[youtube http://www.youtube.com/watch?v=6pRcC5jZZio&w=1280,&align=center&allowfullscreen]
Valamikor el kellett ezt is kezdeni, mi lenne alkalmasabb időpont, mint a hétfő.
Author: hegyizsolt
Kiiratkoztam a nemzetből
Orbán a minap oda nyilatkozott, hogy, idézem:
Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.
Ez a beszéd több, mint botrányos, ez a beszéd bűn. Aki ilyet mond, az nem csak simán rasszista, de olyan nézeteket terjeszt nagy nyilvánosság előtt, amiért ha nem is kivégzés jár, de elszigetelődés és bíróság előtti számonkérés, majd büntetés. Normális európai országról beszélek persze, nem erről a miénkről.
Idegennek lenni rossz. Ezt bárki megtapasztalhatja, elég, ha kiválasztasz egy tetszőleges falut vagy kisvárost az ország határain belül, és ellátogatsz, akár egy hétvégére. Ha nincs gardedámod, ha egyedül vagy, még szerencsés esetben is hosszú időnek kell eltelnie, míg ha be nem is fogadnak, de ha nem vagy nagyon kirívó, talán elfogadják, hogy létezel, még az is lehet, hogy isznak veled egy sört a kocsmában, de maguk között maradsz gyüttmentnek. Ebből a regiszterből beszél ki Orbán, a falusi egyszerűségből, ahogy ő fogalmaz, neki a nagyvárosok mind bűnösek, az értelmiség értetlen és feleslegesen akadékoskodó, kerékkötő.
Tiltakozott a szöveg ellen Dragomán György és György Péter is, videón látható a beszélgetésük, de nem elég megnézni a filmet és beletörődően bólogatni. Tudom, hogy a barátaim igen nagy többségben (remélem mind) normális emberek, így külön talán nem kéne ezt leszögeznem, kihirdetnem, elmondanom, de mégis, az én garasom jön.
Számomra emberek vannak, jók, rosszak, megbízhatók, linkek, szerencsések és boldogtalanok. Ez szerint lehet őket szemlélni. De etnikai értelemben nincsenek számomra különbségek, és elutasítok minden homogenizálást. Nekem a cigány, a zsidó, a meleg, a román, a magyar mind egy, és ebben az értelemben nem vagyok hajlandó semmiféle engedményre. A magyarságom nem eladó, nem Armani öltönyre varrt kokárda, és nekem nem tetszik, hogy a minielnökünk rasszista, kirekesztő és begyöpösödött beszédekkel butítja az embereket.
Ezért amíg ez a rezsim van hatalmon, nem tudok és nem is akarok nemzetben gondolkodni, mert lejáratták a fogalmat, és ha az ő nemzetük ilyen, akkor ez nem az én nemzetem, nem az én hazám, nem az én otthonom, és minden módon, ami csak a rendelkezésemre áll, tiltakozom és elutasítom ezt. Magyar vagyok, de nem hülye. És ha egyedül is maradok ezzel, számomra magyarnak lenni nem különb vagy más, mint cigánynak lenni, és ha ők a célpont most, akkor cigány vagyok, mert nem tűrhetem, hogy bárki hátrányt szenvedjen csak azért, mert más bőrszíne van, más nyelven álmodik, vagy mondja, hogy szeretlek.
Az, hogy te mit reagálsz, hova állsz, hogyan élsz, az a te dolgod. De négy fal között se legyél rasszista, mert holnap te fogsz hasonló helyzetbe kerülni, ha a félelmeid gyűlöletre váltod, és senki nem marad már, aki majd megvédjen. Ezt az őrületet addig kell megállítani, amíg lehet. Az óra veszettül körbejár.
Withings is the best!
Senki nem mondhatja, hogy bő kézzel szórom a dicséretet, de a Withings olyan cég, ami megérdemli, többszörösen is, hogy figyelmet kapjon, sőt, azt kell mondjam, ez a cég a világ legkorrektebb cégei közt biztos, hogy dobogós, nálam pedig egyenesen az első helyezett!
A Withings okoskiegészítőket gyárt, aktivitásmérőt, mérleget, vérnyomásmérőt, hőmérőt és sok minden mást is, én a Pulse zsebibabájukkal kezdtem a fitness-wellness pályafutásomat. Kiváló holmi, Jóskánál azóta is hibátlanul működik, hogy megvettem az Activitét, egy szerintem nagyon szép karórát, ami amellett, hogy mutatja az időt, számolja a lépéseid és még az alvásodra is figyel. Zafírüveg, swiss made, meg amit akarsz. Emellett van vérnyomásmérőnk, okoshőmérőnk és mérlegünk is tőlük, szóval mondhatni bevált gyártó. De ez nem minden.
Az órát másfél éve vettem, kiválóan működött egészen karácsonyig. Akkor elkezdte az alvás mérését elég furán csinálni, mélyalvás oké, de a REM fázis helyett szerinte én ébren voltam. Pár nap teszt után írtam a supportnak, hogy mi a helyzet, kértem, nézzenek rá a szervizadatokra, mivel hogy ők távolból is el tudják érni az eszközt. Másnap jött is a válasz, hogy lemerülőben az elem. Azt tudni kell, 8 hónapig jó egy batéria, de az utolsó csere óta csak 3 telt el, így hitetlenkedve fogadtam a hírt. Leveleztünk párat, leírták, hogy kell resetelni az eszközt, de ez sem segített.
Ekkor az ügyfélszolgálatos hölgy írt egy újabb levelet, benne egy linkkel, hogy töltsem ott ki az adataim, majd nyomtassam ki a postai papírt, tegyem dobozba és ingyen adjam fel nekik az órát, de csak az órát, szíjat és egyebeket ne. Meg is tettem, persze a postás eléggé megütközött az előrenyomtatott dobozon, majd elküldtem a feladóvevény fényképét a Withingsnek. Egyből jött a válasz egy újabb linkkel, ahol ingyen meg tudtam rendelni az új órát, és az infó, hogy a garancia természetesen az átvételtől újraindul. Tehát csak várjam a csomagot, minden más elintézve.
Gondoltam én, hogy majd jön egy dobozban egy új óra, minden kiegészítő nélkül, hisz én is így adtam fel, ez a normális, ha csak az óratest a hibás, miért küldenének 80 eurós szíjat is. Tévedtem. Ma megjött a csomag, és egy originál teljes szett, bontatlan, fóliázva, minden úgy, mintha most vettem volna. Mondom, másfél évvel a vásárlás után. Vita nélkül, gyorsan, kedvesen, úgy, ahogy még az Apple-nek se sikerült abszolválnia egy szervizkérdést sem, pedig ők is igyekeznek.
Egy dolog, amire viszont felhívnám a figyelmed. Lehet itthon is kapni például az iStyle boltjában is Withings termékeket, de eszedbe ne jusson ‘magyarba’ megvenni, mert kérdéses, hogy akkor is ilyen supportot kapsz-e majd, ha gondod adódik. Hogy az iStyle-tól nem, az tuti biztos, ők fekete listásak nálam, mert nem megoldják, hanem gerjesztik a problémáid, de nem tudom, hogy ilyen esetnél mit szól maga a gyártó, foglalkozik-e vele egyáltalán, vagy visszautal a dealerhez. Szóval ha veszel, és javaslom erősen, hogy Withings terméket vegyél, ha szükséged van ilyes kütyükre, akkor csak az ő webboltjukból, mert precízek, gyorsak és kedvesek. Úgy, ahogy más senki.
Miért nem kell politika
Ez egy összefoglaló arról, miért nem akarok idéntől már politikával foglalkozni, sem itt a blogon, sem egyéb csatornákon. Van rövid válasz is, meg hosszabb is. A rövid, hogy meguntam és kiábrándultam. A hosszabbhoz lehet, hogy be kell készíts ropit és szódát.
Saját számításom szerint eszemet a hetvenes évek közepétől tudom, és nem nagyon emlékszem politikából annál többre, ami minden átlag háztartásban megvolt, Hofi Gézára. Rá is főleg csak szilveszter idején. Ja, meg a bosszantó áremelésekre.
A Boney M vagy ABBA vitát nálam a csöves zenék döntötték el, de a Beatrice műanyag világa, Hobó lopkodott történetei, az Edda Miskolca gyorsan kifulladt, helyettük az alternatív zenében találtam kérdéseket, válaszokat, sorsokat és történeteket, amikkel azonosulni tudtam. Spions, URH, Kontroll, Sexepil, EK, Nyugati Pu., nem sorolom. Saját zenekarom is lett, lázadtam, ahogy tudtam. Szabad Európát hallgatni éjjel, plakátokat ragasztani, fotózni, társaságokba járni.
Gorbacsov idején kimentem Wartburggal Moszkvába. Az autó totálkárosra tört, de az élmény megmaradt. Gorbiban lehetett bízni, peresztrojka, glasznoszty, talán itt is lesz valami, talán máshogy lesz. Hogy ennyire máshogy, azt szerintem senki se sejthette akkor. És jöttek a jézus-papucsos NDK-sok, majd az újratemetés, ’89.
Mi nem jártunk Gorenjéért az osztrákokhoz, ezért ez az aspektus nem érdekelt. De a szabadság igen, az útlevél, világot látni. A friss levegő. Az MDF nyugger-nosztalgia volt, a Kisgazdákkal fiatal nem számolt, a Fidesz nekem nem volt szimpatikus, se Fodor, se Deutsch, se Orbán miatt, így SZDSZ szavazó lettem jó sok választáson át. Az MSZP-t, kifelejtettem, nem véletlenül, nekem Horn nyegléskedő lekezelése bírhatatlanul poros volt és kádáros emlékű. Egyetlen ügy volt emlékezetes, a taxissztrájk. Épp Demeter névnapját ünnepeltük volna, de így az egész átment egy tea- és kajavivős buliba, élvezhető volt az, hogy van civilség, van hang, van mersz nemet mondani az Antall-Boros rezsimnek, igazi élettel telt meg az utca.
Aztán 98-ig az egész nem volt számottevően fontos újra, a saját sors és történet jócskán felülírta, hogy az ember bosszankodjon vagy féljen a politika okán. De Orbán első országlása, Ezüsthajó, koronaúsztatás, és a többi vircsaft, no meg a kokárdarablás már sok volt. Ott eldőlt, ezekre én soha, semmi esetre sem bíznék semmit, meneküljünk ki ebből, mert rémálom, undok és megvetendő, rosszabb, mint a virtigli nácik. Viktorék takarodjanak a fenébe. És tudtam, ha ezek még egyszer visszajönnek, abból botrány lesz. Drukkoltam.
A következő nyolc év se érdekelt volna, öröm volt megszabadulni a köpönyegforgatóktól, és persze Gyurcsány bajos volt, de nem annyira, hogy a napjaim zavarta volna. Őszödig. És abban sem a beszéd zavart, vagy a modor, hanem a balek baki. Persze Sólyom erre egyből ráugrott, lett is belőle addig sosem látott állóháború, utcai zavargások, lövetés, és ezt Orbán jól használta ki. Nyertek újra, sötét idők jöttek.
Ha nem kapom Diótól a pofámba egy bulin, hogy na, most akkor legalább nektek lesz rossz négy évig, lehet, később kezdek bele. De ez erős lökést adott, hogy nem, ezt nem fogadom el, ilyen nincs, keressünk kiutat. A Milla remény volt, Bajnai remény volt, akkor azt gondoltam, csak van elég értelmes ember, nem kell kibírni négy évig ezt a pusztulatot. De kifújt. Oké, szervezzünk másik facebook-csoportot, oké, osszuk, terjesszük, mondjuk el, hogy milyen az élet valójában, legyenek új pártok, legyen remény, valami, akármi, mindegy mi, csak ne jobbról. És jött Mesterházy és az összefogdosás, majd az újabb bukás.
Jó, még négy év, legyen, hátha, Mesterházy el, van remény, talán Gyurcsány is felszívódik, Karácsonyék jó fejek, az LMP szar, de jobb, mint a legrosszabb jobbos horda, bízzunk, hátha, fene tudja, miben, netadós tüntetésben, és a legvégén a tanárokban, igen, ott van emberanyag, nem csak pedagógus, de diák és szülő is és harag, szóval még lehet valami, jó, Pukli gázabb a kelleténél, meg hülyéket is nyilatkoznak, de ha ez egyszer beindul, abból országos káosz lehet, engedetlenség, tüntetés, sztrájk. És nem lett.
Azt hiszem, itt vesztettem el valamit, ami kellene ahhoz, hogy még mindig érdekeljen ez az egész bohózat. Hogy elhihessem, hogy van értelme Majtényinak, hogy beszálljak Gulyás Marci mellé, hogy egyáltalán, adjam, amim van, időt, erőt és tapasztalást mindahhoz, ami civilnek nevezhető. De inkább nem.
Mert ez a harc megnyerhetetlen ezekkel. És ezeken értem az MSZP-től DK-n át a LMP-ig az összes zsebpártot (értsd: saját zsebre dolgozó kibekkelőt), és mivel a politikai teret leuralják a maradékon marakodó pártocskák, így azzal se lehet számolni, ami a civilekben rejlő potenciál, mert nincs hálózat, nincs kohézió és nincs hozzá meg az a tudás, ami kell a politikacsináláshoz. Máshogy meg nem fog menni. Szóval amíg van szocipárt, amíg van gyurcsánypárt, addig Orbán lesz hatalmon, ezt könyvelnünk kell, sanszosan ez a megállapodás is köztük, kutya kutyába igazit nem harap, csak morog. Mindenki kapja a pénzt, ahogy szeretné, egyensúlyos pálya ez, és ha nem jön egy új éhes farkas, akkor így is marad. A magyar nem harcos, csak a bolti sorban, szóval ehhez én több évem és energiám így nem adom.
Ai Weiweinek igaza van. Minden művészet, és minden politika. De frontálisan nem érdemes ebbe itt és most beleállni. Strukturálni és transzformálni kell. Különben nem én alakítom a sorsom, hanem a politika rángat saját kénye és kedve szerint, az meg pocséklás és baromi fárasztó. Éltem Kádár alatt, jobb volt, de lehet, hogy csak mert fiatalabb voltam, nem tudom. De élnem kell Orbán alatt is. Ezért hagyok fel a duzzogó hírmegosztó és véleményvezér politizálással. Sajnálom? Valamennyire. De egyre kevésbé. Bízom benne, hogy Orbán és bandája csúfos véget ér. Megérdemelnék. Erősen. Látok erre megfelelő szereplőt, aki az élre áll ellene? Nem. Hát ezért ennyi, ez az én hosszabb történetem, hogy miért nem.
Időtúllépés
Beney Zsuzsát hallgattam ma a rádiónkban a műsoromban, Demeterről beszélt, sok mélyre szaladó gondolata volt, leginkább a viszonylagosságról, az állandóságról, amit persze magamnak még messzebb futtattam: az ember csak egy ideiglenes idegen itt, csak a nyoma maradandó, a személye szinte érdektelenül múlik el. És hogy egy helyzet mennyire determinálja az érzés-érzetvilágot, most, hogy betegségnapok vannak, ezt kemény valóságként kapom, szinte ahogy 2009 végén. Zuhanásélmény, meneküléskeresés, biztonságvesztés. Ilyenkor az, hogy kék az ég, süt a nap, értelmetlen, sőt, rosszabb: irritáció. Idegen anyag, nem a történetbe illő, akárki beszél ilyesmiről, a legjobb esetben is csak annyit tudok gondolni, könnyű neked, barátom.
Amikor egyszerre vagy halálosan fáradt és menekülnél a vackodba a takaró alá, de közben robbanásig feszült, kiélesedett érzékekkel, minden nesz, zaj, mozgás üvöltés – és ez a stressz az, ami lehetetlenné teszi akár csak azt, hogy egy könyvet a kezedbe fogj, hogy kikapcsolj. Maga-magad válsz saját magad negatív lenyomatává, a valóság érzete megszűnik, nincs kifelé kapcsolódás semmihez, minden rendszer értelmetlen és felborult.
Csak az órákat számolom úgy, hogy nincs konkrét honnan, mennyitől. Csak teljen, csak múljon, ez a lényeg, az idő vasmacskáját jó merészen előredobom, oké, alkudozom a sorssal: még legyen két nap a bajból, annyival egyezzünk ki, az negyvennyolc, az talán oké, jó, legyen péntekig, de valami fényt, valami kapaszkodót kérek. Legyen már reggel. Az éjszaka félelmetes.
Éjjelőrzés
Második éjjel betegőrzök, egy nap kihagyás volt, mert első éjjel nem aludtam egy órányit sem. Bronchitis, fuldoklás ott, tehetetlen rettenet itt. Alig van fegyver, némi inhalációs spray, hörgőtágító, meg antibiotikum. Ez se sokat változott az elmúlt nyolcvan évben, legalábbis a vírust, bacilust kiirtani nem sikerült. Nátha, influenza, tüdőgyulladás, ezek a mai napig akár halálos kihívások maradtak az orvosoknak és betegeknek egyaránt.
Nem vagyok tudós, se felfedező, csak döbbent. Hány millió embert érint valami fertőzés naponta, hány ágyban töltött munkanap, mennyi szenvedés és baj – és nincs több a tünetek enyhítésénél, meg a várakozásnál. Kilencedik borzalmas nap Demeternek. Nekem csak álmatlan várakozás a reggelre. Még hétésfél óra. Olvasni nincs türelmem, mobilon írni nekem kényelmetlen szórakozás. Várok. Így még lassabb.
A kutya borzalmasan zajos. Röfögve horkol, vackolódik, majd felébred és csámcsogva bolhássza magát, nyalja, tisztogatja a nőiségének fölös maradékát. Aztán elpihen, számíthatatlan, meddig.
Két és egynegyed óra ment el. Fázik a lábam. Éhes is vagyok, de nem merek mozdulni, nehogy miattam jöjjön újabb köhögőroham. Sőt, még mantráztam is – isten híján – omnamahshivaya egy belégzés, omnamahshivaya egy kilégzés. Amíg jól csinálom, nem köhög. Egyelőre kétszer rontottam.
Elegem levésben vanás
Azt hiszem, mostanra lett elegem. Hogy ez mire jó, még nem tudom, de ez van. