Elveszve az Apple sivatagban

| hegyizsolt

2016-07-21-13.04.42
Az Apple operációs rendszereiről röviden nem lehet beszélni, és ha frissítést tervezel, érdemes lesz elolvasnod a tapasztalataim. Az utolsó tökéletes és stabil rendszer Macintoshra a Tiger volt. 2005-öt írtunk, szó se volt még iPhone-ról, konzumálásról, az Apple egy számítógépgyártó volt, nem túl széles, de professzionálisnak mondható termékpalettával. Aztán jött a telefon őrület, Jobs meghalt, és vele együtt a vízió is szertefoszlott. Kaptunk egy szükség szülte vezért, Tim Cooknak körülbelül annyi köze van az Apple volt filozófiájához, mint egyszeri könyvelőnek a rock and rollhoz. De erről majd külön fogok írni, miért tart ott az Apple, ahol, hogyan vesztette el a vezető szerepét a tervezésben.

Most csak a rendszerfrissítésről lesz szó. Ezzel töltöttem ugyanis az elmúlt hetemet, és jutottam el ennek okán a totális őrület határáig. El Capitan volt a Mac Minimen. Viszonylag stabil volt, de egyre több szoftverem már nem tudtam frissíteni, fotó, filmvágás, office, úgyhogy gondoltam, belevágok. Sierra, High Sierra, Mojave, ez a hármas volt időrendben az opció. Elsőre a High Sierrára esett a választásom, és saját tapasztalataim félretéve elvetettem az ötletet, hogy teljesen clean installt csináljak (amikor minden vackod, ami csak volt a gépen, újra kell húzni, viszont cserébe áramvonalas mandarinzselé a jutalmad), mert annyi tökölés volt mindent rendesen belőni, hogy meg akartam ezt az időt spórolni. Nem is a legfrissebbre váltok, van Time Machine backupom, bátor vagyok, ugorjunk. Azt tudtam, hogy ez már nem is OSX, hanem MacOs, jelentsen ez bármit (semmit), és azt is tudtam, hogy az Apple ennél a rendszernél szakított az eddig bevált HFS+ filerendszerrel és áttért az APFS-re, ez volt az egyetlen, amitől tartottam picit, mint kiderült, nem véletlenül. De haladjunk sorban, mert ez utóbbi később csúszott a köröm alá.

Csináltam egy friss backupot, majd letöröltem minden olyan applikációt, amit tudtam, hogy úgyis újra kell telepíteni. A teljes Adobe rendszer, a Final Cut és az Office ment a kukába. CleanMyMac, kitakarítottam mindent, optimalizáltam, újraindítottam, PRAM reset, és elindítottam a telepítőt. Látszólag nem volt semmi hiba. A processz végigfutott, újraindítás, és felállt a High Sierra. Győzelem, újraindítás, teszt, hogy ami maradt, az működik-e. Elvileg úgy tűnt, minden rendben.

Volt még egy kérdés, amit ha már frissítek, amennyire lehet, meg akartam oldani, ez pedig a 64 bites szoftverek ügye. Az Apple ugyanis egy ideje fenyegetődzik, hogy nem fognak futni a 32 bites appok, és ezért igazán nem is tudok haragudni rájuk. Ha az About this mac menüből lehívod a System reportot és ott az Applications szekcióra mégy, láthatod, hogy mi az, ami még 32 bitesként fut. Én is megnéztem ezt, ami nem kellett, leszedtem, ami fontos volt, ott utánanéztem, hogy hol tart a frissítés. És itt jött az első káromkodós kör. 

A Hasselblad szkenner szoftvere, a Sony, a Canon, az Epson driverei, programjai, wifis képküldési dolgai mind 32 bitesek. És ezekre hiába kerestem rá, javarészt nincsenek frissítések. Az Eizo Colormanagement 6-os helyett már van 7-es, de bogarasnak tűnik. És most jön a legjobb vicc. Hiába töröltem le a teljes Adobe palettát, hiába szereztem be a 2019-es modelljeit az appoknak, mégis teleszórta a gépet 32 bites holmikkal is, segédprogramokkal, installálókkal és egyebekkel, amikről javarészt azt se tudni, mire valók, de van belőlük vagy 10 legalább. 

Látszólag minden működött, beállítottam minden szoftverem, le is ellenőriztem, úgy tűnt, hogy az operáció sikerült. Az picit fura volt, hogy betöltésnél vacakolt a gép, hosszabb időnek tűnt a bootolás, a processz sáv is akadozott, de gondoltam biztos valami még a háttérben dolgozik. Csináltam egy Time Machine backupot, és kiderült, hogy nagyon jól tettem. A Facebookon Attila barátom feltette a kérdést, miért nem egyből Mojave-ra ugrottam, ha már vacakoltam ezzel, így utána néztem, miben jobb az, mit kapok, ha frissítek. Infarktust, de ezt akkor még nem tudtam. Vagyis tudtam, tudtam, de nem sejtettem.

Gondoltam, van a 10.14-ből már javítás is, nem ropogós, menni fog. Újabb veszteségekkel nem számoltam, így vettem egy nagy levegőt, és upgrade-oltam a Mojave-ra. Lásd mint fent, ráeresztettem az előzőre, egy óra se telt el, és felállt a gép. Ellenőriztem, mi van a szoftvereimmel. Ezt mindig a levelezéssel kezdem, mert én POP használó vagyok, így a backup az egyetlen remény, IMAP is csak a két nem igazán használt google mail accountomhoz, de levelezést azon nem folytatok, ha elveszik, nincs baj. Tehát a Mail app. Ezt Whoopi Goldberg is elsütötte már, amikor a könyvének azt a címet adta, hogy Book, a Mail elnevezés se jobb, ha keresni kell rá a neten problémamegoldást, meg a többi Apple szoftveré, amit így neveztek el. Nem tudom, hogy ez vicces akart lenni, gyerekes, vagy csak önfényező, de nem volt jó ötlet. 

Azt vettem észre, hogy a leveleim nem akarnak letöltődni. A processz beakad, és az istennek se megy tovább, az app is behal, kilépni se nagyon lehet. Aztán jött a többi szoftver, például a hang plugin, a Waves, és ott is fagyott a szoftver. De a FinalCut is elbabrált az indulásnál, és üzent is, amit leokéztam, más opció nem is volt… régi windowsos idők, be szép. Szóval olvasgatni kezdtem, mi lehet az oka ennek a mizerabliának, és valahol találtam is rá egy megoldást: indítsem el recovery módban a gépet, és a Disk Utilityban ellenőrizzem a lemezt. Ami SSD, de ez most elvileg mellékes. Megtörtént, és megtörtem.

Ugyanis kiderült, hogy az fsroot tree hibás. Te se tudtad, mi az, igaz? Hát, kábé, ez az a cucc, ami a folderek és egyebek struktúráját tárolja, nem jelez jót az álmoskönyv szerint sem, ha ezzel baj van. Hogy lehet megjavítani? Párszor indítsd újra, csináld végig a diskutil csekket is, hátha. Ez valójában a szenteltvizes locsolással egyenértékű. Másik megoldás? Van, persze. Formázd újra, telepítsd újra. Ilyenkor az opciód az, hogy nulláról telepítesz, vagy hogy importálod a beállításaid Time Machine backupból, vagy hogy eleve visszarakod a backupot. Én ezt választottam, hála, hogy volt eszem menteni. Tegyük hozzá a lényeget: az Apple a HFS rendszerből átállt az APFS-re, nézz utána, ha mélyebben érdekel, a lényeg, hogy ez formázás szintű váltás. Gondolom, ezzel lehet a baj az upgrade esetében, és emiatt sérült meg ez a fsroot tree is, de bocsánat, nincs választásom, hogy akarom-e ezt, és ha igen, hogyan csinálja, hanem valahol a háttérben valami történik, ami után már az új rendszered majd APFS lesz.

Ilyenkor minden persze órákig tart. Eleve az, hogy a backup, nevéből is logikusan adódóan a NAS-on van, pici probléma. Be kell jelentkezni rá. Jó, de mi a név és a jelszó? Ezt ugye te se jegyzed meg, én se, de másik gépről lelestem, így próbáltam, nem ment. Ráadásul, és itt már sírtam, mivel bluetooth a billentyűzet és az egér is, nem látta a gép őket. Jó, a billentyűzetet bedugom zsinórral. És az egér? Aztán úgy voltam, újraindítom, ha akkor se megy, fejbe lövöm magam és ennyi. Szerencsére (?) másodjára már beengedett, és röpke másfél óra alatt vissza is másolta magát minden. De nincs gólöröm. Mert bár megjavult a lemez, és kábé futott is minden, de akadtak némi problémák, és ha idáig eljutottál, most megtudod, miért ne telepíts Mojave rendszert a gépedre. Sorolom. 

Rendszerfont. Bár San Francisco elvileg a rendszerbetű, de elcseszték a kerninget is, és a pixelpontos megjelenést is. Egy terminal paranccsal ez bár javítható, de nem lesz tökéletes, a méretezés ugyanis mintha egy ponttal kisebb lenne. És a sortáv, ami a Mailban jelent bajt igazán, na az el van cseszve. A listanézet értelmezhetetlenül ronda. Próbáltam áttelepíteni a High Sierra betűit, de nem járt igazi sikerrel. Dark Mode. Ez parasztvakítás, ha nem vagy Neo a Mátrixból, nem fogod élvezni, mert egyszerűen a szemed fog jojózni a fekete alapon fehér betűktől. És persze, értelmetlen is, hiszen a kontent ettől nem változik, csak a (némely) szoftverek menüje lesz fekete. Bluetooth. Eddig vígan ment a B&O fejhallgatóm róla, Mojave alatt akad, glitch van, nem kicsit. Color management. Állandó hibaüzenetet küld, vagy nevezd státuszváltozás üzenetnek, mindegy, zavaró. Photoshop. Az eddig működő Save for Web Mojave alatt nem képes elmenteni a beállításokat, állandóan GIF-ben akar menteni. Folderek csicsás új nézete. Igen, jó lenne, hogy minden file infója megvan és scrollozhatsz – de valójában hiába a Mac egér, az oldalra scrollozás nem megy. Safari. Plug-inek nem mennek, van, ami úgy akad be, hogy minden oldalmegnyitásnál jelez hibát, de nincs helyettük új, hála annak, hogy betették az AppStore-ba az extension válogatást is. Van, hogy a lejátszás akad meg, van, hogy egyszerűen újratölti az oldalt, anélkül, hogy kérnéd. És van még egy dolog, ami a High Sierrában is hiba. Eddig lehetett olyat, hogy a nyelvi beállításoknál mondjuk angolt adtál meg, de a formátumokhoz meg magyart. Így lehetett magyar dátumod például a Calendarban, és a Mailban is. Na ez megszűnt. 

Tudom, nyilván aki nem pro felhasználó, annak ezek a hibák nem sokat mondanak, neki vígan jó lehet a Mojave is. De nekem ezekből már csak a Photoshop baj is elég ahhoz, hogy visszaváltsak High Sierrára. Úgyhogy mentés, backup, restart, formázás, Time Macine, és már működik is a régi. Igaz, elveszett pár levél, de elviselem. Most majd minden jó lesz újra. És… nem. 

Miután minden kész volt, kerestem volna a Spotlight-tal valamit, és semmi se volt meg. Erre kiderült, hogy a kereső nem keres a lemezeken. Egyiken se. Sehol. Vannak erre is parancsok, hogy forszírozva rábírd, most sokadjára talán ez megjavul, még nem biztos. A másik a Mail. Rohadjon meg a Google, aki az IMAP esetén gyárilag a szerveren tárolja a draftjaid és mindent. Ettől picit szomorú lesz a letöltés. Oké, javítható, beállításokban kell piszkálni. De ezzel össze is rondítja az adatbázisát. És ennek az az eredménye, hogy nem tölti le az emailokat, beakad. A legjobb, ha a prefjeit kidobálod a mailnak és újraépítteted vele az adatbázis linkjeit – ne ijedj meg, ha nem érted, én se, csak mondom – és utána elvileg jó. Gyakorlatilag nem, most is megakadt, ilyenkor vagy kilépsz, ha hagyja, vagy force quit, restart és utána már jó. Valameddig. Nyilván majd kiderül, hogy a többezer mail között van egy, ami valamiért nem tetszett neki, és ezért akadozik, de hát most ezt nem keresem, egyelőre. A PS működik, az Eizo colormanagementet visszatettem 6-osra, ami bár 32 bites, de legalább megy. És lehet, hogy a sztori nem ér véget még, mert ha nagy levegőt veszek, mégis fogok csinálni egy totális clean installt, utána egyesével majd mindent visszarakok, még 3-4 nap meló, de utána lehet, hogy jó lesz megint. Vagy nem.

És ez az, ami bosszant igazán. Hogy egy árban igen magasra pozicionált környezetben dolgozom, és épp azért álltam anno át a Windowsról, mert nem akartam időt fecsérelni arra, hogy mi van a motorháztető alatt. És ez hosszú évekig működött is. De amióta Jobs elment, ez is csak egy újabb hulladéktemető. Tolják bele a totális bullshit újításokat, miközben maga a rendszer instabil, az Apple saját szoftverei se működnek jól, nem hogy a felhasználóiak. Úgyhogy egy dolog maradt csak, ami miatt még mindig ez az „ökoszisztéma” a lehető legkevésbé rossz, és ez a vírus. Elvileg itt kevesebb van. És valamivel szebb a kinézete. És ezt szoktam meg. És ebben ismerem a szoftvereim. Nyűgös lenne disszidálni az Apple sivatagból. Egyelőre. 

Időutas

| hegyizsolt

volgaAnyámat látom, siet a kőfejtőből ki, apám utána, gyomorbajos morgását elnyomja a szél. Mama áll a verandán, egy lépcsővel feljebb, mint én, balra sufni, jobbra rózsakert. Papa kőkutricája előtt áll, mellette öreg, kibelezett rádió rom a pléhasztalon. Nagy hóban állok, mellettem lapát. Nyári melegben kamáslis cipő és kantáros rövidnadrág, számban mentolos pipa. Unokatesóm elfoglalta a Volga pedálos autómat, nem, nem a szemembe sütő nap miatt hunyorítok, hanem dühből. Mama levest szed ebédhez a félsötét konyhában, ő a hokedlin ül majd, anyám és apám székeken, én a kanapén. Nyár van, Marika néni a rózsabokor előtt. Benn vagyok a szobában, römikártya lapokból építek várost, utat a medzsóimnak. Néha én vagyok Aldo Moro, de legtöbbször Gabi az, ha bicajfogózunk. Gabi a tizenhetes busz hátulján áll, megy haza. A faredőny résein beszűrődő fény, ha papírt teszek elé, fejreállítja a kertben kapáló mamát. Szerencsre utaztunk, utálom, látszik a képen, hogy utálom, a fal mellett áll apám rokonsága. Nagyanyám, aki nagyon nem azonos a Mamával, mert ő apám anyja, zsíros, vastag palacsintát süt. Papa sufnijában a vimes doboz. El kéne kérni, hogy autót építhessek belőle. Tél van, Mama teasparheltjén almát sütünk. Elkérek egy tésztacsíkot, rádobom a sparheltre, hólyagosodik, megfordítom. Szobámban ülök érettségi után, Mama is ott van, rajtam első saját öltönyöm. Anyám ugrókötelezik idegen város utcáján, nagyon ciki, de ő élvezi, hogy nekem kellemetlen. Telkünkön vagyunk, zsibbasztó meleg, még a tarack sincs levágva, csak ahol a sátrunk áll. Minek kellett ez a telek. Telken áll a ház, előtte túl közel fenyő. Mellette apám, valamit szerel. Anyám hideg vízben mosogat, mert olcsóbb volt, ha nincs meleg víz a konyhában. Teréz mama táskája, benne gyógyszerek. Mamánál a nyári konyhában hokedli, rajta lavór, benne ülök, fröcskölök, amit nem szabad, de jól esik. Keresztelő, én vagyok a keresztapa, rokonok körbeállnak, micsoda hülyeség 16 évesen, de nem tudtam kitérni a felkérés elől. Temető, papa sírját kapálja Mama, anyám távolabb, apám vizet hoz épp. Kertben fal mellé támasztva a bicajom, mellette a rollerem, ami eltörött. Mama otthon a kórház után. Először. Aztán már nem jött haza.

Csak kinyílt egy fényképalbum az emeleten takarítás közben, kiesett belőle majd’ ötven év. Összeszedtem. Magam. Visszaraktam a polcra. Nyugodjanak tovább, békében.

Macskáról még egyet

| hegyizsolt

20150525_102514_HZS7584colorLássuk hát, mi maradt ki az előző háromból. A fényképezés. Milyen a jó kép? Erről megoszlanak a vélemények, de egy biztos: az állat – nem csak a macska – nem tud felkészülni arra, hogy őt fotózni fogják, ezért ne vakuzzuk telibe szegényt. A macska szeme érzékeny műszer, eleve úgy van kitalálva, hogy kis fénynél is jól működjön, van benne egy erősítő, hogy igazán póriasan mondjam. Ez az, amitől ha belenézünk a szemébe, furcsán világít, mint egy borostyán. Ha vakuzunk, egyrészt ronda lesz a szeme a képen. Másrészt a retináján okozhat a nagy fény sérülést – amikor kinn van napon, résnyire szűkül a macskaszem, ezzel védi magát, benn kerek karikává tágul a pupilla, de ez nem tud egy villanásnyi idő alatt megtörténni. Szóval vakut ne. Használjunk hagyományos lámpát, tükröt. Egy zsebtükörrel oda lehet varázsolni a napfényt is, az állólámpa is sokat segíthet, vagy egy elemlámpa, de azt se jó, ha közvetlen a szemébe világítjuk. Lehetőleg a koszos gatyánkat, mosatlan edényt és egyéb szépséget próbáljunk kihagyni a képről. És az alvó macska se mindig fotogén. Ha előre eltervezed, hogy hol szeretnéd fotózni, ha ott kialakítasz neki egy helyet, párnával, pokróccal, lehetőleg egyszínűvel, akkor a gépet tedd állványra és már csak várni kell a megfelelő pillanatra. Ha van természetes fény ott, az sokat segíthet. Ennyit erről.

A név. szintén fontos kelléke a macskának. nálunk Fifi, Princ, Cili, Szöszi, Lulu, Luci(fer), Berci, Oszi, Dezső, Misa voltak eddig a nevek. Olyat adjunk, amit ha ordibálva kell hazahívni őkelmét, könnyen megy, és nem érezzük magunkat tőle hülyén. Tapasztalat, hogy azokra figyelnek jobban, amiben van i, c, sz hangzó. És ha következetesen mondogatjuk a nevét az állatnak, akkor hallgatni is fog rá.

Életmódjuk a nagy vadászé, még ha kis zsebhuszárokkal is van dolgunk, jó ezt tudni. Előfordulhat, hogy éjjel nem hagynak aludni. A gyorsan mozgó, vagy repülő dolgok nagyon érdekesek nekik. És kertes házban rendre hazahozzák a zsákmányt, megmutatni. Egeret például – aztán győzzem kiszedni a szekrény mögül. Vagy félájult madarat, és térdig járunk a tollban. Saját magukat hergelniük kell, hogy megjöjjön az étvágy, ezért nem egyből nyírják ki az áldozatot. Pofozzák, kergetik, adnak neki egérutat, akár egy óráig is eltart, mire nekilátnak falatozni. Ja, az akvárium. Cili a legszebb halam szedte ki, amíg én a postástól levelet vettem át. Két percnél nem tartott tovább az akció. A madár és a hal élete nem garantált közös térben egy macskával.

A macska szeret és tud is aludni, keres magának valami helyet. Persze te is kitalálhatod, hogy mit szeretnél, hol aludjon, de ennek sikere nem garantált. Ha eltűnt, keresd a polc tetején, fiókban vagy a szennyes ruhák között, biztos olyan helyen lesz, amire először nem is gondolnál, hogy kényelmes lehet. Neki az, és ez elég. A cica szeret minél magasabban lenni, főleg, ha még nem érzi magát biztonságban. Minél magasabban van az a hely, annál nagyobb dicsőség azt megszerezni. És vannak olyan helyek is, amikhez ragaszkodik. Engedj neki, úgyis ő fog győzni. Például ha ez a dolgozó asztalod, akkor tegyél oda egy vékony kis párnát, ahol a legkevésbé zavar, hátha elfogadja. De azért vérmes reményeid ne legyenek ebben.

A legváltozatosabb hangokat tudják kiadni. Alapvető a dorombolás. Fontos tudni, hogy nem csak örömükben, hanem baj esetén is dorombolnak, mintegy magukat nyugtatva, jó tehát figyelni erre. A gubbasztás is betegség jele. Idő kell a megismeréshez. A morgás másik állatot jelez, aki a területen van, és akivel még nem rendezett a viszony. A macskák alá- fölérendeltségben vannak, legfelül a kandúr, aztán a nőstény, a kölyök – a miskárolt, herélt állat a hierarchia legalján szerepel, ezért sem mennek verekedni igazán, miután az operáción átestek. A saját körüket minden nap végig kell járják. Megjelölni fát, bokrot, bútort, ajtófélfát, ami az ő territóriumuk. Szagüzenetet nem csak vizelettel hagynak, hanem a mancsukkal és a pofájukkal is. Ezért a karmolászás, ezért a pofadörgölés. És ezért ragaszkodik a macska a kedvenc fotelhez. Van még a nyávogás, ami lehet panaszos, fájdalmas, ilyenkor beszorulhatott, bezártad véletlen, vagy felmászott a fára. Nyugi, ez utóbbi esetben általában magától lejön idővel. De nyávog akkor is, ha szexelni szeretne. És a dorombolásba is keveredhetnek ilyesmi hangok, ebből lesz a kurrogás, murmogás… beszélnek, csak oda kell figyelni. A legviccesebb a kattogás, amit akkor csinálnak, ha az ablakból madarat látnak, ilyenkor fejben vadásznak, ehhez kell a hang.

A macska látása speciális. Egyrészt nem lát minden színt, amit mi, másrészt ahogy fentebb írtam a fotónál, igen kis fényben – nekünk már koromsötét – is kiválóan tudnak tájékozódni. Viszont baromira rövidlátók. Ezért van, hogy elveszti a játékot, mert elgurul, nem látja, és ha nem mozog, nem fogja fel. Ezt segíti a bajsza és egyéb szőrök a fején, szóval nekik ezek fontos kellékek, mint nekünk a szemüveg. És sokkal nagyobb szögben látják a teret, mint az ember. Fontos kellék még a macska farka is, ezzel egyensúlyoz, ezzel kormányozza magát, amikor repül, na jó, ugrik vagy zuhan.

Nem szereti a cica a hagymát – elvileg, mert Fifi megette azt is. Szóval, ha valamit szeretnénk földközelben tartani, de úgy, hogy az állatunk ne férhessen hozzá, akkor félbevágott vöröshagymát tehetünk oda, vagy mondjuk a cserepet bekenhetjük a hagyma levével – asztalon hagyva egy felet talán elérhető, hogy ne menjenek fel oda, bár… A kábeleid is bekenheted, hogy ne rágja szét, de a hatékonysága nem nagyon erős ennek, a kábeleidre vigyázz.

Nevelés, büntetés – hát, néha szükséges lehet. Ha a hagyma sem segít, akkor se verjük meg az állatot, soha. Elég egy újságpapírral zörögni, csettinteni, hogy menekülőre fogja. De a legjobb az a vízipisztoly, vagy virágsprickoló. Kiválóan működik, nem lesz baja tőle, nem ránk fog haragudni, nem fog tőlünk félni, mert a vízpermetet nem kapcsolja össze velünk. Ami még fontosabb, nem veszítjük el az állat bizalmát.

Vendégség. Hát, kemény dolog. Vannak befogadó és vannak elutasító állatok. Ha otthon nincs gyerek a közelben, akkor egy idegen kisember felettébb tudja ingerelni őket. Sipító magas hang, juáááájjjj, sziszaaaaaa, gyere iiiiiideeee iiiiiii, de aranyoooooos – ilyet komoly nők is rendre produkálnak -, és már el is bújt, meg is sértődött a kedves, egy nap se lesz elég kiengesztelni őt. Én ha lehet, kerülöm az ilyen macskabemutató helyzetet. A kölyök megnyomja, összeszorítja a macska hasát, az megorrol, jól megkarmolja. Inkább ne. Saját gyereket megszokják, de ha nem rendszeres a találka, akkor annak általában sírás a vége. És azt se ajánlom, hogy mi vigyük ide-oda az állatot. A gazda nagyon fontos, de a helyet jelöli meg, azt azonosítja számára jól érthető, olvasható szagokkal, ezért ha elszökik, kétséges, hogy haza tud-e jönni, vagy ijedtében örökre elveszik. Ezért fontos, hogy orvoshoz is zárható macskahurcolóban vigyük. És ne sétáltassuk az utcán, ilyet csak elvetemültek tesznek. Aki leküzdhetetlen vágyat érez ez iránt, az vegyen kutyát magának.

Vannak hiedelmek is, melyek egy részének van valóságalapja. Ilyen például, hogy terhes nőnek nem ajánlott a cica. Van ugyanis egy olyan betegség, ami nagyon hasonlít a megfázáshoz, macskakarmolással kapja meg az ember. Tessék utánaolvasni. Aztán vannak olyanok is, amik valószínű megfigyelésen alapulnak, de nem igazoltak. Ilyen, hogy ahova a macska fekszik, oda mi ne tegyük az ágyat. Ez szerintem azért is marhaság, mert a macska kábé kéthetente váltogatja a helyét, ahol aludni szeret, de én akárhova is fekszem a házban, tuti valamelyik cica oda fog jönni és el fog ott aludni. Egyszerűen szeretnek együtt aludni a gazdával. Ezzel kapcsolatos, hogy a macska elszívja a levegőt és megfulladhatunk. Ez így ebben a formában nem igaz, de mivel szeret ráfeküdni a gazdára, így ahol kisgyerek van, fokozottan figyeljünk arra, hogy a macska ne kerülhessen alvás idején a mellkasára, mert a súlya miatt valóban nehezítheti a légzést.

A macska szereti a rendet. Ezen nem azt értem, hogy elvágólag legyen az asztalodon minden, hanem azt, hogy ha őkelme megszokott egy lakást, szobát, házat, akkor azon jó, ha nem változtatsz. Unatkozó háziasszonyok ne átrendezéssel múlassák az időt, mert abból baj lesz. A felfordulást egy ideig tűrik, de aztán jön a macskabosszú. És azt te nem akarod. Ilyenkor lepisálja a kanapét vagy az ágyad, rákakál a szőnyegre, valamit széttép, a paletta elég széles és a cicus ezt nagy tapasztalattal alkalmazza is. Persze, ez lehet betegség jele is, ahogy az előző posztban írtam, de ha a macskának amúgy kutya baja, akkor ez a bosszú. És ilyenkor nincs mit tenni, mint gyorsan visszarendezni mindent, nyugtatni, szeretgetni, és takarítani.

Fontos tudnod, hogy amit egyszer lekakált vagy lepisált, azt csak úgy nem fogod  tudni kitakarítani, ahhoz vegyszeres tisztítás kell. Ha bútor, akkor domestos, vagy más fertőtlenítő, ha textil, ami mosható, akkor minél melegebb vízben, ha meg szőnyeg, akkor keress olyan tisztítóst, akinek van erre speciális anyaga. Ha nem így teszel, ne csodálkozz, hogy újra baleset ér, mert amit egyszer így megjelöltek, oda szívesebben járnak vissza már.

Végül annyit, hogy a macska jó barát, van olyan jó, mint egy kutya. Okos, tanulékony, játékos, és képes nagyon szeretni, amit rögvest ki is mutat. Persze ki kell ezt érdemelni, de ha te vagy a kiválasztottja, és elfogad alattvalónak, akkor hosszú évekre garantált a szórakozásod.

Macskabajok

| hegyizsolt

20130902_223012_HZS5764Mielőtt a doktorosdiba kezdenék, a tegnapiak kis kiegészítésre szorulnak. Minden macska más. Irányvonalakról szólnak a történetek. Vannak alap dolgok, amikben nem jó kísérletezni. De van olyan, ami teljesen egyénien alakulhat. Az én macskáimmal is vannak extrém ügyek. Fifi imádta a csokoládét. Nem jó az állatnak, nem is adtunk neki soha, de ha talált, beleevett. A macskafüvet valóban nem mindegyik cica eszi meg. De valami növény kell nekik, mert az segít visszaöklendeni, vagy épp leküzdeni a szőrt, amit lenyalnak magukról. Alom esetében is lehetnek differenciák. De a Tesco gazdaságos, valamint az a kék zacskós baromi drága, egyik se használható. Kajában van, akinél a Darling bejön, van, aki Whiskast vesz. De a százforintos kategória nem alkalmas táplálásra. És szárazban akármi ízt vagy tulajdonságot válasszunk is, ragaszkodjunk a minőségi holmihoz. És a játék: egyik dolog, ami miatt én a testvérmacskás bevállalós verzió mellett voksolok, hogy ha ketten vannak, egymással játszanak és kevésbé unatkoznak, tehát a lakás és a holmijaink jobban megússzák a négylábúakat.

Lássuk akkor az alap teendőket orvosilag. Mielőtt elhoznánk a cicát, jó, ha alaposan megnézzük, milyen a viselkedése, vakaródzik-e nagyon, bajusznál nincs-e szétkopva a kaparástól, szeme legyen tiszta, ha hagyja, átsimogatni, hogy nincs-e benne kullancs, szóval figyelni arra, hogy egészségesnek tűnik-e. Hazaérve keressük meg a közeli állatdokit. Vele beszéljük meg az adott cica függvényében, mikor vigyük oltani. Lakás macskáknál ez ha más állattal nem találkozik, kevésbé kérdés, de az alap oltásokat mindenképp jó, ha megkapja idejében. Kertinél pedig az élete múlik rajta. Veszettség, macskanátha, kombinált oltások, valamint a hárombetűsek egy része ellen is van oltás, kérdezzük orvosunkat, mit javasol. Féreghajtás is rendszeres időközökben ajánlott, mert előfordulhat, hogy gilisztás lesz a cica, az meg nem túl jó neki.

Fontos az is, hogy ápolt legyen a macskánk – szerencsére ezt ők maguk meg szokták javarészt oldani. Ne használjunk sampont, ne akarjuk mi fürdetni. Ha megázik, egy törölközővel át kell dörgölni és kész. A körmeire kell ügyelni. Van olyan cica, aki koptatja magának, de olyan is akad, akinél időközönként szükség lehet arra, hogy doki levágja, nem javaslom a házi barkácsot, mert könnyen belevághatunk a körömágyba. Ami talán a legnehezebben megy, hogy olyan helyen élesítse a körmeit, ami nekünk is tetszik. Szerencsém van, itt csak az egyik kanapé lett áldozat. Meg ajtófélfák, de azokért nem kár. Ja, és a perzsaszőnyeg. Ez van, macskának fontos alkatrésze a körme, hát élesíti. Ráadásul így hagy szagüzenetet is, neki ez fontos a komfortérzetükhöz.

Normális etetés esetén is előfordul a hányás. Nem kell megijedni, főleg, ha egyszeri eset. Általában szőrt, füvet, növényt hány. De nézzük meg, nincs-e benne idegen anyag. Figyeljük, hogy rendben van-e a széklete, egy-egy hasmenés beleférhet, de pont úgy, ahogy az embernél, a jól formázott kaka a megfelelő. Ha a macska egészséges, akkor általában csillogó, fényes szőre van, elégedett és normálisan viselkedik, ha a hátán felcsippentve megemeljük a bőrt, nem marad úgy, ez a teszt arra is jó, hogy lássuk, eleget iszik-e. Kijáró macskát amikor hazajön, jó ellenőrizni. És fontos bolha, valamint kullancs ellen kezelni. Nyakörvet ne használj, tudom, cuki, de egyrészt sokat nem érnek, másrészt felakaszthatja rá magát. Vannak bőrön át ható folyadékok, orvost kérdezzük, és azt használjuk. Ha mégis találunk kullancsot, vigyük a dokihoz, vegye ki ő, ha nincs benne gyakorlatunk. Ha bármi sebesülést találunk a cicán, jó, ha látja orvos. Ebcsont macskánál is beforr, de nem mindegy, hogyan.

Ivartalanítás. Megoszlanak a vélemények, hogy várjuk-e meg, míg az első ivarzáson túl van, vagy előtte pakoltassuk ki. Az enyémeknél Szöszi kivételével nem vártam. Fél éves kor után már keressük meg a dokit és beszéljünk vele erről is. Kandúrt mindenképp jó heréltetni, a nősténynél egy szülést ha a dolog érdekel minket (nagyon jó fejek anyának), akkor megvárhatunk, de ha nem akarunk vesződni a kölykök elhelyezésével, akkor rámolják ki őt is. Nyugodtabbak lesznek, nincs jelölés (elvileg), nincs durva szaga a pisinek, és nem kóborolnak el, nincs harci sebesülés (vagy kevesebb), és ezeknek következményeképp kisebb az esélye, hogy autó alá kerül a szexéhes dögünk. A miskárolásra keressünk jó dokit. Ez is altatással jár, mint más operáció – fontos, hogy ne egyen előtte. Aznapra jó, ha van vele valaki, aki figyeli és törődik vele, egy nap minimum kell, mire teljesen visszanyeri a formáját. Kap csinos varratokat, amiket némelyik imposztor ki is szed magának. Ha nem idő előtt teszi, semmi baj. De figyeljünk rá, ellenőrizzük. Erről többet nem akarok írni, az orvos úgyis elmond mindent, amit tudni kell.

Általánosságban, a macska kevesebb bajjal jár, mint egy kutya, okosabb is náluk, de azért nem árt, ha mi is figyelünk. Cérna, szalag, masni, vegyszerek, törékeny holmik, mérgező növények száműzendők onnan, ahol az állat elérheti. És bár a cica a talpára esik és jól közlekedik, de a hetediken nem árt, ha nincs sarkig tárva az ablak. Ahol a macska feje átfér, ott a testét is át tudja préselni. A „hol az én kiscicám” össznépi játéknál ezt nem árt szem előtt tartani.

Honnan tudod, hogy beteg lehet a cicád? A felsorolás tünetei nem egyszerre kell meglegyenek és nem is mind jelentkezik, de ezekre figyelj: gubbaszt, morog, karmol, a szőre sprőd, csapzott lesz, csipás a szeme, nem eszik, nem  iszik, sántít, átsimogatáskor konkrét helyekre érve jelez, vernyog, akár beléd is harap, keservesen nyávog, liheg, vagy eszeveszetten cél nélkül rohangál. Ezek jelezhetnek akár mérgezést, akár csak egy sima hasfájást, a lényeg, hogy bármi, ami extrém, vagy nagyon eltérő a viselkedésében, arra figyelj és vidd orvoshoz, mert inkább legyen vakriasztás, mint hogy későn érj oda. És a végére még valami: ha kertes házban laksz, a kerítés utcafronti részére jó, ha figyelsz. Ha bármi bedobott ételt, kajás csomagot találsz, azonnal dobd ki, sok hülye ember van, aki utálja az állatokat és így mérgezheti őket.

Majd elfelejtettem még egy fontosat. Amikor a cicád nyugodt és hagyja, néha nézz bele a szájába, hogy minden rendben van-e a fogaival. Főleg akkor ellenőrizd ezt, ha úgy tűnik, lassabban eszik a szokottnál. Beszorulhat étel a fogai közé, de nyelhet toklászt is, sajnos Cilike így járt, és mivel a nyelve alatt volt a sérülés, én sem és az orvos sem vettük észre időben, mire kezelésre került, már nem volt segítség, el kellett altatni. Holnap a kimaradt dolgokat szedem össze, amikről eddig nem esett szó.

Hazahozzuk a jövevényt

| hegyizsolt

20130210_150733Ha megvan a kiválasztott, ha a környezetünk is elfogadta, hogy macskánk lesz, ha kellő időt töltött már a családjával a kölyök, akkor ideje, hogy hazahozzuk a jövevényt. Ehhez szükséged lesz egy kosárra vagy macskahordóra, ha hideg van, valami pokrócra is, valamint valakire, aki elsoffíroz odáig meg vissza. Ne felejtsd elkérni az oltási könyvet, ha van, valamint pedigrés állatnál a törzskönyvet. És kérj egy darabot abból a rongyból, amin aludtak a kicsik. Ez otthon a saját vackának kialakításakor jól jöhet. Lehetőleg ne etessék, ne itassák előtte. Hétvégén, reggel menj érte és egyből vidd haza.

Mi az, ami feltétlen kell, hogy otthon várjon benneteket? Alomtál. Ha nagy a ház, lehet, hogy többre is szükség lesz majd, de egy mindenképp kell. És bele megfelelő alom és lapát. Nem kell a legdrágább, sokat ígérő csodapor. Olyat vegyél, ami összeáll egy csomóba, ha nedvesség éri. Könnyebb dolgod lesz vele, ugyanis a csodaalmok addig jók csak, amíg van egy vékony réteg belőle szárazon, ami fed. Ha azt lekaparja az állat, olyan büdös húgyszag lesz, hogy belebolondulsz. Én a Biokat’s almokat használom. Van belőle kis szemcsés, nagy szemcsés, púder, meg más illatos is, de én ez utóbbiakat nem ajánlom. Egyrészt a narancsos húgy semmivel se kellemesebb, mint a natúr, másrészt a macska is idegenkedve fogadja a szagát. A lényeg: olcsót ne vegyél, mert az porzik és a cicád beszippantja, asztma, és egyéb légúti betegség a következménye.

Amint hazaértetek, az első az legyen, hogy beteszed az alomba, és hagyod, hogy onnan ő jöjjön ki. Aztán visszateszed, és újra. Ezt 2-3 alkalommal ismételd el, és csak utána hagyd, hogy felfedezze a lakást. Legyél vele, de ne gyömöszöld, ne kapkodd fel, lesz még módod rá elég. Ez az idő most a macskádnak kell, hogy tájékozódni tudjon később. A macskák alapvetően szobatiszták, ha nem betegek, akkor nem fognak bajt csinálni, legfeljebb szorult, ijedt helyzetben jelölhetnek meg vizelettel ezt vagy azt, de ez ritka. Vagy bosszúból, de erről később.

Mi kell még? Etetőtál, macskánként egy. Ezen jobb, ha nem közösködnek, egyrészt vívás a vége, másrészt jobban nyomon tudod követni, milyen étvággyal és mennyit eszik, ha külön tálja van. Vizes tál is kell, ha több macskád lesz, azt használhatják közösen. Ha benti macska lesz, akkor idővel legyen macskafű is, már ha nem akarod, hogy a növényeid legelje – bár a hatás ezirányban nem egyértelműen bizonyított, a miéink ha úgy tartja kedvük, ettől még megették a vízipálmát, amíg volt. A lenyelt szőrtől a fű segítségével szabadul meg az állat, tehát ne ijedj meg, nem beteg, ha eszi. És kell még játék. A klasszikus cérnán kilincsre akasztott alufólia gombócot nem javaslom, egyrészt, mert beleakadhat, felakaszthatja vele magát, másrészt az alufóliát se jó, ha megeszi. Pofozni egy rongylabda is kitűnő, ha mindenáron hülyíteni akarod, akkor lehet rá cérnát kötni és húzogatni, de amint meguntad, tedd el, hogy ne találja meg. Sajnos ugyanis a spárgát, varrócérnát, fogselymet előszeretettel meg is eszik, és amíg van, addig nyeli, a cérna egyik vége fenn, a másik már lenn, ilyenkor operálni kell, szó szerint feldarabolva a beleit, és így a hosszú élet ritka. Házilányok, varróasszonyok, minden ilyet tessék gondosan elzárni, kidobni! Játékra egy szőregér alkalmasabb, de úgyis megtalálja azt, ami neki tetszeni fog. Jó szolgálatot tehet a kaparófa, fel lehet csavarozni az ajtófélfára például, és akkor a körmeit nagyobb eséllyel azon fogja élezni, nem a Klippan kanapén.

Mit adjunk enni a cicának? Amíg nem váltott fogat, addig kölyökkaját. Konzervben lehet kapni kifejezetten kiscicának valót. Kölyöknek ne adj száraztápot, csak azután, hogy már rendes fogai lesznek. Felnőttnél szóba jöhet a Kitekat, Friskies, Whiskas, Felix. Darling, vagy az alatt már a nem ajánlott kategória. A macskatartás sem a legolcsóbb hobbi, ha nincs rá keret, gyűjts inkább szalvétát, de ne az állatokon spórolj, de elkényeztetni sem kell az ötezer forintos kilónkénti árú űrtápokkal. A jól tartott házikedvenc egyrészt kevesebb bajjal jár, kisebb az orvosnál hagyott összeg, másrészt neked is jobb látni egy megelégedett állatot, mint egy beteges gebét.

Mit ne adjunk enni? Házi kosztot, emberkaját, disznóhúst, fűszeres ételt, csokoládét ne. És az se jó megfejtés, ha odadobálod neki a csirkecsontot, hadd ropogtassa. Ugyanis ennek könnyen lesz az az eredménye, hogy vagy a foga közé szorul a szilánk, vagy a torkán akad, vagy elreped, letörik a foga. A csont nem a macskának való. Babona, hogy beépül, mint kalcium. És ne adj neki tejet sem. A macska étrendben nincs semmi tejtermék. Ugyanis csak össze fogja fosni tőle magát. A macskakonzerveket úgy állítják össze, hogy abban megvan minden, ami kell a cicának. Legyen az elég. Lakásban ez egyértelműbb, de ház körül tartott cicánál is azt javaslom, hogy ne apellálj arra, hogy ha éhes, majd fog egeret, vagy madarat. Ez csak a betegségek forrása lesz, ráadásul ott a veszélye, hogy mérgezett állatot eszik, amitől ő is bajba kerülhet.

Én télen reggelire konzervet adok (négy macskámnak egy 400-as elég), estére pedig szárazat. Nyáron fordítva, hogy a melegben a hús, ha véletlenül a tálban hagyja, ne romoljon meg. Ha egy cicád lesz, mennyiségben elég lehet az alutasakos is, de ha lefedve beteszed a hűtőbe a konzervet, több napra is eloszthatod, árban jobban kijössz. Száraznál még szigorúbban kell venni a minőséget, ugyanis nem mindegy, milyen és mennyi vitamint, ízfokozót, adalékokat, szóját és egyebet adnak hozzá a gyártók. Ezért lehetőleg diétás, jó száraz kosztot válassz. Ami nálam nagyon bejött, az a Trovet. Állatorvos ajánlotta és hozza, van belőle szőrgombóc elleni, de a legfontosabb a húgyúti betegséget megelőző kaja is. Más cégek is gyártanak ilyen minőségi kosztot, van választék. Nem győzöm elégszer mondani, legyen friss, tiszta víz a tálban a kaja mellett. Ez ugyanolyan fontos, mint az evés, mert a kis állat könnyen kiszáradhat, amiből sok esetben csak infúzióval fogod tudni visszakanyarítani. Én jutalomfalatot nem tartok, azok túl vannak turbózva. Ha kedveskedni akarsz, pár szemet a szárazból simán használhatsz jutalomfalatként is. Ajánlom a Zooplus oldalát, sokféle ételfajta közül válogathatsz, házhoz is hozzák, minden van náluk, ami a macskához kellhet. És olcsóbb, mint a hazai árak. Nagyobb tételben érdemesebb tőlük venni, ha van hova tenned a készletet.

Legközelebb az orvosi dolgokról írok majd, de egyet nem tudok eléggé hangsúlyozni. Csak akkor vigyél haza állatot, ha lesz időd foglalkozni is vele, és ne azért legyen cicátok, mert a gyerek nyafog. Fontos a nevelésnél a felelős állattartás, de a gyerek önmagától nem lesz jó gazdája az állatnak, csak ha tőled is ezt látja. Az állat kiszolgáltatottabb tud lenni egy gyereknél, ezt soha ne felejtsd el.

Legyen hát macskánk

| hegyizsolt

2016-06-16-14.47.20-1

Rövid idő alatt több barát, ismerős is a macskákról kérdezett, mint úgymond tapasztalt macskatartót, próbálom néhány poszt erejéig összeszedni, amit tapasztalatként összeszedtem az elmúlt 19 évben.

A legfontosabbat mondom elsőre: a macska 10-15 évig is élhet. Vagyis ezzel számolj, tudod-e vállalni, hogy ez alatt az idő alatt nincs hosszú távoli utazás, nincs elfelejtettem vizet adni, majd holnap megetetem, az állat törődéssel és felelősséggel jár. És pénzbe kerül a fenntartása, kaja, orvos, technikai felszerelések. Na meg időbe, ami azt jelenti, hogy ha napi 12 órát vagy mondjuk távol, akkor a cicád nem lesz boldog. Ha csak kis kétséged is van magadat illetően, akkor járj olyan barátokhoz, akiknek van cicája, szeresd őt.

A kérdés, ami sok mindent eldönt, hogy van-e már bármiféle állat, de főképp macska ott, ahová az új szerzemény kerül. Ha van, akkor az alábbiak sok újat már nem fognak mondani, de ebben az esetben még fontosabb, hogy az új állatot, mielőtt hazavisszük, állatorvos (vérvétel és elemzés útján) ellenőrizze le, nehogy a három rettegett macskabetegség valamelyikével a már meglévőeket is megfertőzze. Ezek a fertőző hashártyagyulladás (FIP), leukózis (FeLV) és az immunhiányos betegséget okozó vírus (FIV). Sajnos ellenük 100%-os védelem nincs, és a kinti macskák többsége valamelyikkel fertőzött lehet élete során.

Fontos az is, hogy kertes házba, vagy lakásba kerül-e a cica. Bizonyos lakásméret alatt ugyanis nem csak kutyát, de más állatot sem szerencsés tartani. A fajtatiszta tenyészállat inkább zárt térbe való, részben mert kényesebbek a környezeti hatásokra, részben pedig elég drágák, és kelendőek – a macska pedig könnyen kóborol, vagy ellophatják. Pénzért állatot csak megbízható, ismert tenyésztőtől vegyünk. Tudom, egy-egy kölyök 50-100 ezer forint is lehet, de a tenyésztés kényes dolog, és egy belterjes alomból jó esetben olyan jövevényt kapunk, akinek viselkedése és felépítése, mentális és fizikai képességei igencsak változóak lehetnek. Én a brit macskák nagy szerelmese vagyok, majdnem vettem is egyet, de végül úgy voltam vele, hogy nem reszkírozom meg ezt a dolgot, és inkább házi macskáink lesznek.

Ismerjük meg a gazdát, ha lehet, akkor válasszunk, amikor még van miből. Fiút, vagy lányt? A kérdés jogos, bár nagyon nagy különbséget nem tapasztaltam közöttük. Én az ivartalanítás híve vagyok, több okból is. Egyik, hogy a macska fogyóeszköz, ha űzi a vágy, akkor főleg. Lakásban szenved, kertből szökik. A kandúr viharos nemi életet él, és utána elég komoly veszteséglistával állít haza, néha hetek múlva csak. Tegye fel a kezét, aki félszemű macskára vágyik. A nőstény kevésbé messze kódorog el, és vívni se vív annyit, viszont a herélés egyszerűbb és hamarabb gyógyul, mint a miskárolás. Női és férfi macskánál is igaz, hogy a párzás során szerzik a legtöbb betegséget, a fent említett hárombetűs rémeket is, és a sokak által rettegett nyervákolás, jelölés sem mondható pozitív hozadéknak. Tehát herélni és miskárolni, amint lehet. Egy kivétel van, ha kíváncsiak vagyunk és él bennünk egy rejtett Attenborough. Mert ebben az esetben csaj macskánál egy alom felnevelését jó megvárni. Nem a macska miatt, hanem mert érdekes és szép, már ha nem eszi meg a kölykeit, de az ritka.

Ne akard túl hamar elhozni az állatot a gazdától. A legtöbbet az anyjuktól és egymástól tanulnak. Olyat is, ami neked lesz fontos, hogy például játék közben a karmukat be kell húzni. Korán elszakított kölyök szinte biztos, hogy komoly sebeket bír majd okozni neked, akaratán kívül. Bercike 14 év alatt se tanulta meg, hogyan kell karom nélkül szeretni. Vérzünk is rendesen. Mármint nem ő, hanem mi, emberek.

Meg foglak lepni most, mert paradoxonnak tűnik, de ha azt szeretnéd, hogy viszonylag épségben maradjon a lakás, jobban jársz, ha testvéreket hozol a házhoz. Kevesebb bajod lesz, ha két macskád van egy alomból, mert egymással játszanak, egymást gyepálják, ami látványnak is rendkívül szórakoztató, és így nagyobb esélyed van rá, hogy a polcokon lévő dolgaid megmaradnak az utókornak, mert nem fognak unalomból rosszalkodni, energiáikat egymáson vezetik le. Ha azonban azt szeretnéd, hogy ölbe ülős, bújós kis vakarcsod ne tágítson mellőled, tehát ha a függő viszony híve vagy, akkor ennek nagyobb esélye lesz, ha egy cicád van csak, viszont ő ki fogja követelni magának a teljes és osztatlan figyelmed. Azzal nem árt számolni, hogy a macskák jellemes lények és erősen öntörvényűek, úgyhogy fenti állítások alól néha akadnak kivételek.

Végül: én a menhelyi beszerzésnek nem igazán vagyok híve. Csak akkor, ha igazoltan az állományukat orvos látja, és elvégzik az állatok ivartalanítását. Tehát csak ilyen helyről hozzunk el cicát, ha már a macskához jutás örvén jótékonykodni is szeretnénk, mert hiába a sok szívhez szóló facebook kampány, mégis csak nekünk kell majd sok éven át együtt élni vele, nem mindegy, hogy ebből mennyi telik orvosi várószobákban.

Vannak persze extrém esetek is, amikor mellénk szegődik a cica, utcán, kiránduláson – ezek kitüntetett pillanatok. Nem biztos, hogy minden ilyen állatot haza kell vinni, de azt jó tudni, hogy mindig a macska választ magának gazdát. Ezt akkor is jó szem előtt tartani, ha ismerőstől akarunk választani. Ezért is jó, ha van miből, figyeld meg, melyik hogy viszonyul hozzád, követ, figyel, vagy tojik rád, netán menekül, következtethetsz ebből arra, hogy te vagy-e az ő embere. Legközelebb a macska hozzávalókról lesz szó.

Pirosbetűs

| hegyizsolt

2017-06-07-20.46.57-2.jpg

Elfogytak a pirosbetűs ünnepeink. Nem csak úgy elmúltak, nincs több. Azok vagyunk, akik nem tudnak közösen ünnepelni. Elveszett hozzá a méltóság. Nincs hová visszanyúlni. Nincs közös ünnep, mert nincs közös alap. Éppen hogy ezeket a közös szálakat igyekeztünk a leghamarabb elvágni, elfelejteni. Sikerült. Nincs közös múlt. Átírtuk. A divergens vonalak nem találkoznak sehol és nincs aki akármit is átvigyen a túlsó partra. Szanaszét zuhantunk, magunk mellé, és nincs egy hiteles ember sem, aki segítsen ezt összerakni, mert nincs olyan, akinek akár hangos kiáltására, akár suttogó szavára egyként kapnánk fel a fejünket. Szegregálunk és szeparálódunk. Csak a magunk körei. Csak a magunk nyeresége. Ahol a MI már nem közösség, hanem elkülönülés. Hol a temetkezés fölött egy ország vonja meg a vállát. Belegázoltunk egymás becsületébe, hitébe, hitetlenségébe, szabadságába. Csókolom. Van itt még, aki beszél magyarul?

Ideje volna van

| hegyizsolt

2014-08-02_23_03_17-3

Mint az éremnek, az életnek is két oldala van. Ha akarod, elhiheted azt, amit a többség mond, amit a tényeknek látszó pillanatnyi ismereteid alapján mint biztos bázis, gondolhatsz a világról, szóval le lehet élni egy életet úgy, hogy nem firtatod a dolgok valóságát, hogy soha nem nézed meg a másik oldalt. Ebben a sztereotípiák lesznek a segítőid. A sztereotipizálás az meg azért kell, mert egy döntésnél nem mindig lehet elég időd információkat szerezni, vagyis kell hagyatkoznod a többség tapasztalataira. Gyors és kényelmes. És sokszor még hatékonynak is tűnik.

Amikor először találod szembe magad azzal, hogy a valami = valamilyen képlet nem stimmel, akkor még csak azt gondolod, hogy a kivétel erősíti a szabályt, a képlet helyes, csak véletlenül most másképp alakult. De amikor másodszorra is beüt, akkor már gyanakodhatsz. Félreértetted? Félreismerted? Hazudtak valakik? Vagy még mindig a kivétel működik?

Ugyanazzal az emberrel ugyanúgy nem lehet háromszor tévedni. Egyrészt akkor a képlet hibás, rosszul állítottad fel magadnak, rossz tapasztalatokat vettél át, a tipizálásod balul sült el, másrészt bizony kifoghatsz olyan embert is, akit nem a felületen kell ismerni, vagy értelmezni. És ha ez a tévedés erős értelmi és érzelmi vihart kavar, akkor bizony tényleg lehet, hogy a kulcs legyen bár a kék szobában, de érdemes érte oda benyitni. Érdemes, még akkor is, ha a két tévedés erősen hordozza annak lehetőségét, hogy a harmadik megint az érem másik oldalára visz. Mi az, ami működik? Megérzés? Igen, talán a megérzés. Amit nem tanítanak és elmagyarázni sem lehet.

Azt hiszem, itt az ideje felnőni. Kerülgethetem, halogathatom, de ezzel csak nehezítem. Például nemalvással, filmekkel, csokoládéval. Miközben persze pofázni kiválóan tudok másnak arról, hogy hogyan kell. Hát, nem így. És nem az a baj, hogy vannak dolgok, amiket irracionálisan csinálok, mint aki nem tud és/vagy akar felnőni, mert hogy ez épp fordítva van. Bár lenne több irracionális gyerekség.

Azokban a dolgokban, amikben kell és jó az intuíció és az érzelmi viszonyulás, azokban lettem racionális. Nyilván félelemből. Emiatt minden suta lesz, félbemaradt, téttelen, zárt. Amiben racionálisnak kellene lenni, abban vagyok szétesett. Pénzügyek, kapcsolatok.

Nem nagy ügy, csak meg kell a kettőt fordítani. És ehhez az első lépés az alvás. Hülyeség. De így van. Anélkül semmit se ér. Mert az alváshiány a ritmussal bánik el, a ritmus meg ahhoz kell, hogy hamar túl lehessünk a kötelező gyakorlatokon. A szabadság tehát a ritmuson alapul.

Amikor anyám meghalt, nem gondoltam semmit. Elment, visszavonhatatlanul, de apám, akivel sose voltunk közel, még élt. Aztán egy év múlva, mikor ő is meghalt, akkor azt hittem, és hitem okán éreztem is, vagy érezni véltem, hogy most van itt, hogy felnőttem, mert ha már nincs szülő, akkor a viszony is megszűnik, az a viszonyulás, hogy akármilyen szarban is vagy, de van, aki megment, elég csak visszatartani a levegőt.

És lassan egy éve, hogy meghalt Demeter is, és akkor már tényleg azt éreztem, hogy most felnőttem. De bármeddig húzható ez. Mert az, hogy nincs apa, anya, az részben egy technikai probléma, nincs kinek dicsekedni vagy panaszkodni úgy igazán. Pótolható ez. Azoknak, akik időben elmenekültek, könnyebben. Ami viszont elhúzódik, az a térfélcsere. Na az, az kemény, és ha nem figyelsz, rá se jössz.

Kell ehhez dátum vajon? Egy állandó halogatónak? Energia kéne, azt érzem, de idő is kell? Horgony? Nem ér segítséget kérni.

Határokon élni

| hegyizsolt

2017-02-20-20.08.48-2

Vannak helyzetek, pillanatok, amikor leltározni kell. Jobb, ha ezt magától teszi az ember időről-időre, de nem mindenki olyan szerencsés alkat, hogy az önszabályozása mindig mindenben jól működjön. A visszajelzések több szintűek.

Első kör a belefeledkezés köre. Belefeledkezni akármibe lehet. Internetbe, játékba, problémákba. Ez általában még a jelenben történik, időhúzás. Aztán a következő szint, hogy először a belefeledkezésen kezd rágódni az ember, aztán visszább megy a múltba, és keres olyan helyzeteket, amiket nem ért, nem dolgozott fel és elkezdi boncolni. Távolodik a jelen. Ez után értelemszerű, hogy a jövő kezd aggodalmassá válni. Jajj, elfelejtettem, mi lesz, ó, ezt mára kellett volna megcsinálni, sok a mosatlan, halmozódnak a könyvek az asztalon. Ezeknek a helyzeteknek a közös jellemzője, hogy nem itt és most van, hanem vagy a múltban volt, vagy a jövőben lehet. A most megszűnik. És ez még csak a szellemi szint.

Az érzelmi szint az, amikor mindez bűntudatot kezd termelni. Ha nem az lett volna, ami, akkor most más lenne, és az mást hozna. Mindez matek, agyalás, mint egy fikciós mozi. Mégis olyan valószerű, hogy beépül a mindennapokba.

Fizikai szint is van. Stressz, alvászavar, álmatlan éjszakák, amire persze könnyen fogja rá az ember, hogy de hát én nem voltam sose korán kukorékoló kakas, meg a hold is pont most lett tele, nincs baj, csak a körülmények.

Mindig az idővel állunk harcban. Akkor is, amikor unatkozunk, akkor is, amikor túlpörögtünk, az idő az, ami nem áll a kezünkre, amit nehezen hajtunk igába, vagy más szemszögből, amit nehezen veszünk tudomásul. Kesergés a múlton, ködös tekintet a jövőbe, de a jelen, az valahogy sem nem elég távoli, hogy jól visszanézhessünk rá, sem nem elég impulzív, hogy izgatottan várjuk. A jelen sokszor olyan parányi, hogy jelentéktelennek érezzük. Holott a jelen az, ami az egyedül megélhető, ami egyedül átélhető.

Emlékszem, gyerekkoromban bár mint minden gyerek, szerettem volna idősebb lenni, mert a nagyfiúk, mert a felnőttek mindig valami elérhetetlennel játszhattak, de a gyakorlat az volt, hogy az itt és most volt a fontos, a tervek nem szóltak tovább, mint másnapig. Holnap bicajozni megyünk, tegnap kanasztáztunk, ma épp lótetűt öntünk nagyapával a rózsatövekről. És ez a jelenben létezés az, ami a legkönnyebben elveszíthető, holott a múlt nem hordoz álmokat, a jövő nem megbízható barát.

Határokon élni annyit tesz, mint olyan üzletet kötni a sorssal, ami a pillanatnyi túlélésért cserébe elhiteti, hogy sose lesz túl késő.

*

Eddig tart a 2010-ben kelt bejegyzésem. És hogy miért aktuális ez most? Mert ugyanabba az árokba esem újra és újra. Mert ma is, egy éve is, három éve is és nyolc éve is ezzel küzdöttem. Most vagy az van, hogy ez alkati, vagy az, hogy valamit csúnyán elronthattam úgy 30 éve, amikor elkezdett az avásadósságom felgyűlni. De az is lehet, hogy nekem ez a karmikus kihívás. Idő van. Hallgasd meg erről a rádióműsorom 2012-ből. 

A tökéletes rakott krumpli

| hegyizsolt

rakott

Alapvetés, hogy ez az étel akkor jó, ha nem leveses. Ezen ne is vitázzunk, ha szerinted nem így van, akkor te összekevered a krumplifőzelékkel. Bevallom, rakottkrumpli-függő vagyok, bármikor enném, elmondom, én hogy csinálom. És előre szólok, olyan, hogy vega rakott krumpli, olyan nincs, ahogy a vega lecsó is önsorsrontás. (Ceglédi Zolinak is van egy jó receptje mellesleg, az övé úriasabb, legalábbis a neve, Dauphinoise, azt is nézd meg.)

A hozzávalók és a rétegrend

1. Szeletelt bacon. Erről sokat nem tudok mondani, többfélét kipróbáltam, ha minőségi, akkor nagyot nem lehet hibázni. Mondjuk 40 dekát veszel, ennek felével kibéleled a tepsit, jénait, ami van. Persze, ha diétázol, ki is hagyhatod, de akkor is tegyél a krumpli alá valami olivát legalább.

2. Krumpli. Ezt kezdd főzni leghamarabb, mert még hűlnie is kell, hogy pucolni, szeletelni tudd. Régen volt mindenféle női nevű belőle, mára ez javarészt a sárga-piros szintre redukálódott (nem politizálunk), az egyik a sütő, a másik a főző, és nekünk a főző kell. Azaz olyan krumpli, ami eleve zaftos, grízes, picit tapadós. Nem szabad túl nagyokat választani, ne legyen tarackkal átnőtt, se bezöldült se ütődött. És újkrumpliból nem csinálunk rakott krumplit, tudod. Beteszed egy edénybe, rászórsz nem kevés sót, és főzöd, amíg al dente nem lesz. Ne tovább! Hideg vizet engedsz rá, hogy hűljön valamennyit, aztán hősiesen megpucolod, összekarikázod, nem túl vastagra. 5-7 mm körül.

3. Tojás. Ezt teszed a krumplira. Ha van tanyasi, akkor olyat kell venni. Minél természetesebbet. A tojással sose spórolj! Se a mennyiséggel, se a minőséggel. Meg kell főzni, nos és ehhez egy tanács, hogy ha nem akarod, hogy szétrepedjen, akkor vagy fogj egy hústűt és az egyik végén szúrd óvatosan bele, hogy legyen egy picike lyuk, ahol a túlnyomás kijöhet, vagy az egyszerűbb verzió, hogy a vízbe tegyél egy kanál sót, és ecetet, és úgy főzd, és ami még fontos, hogy a hűtőből időben vedd ki, mert a hideg tojás a forró vízben szétreped. Amikor megvagy a főzéssel, pucolással, összeszeleteled tojásszeletelővel, de én nem sokat vacakolok a szépséggel. Lényeg, hogy jusson mindenhová. És ezen a ponton picit sózhatsz is, de nem sokat.

4. Kolbász. Na, erről komoly hitvitát lehet nyitni. Én nem szeretem az inas, durvára készített kolbászokat. Nekem az vált be, hogy mondjuk egy szál csípősebb, meg egy szál átlagosan finom, hát, erre nincs jó ukáz, kinek mi jön be. De szedd le a belet, amibe töltötték, kérlek. Ha picit melegebb vízben átmosod, könnyebben lejön. A tojásra rászórod a kolbászt, azért lehetőleg egyenletesen. Építészek és matematikusok előnyben. Lefóliázod, és beteszed a sütőbe. Ha előmelegített, akkor 20-30 perc kb, ha nem, akkor kicsivel több, de krumplifüggő, a lényeg, hogy izzadjon meg a kolbász rendesen. Kiveszed a sütőből, le a fóliával, és jön a kence és ízesítés.

5. Tejföl. Ebben ami nekem bejött, az a Tesco Finest tejföle, mert magasabb zsírtartalmú és jobb a konzisztenciája, mint a többié. De más, minőségi holmi is jó, ha laktózérzékeny vagy, akkor vegyél menteset. A lényeg, hogy ne valami pótszer legyen, hanem tejföl. Kell bele só, kell bors és őrölt kömény, ha szereted, zúzott fokhagyma. Itt lehet matekolni azzal, hogy ha nem sóztad a krumplit, akkor most kell sósabbra. Három-négy nagyobb doboz tejfölt is felvehet a krumpli mennyiségétől függően. A lényeg, hogy tejfölből sose tudsz túl sokat rakni. Ezt rácsorgatod, lapátolod, elkened, és összezötyögteted, majd visszateszed a tepsit a sütőbe. Közepes hőmennyiség, mert itt van az a pont, ahol át kell járja a nedvesség a cuccot, az ízek itt állnak össze. És itt akár egy órát is eltölthet a holmi, kell száradnia is. Itt dől el, hogy lesz-e víz állagú izé az alján, vagy nem, tehát ne spórolj az idővel. Ha úgy gondolod, hogy minden oké, kiveszed a tepsit.

6. Ez a pont attól függ, hogy milyen mély a tálad, mennyien vagytok rá. Ha sokan, vagy ha kisebb és mély a jénaid, akkor újabb krumplisor, rá a tojás, kolbász, és megint 15 perc sütés, majd az ízesített tejfölöd a tetejére. Ha beéred kevesebbel, akkor csak krumpli lezárásnak, kihagyod a kolbászt, tojást, és úgy tolod a sütőbe negyed órára. Aztán a tejföl.

7. Sajt. Nem muszáj, és itt is vedd figyelembe a laktózt. Bármi minőségi keményebb reszelhető sajt jó, én kedvelem a goudát, de az edami is oké. Mielőtt rászórod ellenőrizd, hogy ne legyen sok nedvesség a tepsidben. És ha kevésnek ítéled, jöhet még kevés tejföl, és akkor a sajt a tetejére. Visszateszed a sütőbe, de itt már figyelni kell, hogy a sajt kapjon színt, de az a szín ne a sötétbarna legyen. Itt akár meg is állhatsz, de ha bírod a metált, akkor olvass tovább.

8. Bacon. Hát, igen, aki fogyni akar, az egyen mást, ne ilyesmit, a rakott krumplit kár elrontani a fogyásvággyal. Szóval ráteregeted a sajtra a szalonnát és vissza a sütőbe. Így már érted, hogy nem szabad nagyon készre csinálni a sajtot, mert a szalonna még egyrészt be kell tudja csorgatni magát a rétegekbe, másrészt meg kell piruljon a tetején úgy, hogy a sajt se égjen el. Hát, ezzel a végére is értünk a mesének.

Extra kiegészítő lehet, hogy nem csak egyféle krumplit adsz hozzá, hanem édesburgonyát is, úgy 1/3-2/3 arányban még az elején, és akkor egy édesebb ízvilágú dolog lesz az eredmény, amihez az is tartozik, hogy az édesburgonya az elején keményebbnek tűnik, de a végére szinte lekvár állagot vesz fel, azaz ha ez az állag úgy gondolod, hogy zavarna, akkor picit később tedd a rendes krumplihoz, azaz kapjon 10 perccel kevesebb időt lefedve és akkor megmarad az állag. Ilyenkor bánj a sóval is liberálisabban, tudod, ÉDESburgonya.

Ha azt akarod magaddal vagy szeretteiddel elhitetni, hogy diétás ételt esznek, akkor tehetsz a kolbász helyett sonkát is. Főzőkolbászt viszont soha! Undorító lesz, ne tedd, az a napközis konyha alapvetése, hogy hízlaljunk olcsón. Se virslit, se krinolint, se semmi ilyen hulladékot nem szabad.

Utóirat: természetesen lehet ezt az egészet hagyományosan is csinálni, hogy fogod a krumplit, hajában sós vízben főzöd készre, és utána pucolod, karikázod, rétegzed, kihagyod a szalonnát, de akkor neked sose jön el a Nirvána. Amióta ezt a fenti módszert használom, azóta sokkal zamatosabb, szaftosabb a végeredmény anélkül, hogy úszós leveses lenne. Idő, idő, idő. Az kell. És türelem.

Ja, és hülyék, kovászos uborkát elfelejtettetek hozni hozzá? Mars a piacra!