Elegem levésben vanás

2015-06-17-10.55.26

Azt hiszem, mostanra lett elegem. Hogy ez mire jó, még nem tudom, de ez van. Elegem levés van. Elsősorban nyilván a kormány mindenféle dolgából van elegem, de ezek olyan mértékben felszaporodtak, hogy még csak listát írni sem lehet belőle, mert lefáraszt. Prekádáriból lehetünk a legjobb esetben peszeudokádáriak – pontosan úgy, ahogy ‘86-ban az Éles saroknál kifújtam vörös festékkel: szociofasizmus, igen, ez épül. Vitázhatsz ezzel, de ha éltél ‘90 előtt, tudod, miről beszélek.

Ennél jobban van elegem mindenféle ellenzékinek nevezett pártból. Nyugodtan lehet rám emiatt haragudni, de undorodom a DK-tól, ahogy mást se képes, mint Ferit nyomni és magasztalni, nem is értem, hogy akinek ez bejön, hogy nem veszi észre, hogy Feri és Viktor között személyiségében semmi lényegi különbség nincs, nárciszok a bolgárkertészetben.

Elegem van az MSZP egyre rohadtabb felhozatalából, két éve azt hittem, nincs borzalmasabb Mesterházynál, de az MSZP bebizonyította, hogy fölébecsültem őket, képesek a legalját, a totális inkompetens agyfaszt is kitermelni, nem hiszem, hogy van szürkébb, butább és unalmasabb barom, mint Molnár. És csak nyomják, tűrik, nyalják.

A kicsikből is elegem van, ahogy próbálnak láthatatlanok maradni, nehogy valamiféle értéket kelljen vállani vagy közvetíteni, kiállni valamiért. Tényleg nem értem, hogy ennek a sok lúzer csoportnak, ami ma az ellenzéki politika, hogy nem esik le, hogy nincs már vesztenivalójuk, lehetnének akár érdekesek is, újak és merészek. Ja, nem, mert akkor veszélybe kerül a parlamenti, önkormányzati apanázs.

És a civilek. Az egyik nem akar kormányt buktatni, a másik se, de legalább fohászkodik istenhez, jelentsen az bármit, mind próbál maga mögé képzelni valami tömeget, de ez nem vízió, hanem hallucináció, abból is a kannásboros fajta. Pukliék zsebben, Sándor Mária szerintem már vagy háromnegyed éve elvesztette a józan eszét szegény és azóta bolyong, ő is, mint a többi, fél a pártoktól, de annyira nem okos, hogy a Jobbikot kikerülje, sőt, ez az egész szar magyar izé képtelen arra, hogy körbebástyázza a nácikat. Tisztára olyan ez az egész ballibsi csapat, mint a sebtapasszal leragasztott SZTK szemüveges büdösszájú Ödönke, akit mindig mindenki megver, kinevet, ő meg csak áll a kantáros rövidnadrágjával tehetetlenül.

És a média. Bolgárurak és Kálmánolgák országa vagyunk, miközben az összes médium már zsebben van valakinél, csak mi hisszük, hogy nem. Hashtag Moneytalking. Vízvezetékszerelőből, teremőrből és visszatántorgott zsírdisznó Endiből épül a Birodalom, tökéletesen inkompetens és kontraszelektált a teljes jobboldal, és érted, senki nincs, aki ennek ellentartson. Van még talpon legalább zsigereiben független médium? Az index lóg a levegőben, informatikusok próbálnak újságot írni, kevés sikerrel, a 444 nem képes felnőni a feladathoz, telex-twitter kombó, agyzsugor, a Népszabi már 5 éve is olvashatatlan volt, mára a Blikk napilapja, a 168 óra a nagyapámnak is poros lenne, ha élne, a Népszava nem elég balos és nem elég radikális, a Simicska birodalomról ne beszéljünk, szánalmas, ahogy hősnek rekonfigurálják magukat. Klubrádió? Viccelsz? Az ATV meg a világ legnagyobb svindlije. Sehol egy pénzember, aki belepumpálna néhány milliárdot, hogy elzavarják a diktátort a picsába?

