Okosabb a tanár, mint egy taxis?

2015-05-21-14.19.44-1

Eleddig három kérdésben lehetett sarokba szorítani a kormányt. Netadós tüntetés, vasárnapi boltzár, taxis-uber vita. Mi a három kérdésben a közös? Az, hogy mindháromban rövid idő alatt keletkezett nagy tömeg, vagy mint a boltzárnál, a népszavazás feltételezte ezt a nagy tömeget, ami egyszerre mozdult és nagyon rossz sajtót hozott a kormánynak.

Tehát, egyszerre egy irányba lépés, szervezettség, tüntetés, engesztelhetetlen kitartás. Na ez az, ami a tanároknak nem megy, és ezért csinál azt velük a kormány, amit akar.

A tanárról az a tévképzet, hogy értelmiségi. Hiszen okosabb, mint egy ötödikes. De ez csak részigazság egy részhalmazra. A tanárok egy része okos, értelmiségi. A másik része buta és önző, és kábé egy szappanopera szellemi szintjén áll. De nem ez a fő baj, mert a taxis se okos. Sőt, a taxis egybites, vagy fuvaroz, vagy dudál. A tanárral más a baj.

A tanár ahhoz, hogy közérthetően beszéljen, túlfejlett. Csinál huszon- meg tizenkét pontokat. Amit még ő se tud visszamondani, ha kérdezik, nem hogy az istenadta nép. A tanár tehát képtelen 3 egyszerű mondatban megfogalmazni, mit akar. Ezért nem lesz közérthető és ez baj.

Aztán a tanár gyáva. Félti a státuszát, a fizetését, és ha egyesével hagyja magát levadászni, nyilván ez a félelme okolható lehet. De épp itt a baj. Mert a tanár nem képes szerveződni. Ezért kell félnie. Van 2 szakszervezet, vagy lehet, hogy már három, nem számolom, vannak érdekképviseleti önszerveződései is, de nincs vezetője. Ami nem lenne baj, mert a taxisoknak sincs, vagy ha van, nem ismerjük. A tanarak önjelölt szószólóit viszont igen. Mendrey, meg Galkóné, meg Pukli, meg a fene tudja, ki jelentkezett be a posztra. Na, és ezek legalább egy nyelvet beszélnek? Nem.

Ezek a csoportok egymás ellen szerveződnek, a legfontosabb kérdés számukra, ki az erősebb kutya, ki feküdhet legközelebb a gazda kezéhez a csontos tányérnál. Mert az pozíció és pénz. És az mindent megér. Az egyik csoport munkabeszüntet az egyik napon, a másik sztrájkot szervez, a harmadik tüntetést, a negyedik polgári engedetlenséget. És ezzel elérték a köznevetség szintjét, csak azért nem röhögte körbe őket a világ, mert a helyzet annál drámaibb, mintsem nevessen az ember. Viszont így és ettől bedarálhatóak lettek. Sőt!

A tanár ha nincs ötlete a vezérnek, hogy darálja le, ő maga proaktívan mutatja az utat hozzá. Galkóné leül tárgyalni részeredményekről Baloggal és csapatával. Érted, az egyik tanár tüntet, a másik meg tárgyal. Normális? Nem, és nem is lesz az soha. Mert a tanárnak még nem elég rossz. És amíg nem elég rossz, mindnek, egyformán, addig megosztható, sőt, maga osztja magát szana.

Belengették a kormánypártiak, hogy megszűnik a Klik. Miközben Áder Ancsa széke betonlábakon áll. És ez nem tűnt fel senkinek? Láthatóan nem, mert sikerült elérni, hogy zavar keletkezzen az erőtérben. És mára, mikor önnönmagukat lábon lőve a tanarak épp a sebeiket nyalják, bejelentik, hogy lószart mama, lesz Klik, csak a cégtábla lesz más, sőt, klikebb klik lesz, mint az eddigi, megaklik. Hát, megérdemlik.

Ugyanis a tanár nem csak nyuszi, nem csak érdeklény, de becstelen is. Whoáá, miért? Azért, mert a tanárnak tudnia kell, hogy mekkora a felelőssége. Nem csak a diákok felé, de a szülők felé is, sőt, rajtuk keresztül mindenki felé is, mert érzékelniük kellett, ha másban nem, hát Sándor Mária becsatlakozásában, hogy itt nem csak értük kong a harang, hanem mindannyiunkért. A tanár minta lehetett volna. De ehhez olyan készségek kellenek, amikkel láthatóan a tanárok nem rendelkeznek.

Nem képesek fogalmazni. Ha ennyi okosnak gondolt ember, muszáj-értelmiségi arra képtelen volt, hogy 100-as IQ közelébe úgymond lebutítsa a követelését, akkor már értem, miért unatkoznak a gyerekek az órákon. És mi van a sztrájktörőkkel? Semmi. Azóta is gondolom, bejárnak dolgozni, és nem köpi le senki, nem ül el mellőle a tanáriban, nem veri bele az orrát a saját nyálába senki, azaz a sztrájktörő sikeresebb lett a sztrájkolónál.

