ha mégis ilyen lánykába botlom, nem vagyok vele kíméletes.

Te sietnél, ő fáradt. Lehet ezt fensőbbséged teljes tudatában is, de neked lesz bosszantóbb, mert ő van otthon. És lehet úgy is, hogy nevessetek egy jót. A vásár kettőn áll.

Mázolós

2018-06-13-15.21.33

Ez most csak egy kis jegyzet magamnak arról, amiben vagyunk a felújítás kapcsán. Hogy ne felejtsem el. Fura belegondolni abba, hogy ha komolyan veszem magam, és tényleg nem újítok többet fel semmit az életben, akkor se lesz sokkal rosszabb helyzet – hacsak nem üt be valami természeti katasztrófa -, mint amilyen most. 15 éve volt a legutolsó globális felújítás, 15 év múlva 66 éves leszek. Akkor már illik ilyen hülyeséget nem csinálni, hogy állok a létrán és mázolom az ablakokat kívülről. Nyilván lehet mestert is fogadni, már ha lesz mester 15 év múlva, és nyilván ha lesz rá pénz is. De nagy baj szerintem akkor sincs, ha 25 évnyi lesz az ütem, akkor már 76 éves leszek, amibe belegondolni sem akarok. Milyen fura, hogy a felújításról az öregedés jut eszembe.

Na, de a lényeg: nem, nem kell csiszolni semmit, felesleges, a csiszolópapír lobbi ármánykodása csak. Fess rá, jó lesz az. Nyilván jó festékkel. A másik, hogy szilózni festés előtt kell, ha utána csinálod, akkor lámpafényben meg fog látszani. Ez bosszant. Annyira, hogy lehet, hogy kipróbálom, hogy ott, ahol nagyon látszik, kap egy halvány festékréteget még, de nem akarok kipakolni, szóval csak ügyesen. És kell találni jó ecsetet. Ez még feladat, mert olyan kell, ami valahogy nem folyatja ki a festéket akkor sem, ha felfelé festesz. Most ennyi. Majd még ha lesz új történés, írok erről.

Kompország keletre hajóz

2017-01-20-15_35_38

Ahogy látom, a kormány vezetése a Magyar Idők sorvezetőjéből dolgozva most azokkal számol le, akik bár jó káderek, de nem elég keményvonalasok, baloldali elhajlók úgymond. Ókovács az Operában áll vesztésre, Hammerstein Judit pedig a Balassi Intézet éléről távozott, de mondhatnám azt is, hogy kirúgták, mert liberális írókat is könyvfesztiválra vitt. Az Akadémia is rövid pórázra lett fogva, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az NKA, de az MMA is kapott selyemzsinórt,  és gondolom, ez csak a kezdet. 

Közben megválasztották Erdogant újra, ő elnöki kormányzásra vált, elsőként Orbán gratulál neki ehhez. Személyesen. Vigyázó szemünk Ankarára kell vessük – azt hiszem, ha azt fürkésszük, milyen is a magyar jövő, akkor a modell török. Persze, kis orosz fűszerrel. 

Jó, most még mondatod, hogy de hát az Unió nem engedi, és lehet ebben persze reménykedni, de ez is csak addig igaz, amíg az Unió az, aminek gondoljuk, amihez csatlakoztunk. És az olasz, osztrák szembeszállás, Merkel gyengülése, de még akár a Brexit botránya is olyan üzenet, ami a mi sorsunkat illetően is számít. Vedd hozzá, hogy ha nem a hetes cikkellyel, akkor máshogy, de valami büntetést csak fogunk kapni a sok elloptt euro milliárdért, és a felzárkóztatásunk is a végéhez közeledik. Ha a pénzcsapot elzárják, vagy csak csöpög, kevés érv marad az uniós tagság mellett. 

Na nem, mintha olyan nagyon fel lennénk zárkózva, a forint zuhan, és ez nem nagyon zavarja a fiúkat, mintha valami tervezett leállás lenne, mintha indokokat keresnének, mintha a Stop Soros és a CEU után az lenne a mesterterv, hogy az Uniót kell térdre rogyasztani. Putyin, Erdogan jó haverok, a családi bizsu már náluk, kompország keleti vizekre hajóz.

Ezek még csak mozaikok. Az ország megosztott és megfélemlített, az elhárítás működik, akik a választások előtt kritizáltak belülről, vagy nyitottabb szellemben gondolták megvalósítani a NER-t, azok leszálló ágba kerültek, és jó, nincs Gulag, de nem is kell, a félelem is elég, mint ahogy az izmok edzésére is elég csak gondolni fejben, hogy bekövetkezzen a gyarapodásuk. 

Az ember mindig azt hiszi, nincs lejjebb, de gondold csak meg, ha minden multi kiszáll, ha nincs sajtó, ha nincs civil kontroll, ha nincs piac és verseny, akkor mi is lesz az akadálya annak, hogy az a kerítés ne csak délen épüljön meg, hanem körbevegyen, hogy ahogy a tévészolgáltatóknak megmondták, milyen sorrendben szerepelhetnek a tévéadók a csomagodban, azt is megmondják, hogy az internetes tartalmak közük mi az, ami elsőbbséget élvez és mi az, ami mondjuk modemesnél is lassabb sebességgel csordogálhat, ha egyáltalán. 

Ez a jövő már volt egyszer, körbefordul a múlt, de van rá sansz, hogy most az egyszer túlfeszíjük a húrt – énekelte a Sexepil a 80-as években. Ők bizakodóak voltak, mert hittek, hogy a húr túlfeszíthető. Szerintem már nem, ez már a helyi nirvána, szóma, ha mondom, segít a gondon, a nép java napi agymosást kap. Mennyi időnk van még? Szerinted?

A 2012. 06. 07.-én készült felvételen Zsolt is látható középen a közönség soraiban