Takaríts, Tim!

applejobs

Jézuska jóvoltából egy iPad került a családba, a karácsony alatti időm egy részét az app store böngészésével töltöttem, és megvilágosodtam. Az egyik indok, ami miatt anno androidról iOS eszközre váltottam, az épp a tengernyi szemét alkalmazás között turkálás problematikája volt. És azt kell mondjam, hogy az Apple boltjában sem jobb a helyzet. Nem akarom ezt csak és kizárólag Cook számlájára írni, de most nála a kormányrúd, neki van lehetősége a változtatásra.

Adott szituáció, hogy mondjuk keresel egy videolejátszót. VLC az asztali gépen jól teljesít, beírod hát a keresőbe a nevét, lássuk, mit dob ki az app store. És akkor azt látod, hogy jön huszonhat klón, és nincs semmi segítséged, sőt, az iTunes kifejezetten ellened dolgozik. Amit most iTunes néven használnunk kell, az szörnyeteg. Próbáltál már keresni benne akármit, összehasonlítani, tulajdonságokat elemezni, böngészni, azaz úgy használni, ahogy a legbutább kiskunlacházai webboltot is lehet? Ha igen, neked nem mondok újdonságot azzal, hogy se megjegyezhető és paraméterezhető szűrés nincs, se rendes kategorizálás, de még a vissza gomb megnyomására se oda jutsz, ahova kéne, hanem a kályhához, kezdhetsz mindent újra elölről. Na de ez megér egy külön mesét, ne akadjunk le ennél a pontnál, lássuk a lejátszót.

Az ember segítség híján próbál az esztétikára menni, frissítési dátumot néz, másodlagos infók alapján igyekszik kiszűrni, hogy mi a totális zsákutca, mi az, ami esetleg érdekes lehet – ehhez tízszer annyi időt kúr el, mint amire valójában szükség volna. Arról a számomra teljesen felfoghatatlan megkülönböztetésről nem is beszélve, hogy van, ami csak az amerikai shopban található meg, máshol nem. Visszatért a COCOM-lista, vagy mi a tököm?

Az Apple – szeretjük hinni – attól más, hogy a legutolsó csavarig végiggondol mindent, elemez, tesztel, és a végén csúcsra járatja a felhasználói élményt. Már amiben, már amikor. Gyakorlatban egyre többször pont ugyanúgy érzem magam, mint egy Tux rajongó linuxos, vagy egy zöld robotba szorult droid, egy hülye bétatesztelő windowsos, aki még fizet is azért, hogy bosszankodjon. Hát, én bosszankodtam rendesen, úgyhogy figyelj jól Tim, most megmondom neked, pontokba szedve, mivel töltsd a ’15-ös évet!

1. App store. Egy store mind felett! Nem kell külön az asztalinak, külön az iOS-nek, külön az amcsiknak és a többinek, egy elég. És abban legyen rend! Nyugodtan dobd ki a szemetet. Nem kell 216 videolejátszó, elég 10 is, de azokat teszteld, és ha hulladék, ha nem frissít, ha szarik rá, dobd ki. Ne nekem kelljen kötésig gázolni a vadonban. Válaszd külön, mi a tartalom és mi a szoftver. És csinálj egy normálisan paraméterezhető keresőt. Nézz meg bármi webshopot, az az irány a jó, nem kell feltalálni újat. És vedd ki az iTunes-ból, de azonnal!

2. iTunes. Elsőként is viselkedjen úgy, mint a többi apple szoftver, könyörgöm, ha a menü tetejére kattintok, csukja le magát végre. Ha neked az tetszik, hogy ez a médiaközpontja az Apple-nek, csináld meg rendesen. Szedd külön az eszközöket! Vagy szedd külön a feladatokat! Vagy tudod mit, bízd rám, mit szeretnék, de választhassak, az ördögbe is. Legyen moduláris, és én dönthessem el azt, hogy mit kapcsolok be és mit nem akarok soha látni. Vásárolni nem innen akarok, ez evidens, mert alkalmatlan a feladatra, felesleges tőkesúly benne a shop. Ha ez a médiaközpont, akkor nem fogom kikapcsolni, tehát nem ülheti ki a rendszert. Szelektálj Tim, ami nem ide való, dobd ki egy külső alkalmazásba!

3. Hardver. Van az intel és van az A sorozat. Áldozz rá pénzt Tim, állj saját lábra! Nincs mit tökölni, Jobs is így csinálná, mert bár az intelre váltás az IBM kikényszerített hibájaként megkerülhetetlen volt, de nem kell örökké tartson. A felhasználóidat nem az érdekli, hogy milyen proci ketyeg a gépben, hanem hogy amit a kezébe adsz eszközként, az mennyire épül be zsigeri szinten. A helyzet azt mutatja, hogy az A-sorozaton már most is muzsikál a PS, a Word és a többi, tehát sejtésem szerint nem kell lemondani semmiről, a fejlesztők majd kiizzadják a szoftvereket. Legyen kezedben a vas, legyen egy platformon az asztali és a mobil rendszer. Szakíts az intellel!

4. Oprendszerek. Most van kettő. OSX és iOS. Amíg a vas nem azonos architektúra, addig a rendszer sem lehet az. Nyilván az átmeneti időre is kell az együttműködés a két platform között. De ezt ne azzal akard elmismásolni, hogy a rendszerfontokkal baszkódsz, meg rákényszeríted az asztali usert is arra, hogy azt a formát nézze, amit egy iOS mobil eszközön lát, ez pótcselekvés. Ehelyett vágj rendet a szolgáltatásaidban, iCloud és barátai, és ami közösen használatos, azt csináld meg úgy, hogy működjön is. Például a file mozgatás. Ne baszd fel az agyam, hogy egy mozi iPad-re másolásához huszonhárom kattintással kelljen az iTunesben szerencsétlenkedni, vagy felhőre töltögetni. És könyörgöm, ha van egy asztali masinám, egy telefonom, egy tabletem és vagyok olyan megszállott, hogy még a hálózatom is Apple, akkor ezek működjenek együtt anélkül, hogy tudnom kéne róla, hogyan csinálják. Leszarom, nem érdekel, lássák egymást, tartsanak kapcsolatot, drag and drop mozogjon a zene, a film, minden! Egy az Apple, működjön is együtt!

5. Külső eszközök. Elmesélek két sztorit, Tim. Vettem egy 10 centis lightning-usb kábelt, mert a billentyűzetről akartam az iPhone-t tölteni, nektek meg nincs ilyen rövid. Működik, tölt, adatot küld, szuper. Kipróbáltam az iPad-del is, nem tölt. De a saját kábele se, csak ha direktben tolom be a gépbe. Miért, Tim? És a másik: az iPad-et miért nem lehet kábellel összekötni a Nikonommal úgy, hogy menjen rajta a live view (élőkép)? Miért nem engeded meg a fejlesztőknek, hogy programozhassanak a camera connection kit-re? Hiszen annyira adná magát, hogy a ti tableteteket használja minden profi filmes vagy fotós és ne kelljen egy szar droidot megvennie. Tim, a boltba tengernyi szemét app van, de kiegészítőknél fafejkedsz? Ezzel kidobod a potenciális vevőid is az ablakon. Értem én, hogy egy szar kábelből is lehet haszon, ha 10x annyiba kerül, mint a másik, de ez zsebpénz, Tim! Engedd el!

Szóval Tim, takaríts! Mert az Apple attól (is) volt nagy, hogy a felhasználói csak használták, anélkül, hogy akarták tudni, hogy mitől működik. Ezért adtunk rá ki kétszer annyit, mint egy sima pécére, ezért jöttünk át az androidról, linuxról, mert nem akarunk driverezni, portokat állítani, protokollokkal szeretkezni, mert nem vagyunk programozók, mérnökök, mert élvezni akarjuk, nem pedig érteni. Érted? A Jobs örökséget keresed? Ennyire egyszerű, Tim, takaríts bátran!

Steve Jobs

filatori_steve

Nem akarok se víziókról, se hasnyálmirigyrákról, se semmi olyanról szólni, amit már mindenki ezerszer leírt. Olvastam cikkeket, blogokat, kommenteket, meséket, hogy például valakinek a laptopja a hír hallatára felébredt picit az alvásból, majd visszaaludt – inkább írok arról, hogy lett nekem Macintosh számítógépem.

Régóta dolgoztam mindenféle vasakon, 386-os volt az első, megvoltam velük. Aztán egyre több barátom kezdett mesélni róla, hogy nem a windows pc kombináció a világ teteje, hogy van egy másik metódus, a Macintosh. És hogy az csak grafikus, és nincs DOS, és nincs kékhalál, semmi nincs, ami a windows rendszerben tönkreteszi az ember életét. Könyvtördelő voltam akkoriban, igyekeztem a magam módján stabil rendszert összerakni, NT 4.0-ás Windowsig jutottam, de azért párszor az is meghalt, én meg nem voltam gondos annyira, hogy minden percben mentsek, így nem egyszer fordult elő, hogy egész napos munka veszett kárba. Éreztem, kell nekem egy ilyen gép.

Aztán egyszer egy munka kapcsán új nyomdába kellett mennem, ott láttam élőben először Mac-et. Nem is értettem. Hogy lehet így? És egyben a monitor meg a gép. Ez jó? És mennyibe kerül? Jézusmária, annyi pénz nincs. De onnantól minden munkából félretettem, titokban, negyedét-felét a pénzeknek. És gyúrtam Demetert, hogy nekem ez kell. Egészen a hattyú haláláig tökéletesítettem azt, hogy kell előadni a munkakörülményeim tarthatatlanságát, hogy de hát lássa be, az élet kín, szenvedés és végeérhetetlen pusztaság Macintosh nélkül. És végül győztem.