És az emberek. Mindenki osztja a másik osztását, tényleg fotelprolik vagyunk, nem több, és oké, az én korosztályomnak még talán mentsége, hogy 50 évesen már nem rohangál az utcán, mi vagyunk az elveszett nemzedék, de a fiatalok pojácaságára nincs érv. És ne gyere nekem azzal, hogy vannak köztük kitartóak, mert erre azt mondom, hogy ha ezek a vannak-köztük-fiatalok nem képesek maguk mellé-mögé-alá-fölé hálózatot építeni, akkor nem többek, mint savanyúszagú yolo-hippi pozőrök.

Nem, figyelj, elegem van. Legszívesebben felszántanám ezt az egészet, dögöljünk bele a fenébe, úgyis mindegy. Megérdemelnénk. Úgy lettünk a legvidámabb barakk is, hogy már akkor is a szar megalkuvásainkból éltünk. Itt már a rossz se elég rossz, csak olyan szürkésbarna, decensen kutyaszarszagú. Nem érzed, mennyire szánalmas, hogy az internet, mint valami Maya-fátyol, ahelyett, hogy a szervezkedés eszköze lenne, csak illúziója a szabadságnak? Hol élünk, ha már az Anonymousnak is csak Coelho-idézetekre futja, és már nekik se vagyunk elég fontosak, hogy fellökjék ezt a rendszert? Egyáltalán, akar itt változást valaki? Dehogy akar. Az túl macerás és ijesztő az akolmeleghez képest. És ne áltasd magad azzal, hogy az ország rosszabbik fele mind náci, mert te hagytad őket elcsábítani, hagytad átmosni az agyukat, szerencsétleneknek nincs másuk, mint a Kossuth Rádió meg a királyi tévé, hát csodálkozol, ha beszarnak 1200 kvázi, még meg sem született emigránstól?

Egyszer azért beszélnünk kéne végre ‘48-ról és ‘56-ról is, mert nekem kurvára gyanús, hogy csak az idő szépítette meg ezeket is. Vagy ha nem, te képes lennél felborítani egy Combinot?

Okosabb a tanár, mint egy taxis?

2015-05-21-14.19.44-1

Eleddig három kérdésben lehetett sarokba szorítani a kormányt. Netadós tüntetés, vasárnapi boltzár, taxis-uber vita. Mi a három kérdésben a közös? Az, hogy mindháromban rövid idő alatt keletkezett nagy tömeg, vagy mint a boltzárnál, a népszavazás feltételezte ezt a nagy tömeget, ami egyszerre mozdult és nagyon rossz sajtót hozott a kormánynak.

Tehát, egyszerre egy irányba lépés, szervezettség, tüntetés, engesztelhetetlen kitartás. Na ez az, ami a tanároknak nem megy, és ezért csinál azt velük a kormány, amit akar.

A tanárról az a tévképzet, hogy értelmiségi. Hiszen okosabb, mint egy ötödikes. De ez csak részigazság egy részhalmazra. A tanárok egy része okos, értelmiségi. A másik része buta és önző, és kábé egy szappanopera szellemi szintjén áll. De nem ez a fő baj, mert a taxis se okos. Sőt, a taxis egybites, vagy fuvaroz, vagy dudál. A tanárral más a baj.

A tanár ahhoz, hogy közérthetően beszéljen, túlfejlett. Csinál huszon- meg tizenkét pontokat. Amit még ő se tud visszamondani, ha kérdezik, nem hogy az istenadta nép. A tanár tehát képtelen 3 egyszerű mondatban megfogalmazni, mit akar. Ezért nem lesz közérthető és ez baj.

Aztán a tanár gyáva. Félti a státuszát, a fizetését, és ha egyesével hagyja magát levadászni, nyilván ez a félelme okolható lehet. De épp itt a baj. Mert a tanár nem képes szerveződni. Ezért kell félnie. Van 2 szakszervezet, vagy lehet, hogy már három, nem számolom, vannak érdekképviseleti önszerveződései is, de nincs vezetője. Ami nem lenne baj, mert a taxisoknak sincs, vagy ha van, nem ismerjük. A tanarak önjelölt szószólóit viszont igen. Mendrey, meg Galkóné, meg Pukli, meg a fene tudja, ki jelentkezett be a posztra. Na, és ezek legalább egy nyelvet beszélnek? Nem.

Ezek a csoportok egymás ellen szerveződnek, a legfontosabb kérdés számukra, ki az erősebb kutya, ki feküdhet legközelebb a gazda kezéhez a csontos tányérnál. Mert az pozíció és pénz. És az mindent megér. Az egyik csoport munkabeszüntet az egyik napon, a másik sztrájkot szervez, a harmadik tüntetést, a negyedik polgári engedetlenséget. És ezzel elérték a köznevetség szintjét, csak azért nem röhögte körbe őket a világ, mert a helyzet annál drámaibb, mintsem nevessen az ember. Viszont így és ettől bedarálhatóak lettek. Sőt!

A tanár ha nincs ötlete a vezérnek, hogy darálja le, ő maga proaktívan mutatja az utat hozzá. Galkóné leül tárgyalni részeredményekről Baloggal és csapatával. Érted, az egyik tanár tüntet, a másik meg tárgyal. Normális? Nem, és nem is lesz az soha. Mert a tanárnak még nem elég rossz. És amíg nem elég rossz, mindnek, egyformán, addig megosztható, sőt, maga osztja magát szana.

Belengették a kormánypártiak, hogy megszűnik a Klik. Miközben Áder Ancsa széke betonlábakon áll. És ez nem tűnt fel senkinek? Láthatóan nem, mert sikerült elérni, hogy zavar keletkezzen az erőtérben. És mára, mikor önnönmagukat lábon lőve a tanarak épp a sebeiket nyalják, bejelentik, hogy lószart mama, lesz Klik, csak a cégtábla lesz más, sőt, klikebb klik lesz, mint az eddigi, megaklik. Hát, megérdemlik.

Ugyanis a tanár nem csak nyuszi, nem csak érdeklény, de becstelen is. Whoáá, miért? Azért, mert a tanárnak tudnia kell, hogy mekkora a felelőssége. Nem csak a diákok felé, de a szülők felé is, sőt, rajtuk keresztül mindenki felé is, mert érzékelniük kellett, ha másban nem, hát Sándor Mária becsatlakozásában, hogy itt nem csak értük kong a harang, hanem mindannyiunkért. A tanár minta lehetett volna. De ehhez olyan készségek kellenek, amikkel láthatóan a tanárok nem rendelkeznek.

Nem képesek fogalmazni. Ha ennyi okosnak gondolt ember, muszáj-értelmiségi arra képtelen volt, hogy 100-as IQ közelébe úgymond lebutítsa a követelését, akkor már értem, miért unatkoznak a gyerekek az órákon. És mi van a sztrájktörőkkel? Semmi. Azóta is gondolom, bejárnak dolgozni, és nem köpi le senki, nem ül el mellőle a tanáriban, nem veri bele az orrát a saját nyálába senki, azaz a sztrájktörő sikeresebb lett a sztrájkolónál.

A tanárnak példát kéne vennie a taxisról. Nem azért, mert a taxis becsületes, mert nem az, vagy mert igaza van, mert nagyon nincs, hanem mert képes arra, hogy kimenjen az utcára és addig onnan ne jöjjön vissza, amíg nem éri el, amit akart. És elérte. A tanár meg a mai állapotok szerint sose fogja. És ami a nagyobb baj, hogy így mi, átlag állampolgárok se. Mert a tanár lehetett volna a példakép, a vezérfonal, a tanár képes lett volna rendszert dönteni, ha nem tojik be az első pillanatban. De megtette, sőt, kinyilatkoztatta, hogy ő nem akar kormányt buktatni. Hát mit akarsz csillagom, drága tanaram? Tényleg hittél abban, hogy majd értelmesen leülsz a maffiával egyezkedni?

A tanárok elbuktak. Próbálhatnak ősztől osztályt ismételni, csak elfogyott mögülük a térerő és a bázis. Már nem drukkolok nekik. Mert ezek ugyanazok. Nem tanultak, és így méltatlanok a vezetésre. Tökehagyottakkal meg nem lehet.

Ki vigye át a túlsó partra

pill

Olvasom az elégedetlenkedést a civil tüntetésszervezőkkel szemben, meg az ellenzékkel szemben, meleg szobákból, puha fotelekből. Nem szerettem a törit, így már csak a magam kedvéért is jöjjön egy ismétlő, türelmetlen feledékenyeknek.

Mi is volt 89 előtt? Lábvíz. Fusizás, maszektaxi, foximaxi. Néhány megszállott stencilezett. Vártuk a csodát. Vagy dehogy vártuk, bele voltunk törődve, hogy kék meg piros pirula útlevél, Gorenje hűtő a sógoroktól, téli szalámi gazdag gyereknek, banán, narancs télen. Ötéves tervek. 89-re ez nem miattunk és nem tőlünk dőlt be, hanem jórészt Csernobil és az olaj miatt, és mert Gorbacsov belátta, hogy nincs erő a (h)idegháborúra. Dereng valami, glasznoszty és peresztrojka? Ja, a Gyula meg ijedtében átengedte a jézus papucsosokat, otthonról haza.

Jöttünk temetni Cézárt, a többség ezt is a tévéből, a koporsók szimbolikusak voltak, vér az nem folyt. Az olyan undi, meg mi lesz a Skodával és a víkendházzal, ha szétlövik az utcát. Be voltunk szarva, lássuk be. Orbán üvöltött, senki se tudta, ki ez a szép szál legény, de kimondta, helyettünk, ruszkik haza!

Aztán lett ellenzéki kerekasztal. Akik körbeülték, főleg azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehet a legjobban felosztani az MSZMP vagyonkát és ki lesz a vezér, aki átevez velünk a túlsó partra. És jött Antall, a tanárúr, aki elhitette, hogy jobban tudja nálunk, és majd ő meg a pártja, majd a nyugodt erő.

A román példa elég ijesztő volt, Ceausescu télikabátban Elenával, mi inkább rábíztuk a politikusokra, találják ki helyettünk, hogy milyen is a demokratikus berendezkedés. Annak kellett volna először büdösnek lenni, hogy nem volt semmi az ügynökökkel. Ebben nagy egyetértés volt új és régi garnitúra között. Na meg a párttörvényekben, székházakban, és hogy magukat kell először jól kistafirungolni. Az első pirulát bátran a pofájukba köptük, taxisblokád. Az ablakban kalimpáló Horváth Balázs vicces volt, mi? Jót nevettünk.

Az antalli időhúzós puha átmenet után logikus és szükségszerű volt a Bokros csomag, de Gyula belebukott, jól megbüntettük érte, második pirula, nem kérjük, kiköptük. Cserébe megkaptuk 98-ra koronaúsztatós Viktort, aki bebizonyította, hogy lehet a liberálisból is simán náciszagú naftalinkonzerv. Drogtörvény, Ezüsthajó, tébolyult Eperjes a vásznon milliárdokért. Útelágazódáshoz értünk 2002-re, örültünk Megyónak, hogy eltakarította a focihuligánt. Volt lágy kenyér, pénzeső, buli, de hiába. Újraéledt az ügynökmúlt, D206, mi meg adtuk az ájtatos elsőbálozót. Jött helyette Fletó. Agilis, gyorsbeszédű, fiatal, simán lenyomta Orbánt 2006-ban is. Kíváncsian vártuk, mi van akkor, ha valakinek nem négy, de nyolc évet adunk. Az őszödi őszinteségi roham lett volna a harmadik pirulához az ostya, de kiköptük. Segített a Kossuth Rádió, óránként ugyanazt a két mondatot szajkózva, a gerinces Sólyom László a morális válságban az ország dumájával, és már jöttek is a Kossuthra a mélymagyar vitézek, húgyszagban úszott Budapest. Feri táncolt, ahogy a lába bírta, próbálta, de a negyedik pirula sem kell, háromigenes népszavazás, és mi mertünk bátrak lenni: le a 300 forintos vizitdíjjal! Nem kell tandíj! Nem kell napidíj a kórházban! Ingyen kell minden, az istenit!

Bajnai csöndben próbálta beadni az ötödik pirulát az IMF hitellel, megtehette, tudta, hogy veszít, erre szerződött. Mi meg, mint egy Stockholm-szindrómás, vártuk Orbán messiást. Kétharmados, példátlan felhatalmazást kapott. Használta is, mint a sorozatvetőt. Alkotmányból az utca maradt meg, a köztársaságból már a tér sem, illiberális unotrodox pekidzs, ju nó? Akinek nem tetszett a rendszer, csinált magának Millát. Volt tüntetéses házi buli, félévente egy. Az MSZP a választások óta romokban, Feri újra aktív a nyugdíjasok között, visszajön Bajnai, a csodafegyver, majd ő és a Milla, gondoltuk. Összefogás!

Mesterházy felragasztotta a fejére Guy Fawkes maszkját, ő lett az ellenzék vezére, a többi térdre. Akkor már tudtuk rég, hogy nem lehet más a politika, úgyhogy szavazás helyett otthonról néztük az újabb bukást, kommentáltuk is a facebookon. És Viktor ugyan olyan kétharmaddal győzött újra, ami a valóságban egy negyed is alig, de gebinbe így is jó lesz neki még négy év, stadionostul, vidástul, lázárrogánszijjártóstul, persze. Következmények nélküli országban úgysem robban rájuk a terepjáró, nem véletlen vagyunk Mária országa ugye.

A többségnek 5 év kellett ahhoz, hogy kikapcsolja a köztévét, áthangoljon az RTL-re és kimenjen az utcára, nem kevésbé nemes céltól vezérelve, mint hogy ne legyen internetadó. Soroljuk csak, mi mindenért emeltünk szót az elmúlt 25 évben: benzinár, vizitdíj, netadó. Hol vannak a bős-nagymarosi magasztos eszmék, ugyan. Orbán takarodj, ennyi a varázsszó.

*

Hergeljük a cigányokat, az ország majdnem fele a létminimumon él, negyede konkrétan éhezik, emberek a templom előtt simán megfagyhatnak. Több, mint 1 millió ember disszidált. És bár két hónap se telt el az első mobiltelós vonulás óta, de már elvárjuk a civilektől, hogy minderre legyen megoldásuk, program, médiaképes arc, legyen párt is, hogy az ellenzék fogjon össze valahogy, mindegy hogyan, de legfőképp gyorsan!

Nem tudom, ki lesz a jóemberünk, aki elzavarja végre a diktátort. De van egy sejtésem, hogy azért nem kapunk programot senkitől, azért nem halljuk, hogy Orbán bukása után hogyan tovább, mert ember nincs, aki meg tudná jósolni, hogy a nép, az istenadta, vajon mennyit hajlandó elviselni az igazságból, lesz-e annyira bölcs és belátó, hogy végre lenyelje azokat a kurva pirulákat. Egyáltalán létezhet-e olyan ember, akinek hinni képesek vagyunk? Menni fog ez, vértelenül?

A letter from a freedom-loving citizen

barack

Dear Mr. President Obama,

I have listened to your speech at Clinton Global Initiative. It is an ambivalent thing for me to hear about Hungary in the context you talked about but it is hopeful at the same time as without a viable and substantial opposition the only hope for survival is the work carried out by civilians. Media, education and the future of the people are trapped by the government, people are managed by fear, and despite the statement issued by Minister of Foreign Affairs and Trade appointed today “Hungarian is a freedom loving nation and would not tolerate any restrictions on its freedom” the fact is when people intimidated have to choose between freedom and livelihood, they rather give up freedom than lose their job. Hungary is not equal to the now governing Fidesz Party. The Hungarian state keeps it citizens in terror.

In 1956, an external power invaded Hungary, and a handful of freedom fighters hoped for the help of the United States which could do nothing because of the Suez crisis in order to avoid a possible conflict with the Soviet Union. Almost 60 years have passed, and your words today to us, freedom loving, liberal people persecuted in our own country, mean that we are not alone, we aren’t lost out of sight.

George Soros discontinued his support of the Hungarian civil sector more than 10 years ago in his belief that democracy is stable, it may not be corrupted. For the same reason has Radio Free Europe stop broadcasting as no-one would have assumed the old days may return. But the Orban regime re-elected in Hungary in 2014 undeterred by anything has destroyed all the checks and balances in order to enable the deployment of the totalitarian state.

There is real need in Soros’s support, in Radio Free Europe again, in civilian organizations working free from state intimidation in order to rebuild democracy. Therefore I ask you not only to listen to us but please support our civil society initiatives to remain independent by receiving support from abroad.

Kedves Obama Elnök úr,
hallottam beszédét, amit a Clinton Globális Kezdeményezés tanácskozásán mondott. Ambivalens dolog Magyarországról az Ön által említett kontextusban hallani, de egyben reményt keltő is, hiszen Magyarország számára – működőképes és jelentős támogatottságú ellenzék nélkül – jelen pillanatban semmi más nem maradt a túlélésre, mint az a munka, amit a civilek végeznek. A média, az oktatás, az emberek jövője a kormány fogságában van, fortélyos félelem igazgat, és bár a frissen kinevezett külügyminiszterünk szerint “A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását”, a valóság ezzel szemben az, hogy a megfélemlített emberek ha választaniuk kell a szabadság és a megélhetés között, inkább lemondanak az előbbiről, csak ne kerüljenek utcára. Magyarország nem egyenlő a Fidesszel. Az államapparátus terror alatt tartja az országot.

1956-ban külső hatalom szállta meg Magyarországot, és a maroknyi szabadságharcos várta az Egyesült Államok segítségét, aki a Szuezi válság okán sem, és a Szovjetunióval egy esetleges konfliktus miatt sem tehetett semmit. Lassan 60 év telt el, és az Ön szavai ma többet jelentenek a szabadságszerető, de hazájában üldözött liberális emberek számára, azt, hogy nem vagyunk egyedül, hogy figyelnek ránk.

Soros György abban a hitben hagyott fel a civil szféra támogatásával több mint 10 éve, hogy a demokrácia stabil, nem kezdheti ki azt semmi. Ezért szűnt meg a Szabad Európa Rádió adása is, mindenki azt gondolta, hogy nem térhetnek vissza a régi idők. De a 2014-ben újraválasztott rezsim ma Magyarországon nem riad vissza semmitől, minden féket és ellensúlyt felszámoltak, nincs már akadálya a totális állam kiépítésének.

Szükség volna újra Sorosra, a Szabad Európa Rádióra, olyan civil szigetekre, ahol az állam vegzálásáról és megfélemlítésétől mentesen lehet dolgozni és újraépíteni a demokráciát. Kérem tehát Önt, ne csak figyeljen ránk, de segítsen minket abban, hogy a civil kezdeményezések függetlenek maradhassanak, támogatást kaphassanak külföldről.