A tanárnak példát kéne vennie a taxisról. Nem azért, mert a taxis becsületes, mert nem az, vagy mert igaza van, mert nagyon nincs, hanem mert képes arra, hogy kimenjen az utcára és addig onnan ne jöjjön vissza, amíg nem éri el, amit akart. És elérte. A tanár meg a mai állapotok szerint sose fogja. És ami a nagyobb baj, hogy így mi, átlag állampolgárok se. Mert a tanár lehetett volna a példakép, a vezérfonal, a tanár képes lett volna rendszert dönteni, ha nem tojik be az első pillanatban. De megtette, sőt, kinyilatkoztatta, hogy ő nem akar kormányt buktatni. Hát mit akarsz csillagom, drága tanaram? Tényleg hittél abban, hogy majd értelmesen leülsz a maffiával egyezkedni?

A tanárok elbuktak. Próbálhatnak ősztől osztályt ismételni, csak elfogyott mögülük a térerő és a bázis. Már nem drukkolok nekik. Mert ezek ugyanazok. Nem tanultak, és így méltatlanok a vezetésre. Tökehagyottakkal meg nem lehet.

Bezár, kinyit, szív, kipufog

2016-08-21-15.33.35

Alapvetés: tetszettek volna gondolkodni, mielőtt a CBA helyzetbe hozása okán beletenyereltek egy működő rendszerbe. Elfogadom, hogy vannak olyan kereskedelmi dolgozók, akiknek nem elég a fizetése. Azt is, hogy vannak olyan kereskedők, akik kizsigerelik a munkásaikat. Ez nem magyarázata a boltzár és nyitás körüli labilis érveknek. A piac szabad, már normális országokban, nyilván. És szabályozza is magát, többnyire beavatkozás nélkül. Semmi sem kötelező, senkit nem kergetnek az asztal körül, hogy menjen vasárnap dolgozni, ha nem akar. Lehet otthon is maradni, bábszínházba járni és babazsúrt szervezni, nyilván, kevesebb pénzből, mint ami akkor lenne, ha vasárnap is dolgozna a delikvens. De ez a döntés az övé, és szabad döntés. Ahogy az is, hogy valaki valóban a kereskedelemben akar-e dolgozni. Mert nem muszáj.

A kereskedelmi munkának vannak törvényei, szabályai és elvárásai. Ilyen az is, hogy az, aki ott dolgozik, tudja, hogy van leltári időszak, van polcrakodás, árufeltöltés, a vevők lopnak, a pénztáros tévedhet, de ide tartozik az is, hogy nem kell menekülni a vevő elől, nem kell unottan a pultot támasztani, ha a vevő kérdez, arra még a nyolcadik órában is lehet készségesen, neadjisten kedvesen reagálni, és ebbe tartozik az is, hogy a bunkó vevő is vevő és neki is igaza van. És akinek ez fárasztó, nem testhezálló, nem megfizetett, annak nincs keresnivalója a bizniszben.

Aki ismer, tudja, tapasztalhatta milliószor, hogy én az a vevőtípus vagyok, aki beszélget a pénztárossal, viccelődik, kedves, aki kér, aki kivárja a sorát, és aki még akár bohóckodik is, hogy egy mosolyt adjon és kapjon, mert így emberi. Nem verem le a boltoson, főleg nem a kiszolgálón, ha a bolt hülye. De vannak cserébe elvárásaim is. Nem durvák, csak közhelyesek. Hogy a ruhaboltos picsa ne a telefonját böködje. Hogy unalmában ne 1000 watton hallgassa a neki tetsző petőfirádiós slágert. Hogy vegye észre, ha vevő érkezik a boltba, de ha az nem kéri, ne zaklassa. Hogy ne gondoljon minden vevőt potenciális tolvajnak. Hogy ha én kedves vagyok vele, legalább próbálkozzon valami hasonlóval. Hogy ne akarja a rohadt árut, szalámivéget, penészes epret a táskámba csempészni.

A magyar kereskedelemben dolgozók igen nagy többsége nem a kereskedelembe való. Hogy ennek az oktatás az oka, vagy csak a zsigeri türhőség, nem tudom. Úgyhogy értem, hogy nem folyik a tej, a méz, de ezt ne tessenek rátolni a vasárnapra. Mert tetszik tudni volt egy évük, hogy bizonyítsák, ha pihenhetnek vasárnap, templomban, kertben vagy csak a kisszobában, akkor majd szakszerűbb, kedvesebb lesz a kiszolgálás. Nem lett az, sőt. Ennyi idegbeteg eladóval nem találkoztam még, mint az elmúlt egy évben. Úgyhogy leszek én szolidáris is, de azt ki kell érdemelni, az nem jár alanyi jogon. Aki meg politikai okból hörög most, az szimpla seggnyaló, vele sok dolgom nincs, ahogy azzal se, ha valaki istent be akarja vinni a pult mögé. Isten nem játékszer, nem a boltba való.