G3-as kék-fehér „fülesszatyor”. ZIP drive. Classic 8.6-os rendszer. És a nyugalom, az öröm. Újra jó dolgozni. Gyors. És nincsenek hülye üzenetek, vírusok, semmi olyan, amitől retteg a profi user.

Aztán lett Titanium laptop, aztán vívás a hazai forgalmazóval, amiből lettek komoly konfliktusok, helyzetek, amiket nem kíván az ember, részletezni se érdemes, szóval a lényeg, a gyakorlati élet az Apple oldalán se mindig fenékig tejfel. Jártam a magyar mac fórumba is, aztán már nem, mert meguntam a sok professzort. Kerülöm az apple fanatikusokat, mert fárasztanak. De ma is Apple gépen dolgozom, és amíg megtehetem, ez így is marad. Akkor is, ha emiatt hülyének néznek. Mindegy. Mert Jobs valóban tudott valamit, ami közel járt a fekete mágiához.

A kép a szentendrei HÉV filatorigát megállójánál látható, Taker készítette. Picsogás helyett így kell emlékezni, cselekvően. Gratulálok a rajzolónak. Remélem, tovább fennmarad a rajza, mint az Örsön a kedvencem, a Piedone stencil.

Haláltánc

halaltanc

Azt hiszem, ha úgy két hónap múlva túl leszek ezen a hajtáson, ami most van, akkor egy hétig nem ülök majd gép elé. Jó pár hónapja szkennelem Demeter életművét, egyre nehezebben haladok. Nem tudom, más hogy van vele, én nagy élvezettel játszottam azt a rejtvényt, amikor két szinte hasonló kép között kellett 2-3 eltérést megtalálni. Na, most is ezt játszom, csak nagyban, fotókkal. Vajon melyik lehet a valid – erről kell döntéseket hoznom, és annyira bele tudok feledkezni ebbe, hogy tegnap a görnyedős gubbasztós gép előttiségtől effektív hányingerem volt estére, ma pedig most kilenckor vettem észre, hogy talán ha egy pohár vízzel üzemeltem eddig. Nem panasznak szánom, mert kezem alatt a kellő technika, a képek zseniálisak, érdekes dolog foglalkozni velük, csak hát ekkora mennyiségben nem könnyű eligazodni. Van párszázezer negatív ugyanis.

Egy tanácsom van annak, aki fotózik: akár analóg, akár digitális, a készítéskor jelölje meg, mi az, ami használható és miből dolgozott, mikor csinálta a képet, hol, kiről, kinek, ha megjelent, hol jelent meg, satöbbi. Ezt utólag ugyanis nagyon nehéz megcsinálni. Most minden egyes negatívot kézbe kell venni, ami fontos, szkennelésre kerül, aztán a variációival együtt savmentes papírtasakba, az elektronikus anyag pedig archiválásra. Van még benne vagy 10 évnyi meló.

A nagyobbik baj, hogy lehet, hogy romlik a szemem. Elsumákolom egyelőre a szemészt, de ebből ha nem javul, ha nem csak fáradtság, szemüveg lesz. És az bajos. Nem elég, hogy süket vagyok nagyrészt, ha még vak is leszek, akkor az meg már hogy? És egy jó fogász is kéne, ha valaki tud ajánlani egyet, aki nem arany árban dolgozik, megbízható és nem szadista – bár szerintem minden fogász az -, szóljon. Félek tőlük nagyon. A fogorvos az, aki tulajdonképpen bármit megtehet a szádban, te legfeljebb a vállad vonhatod meg, ellenőrizni szinte lehetetlen ezt.

A kép Kötcsén készült, 2002 nyarán, Bächer Iván barátunk tiszteletére, akinek apja, Bächer Mihály zongorálta Liszt haláltáncát is, és második lett anno 56-ban a Liszt-versenyen. Ivánnal egybenyíló szobákban voltunk elszállásolva, mi előbb érkeztünk. Az ő szobájában szép fények voltak, Demeter ott készítette a képet az egyik ágyon. Mikor Iván megérkezett, mutatta neki Demeter, hogy milyen jó kis beállítást csinált, és hogy a kép neki készült. Iván éjjel a másik ágyon aludt, mellette a koponyák. Mindezt egy szociofotós táborban, ami a falu életét lett volna hivatott bemutatni, elég didaktikus, szájbarágós szervezéssel összeterelve neves fotósokat. Mire a többiek érkeztek, Demeter képei már kész voltak. A Haláltáncon kívül vittünk modelleket aktot csinálni, szóval igazán nem sikerült a beilleszkedés szocioék világába, de hát mit lehet tenni, egy ilyen dolog se ér annyit, hogy az ember kiforduljon önmagából, és mást kezdjen el csinálni, mint amihez kedve, késztetése van, főleg, ha a főcső-megmondóember jószerivel egy dilettáns becsvágyával és szakismeretével akarta uralni és irányítani a mezőnyt. Nem sikerült neki, asszem.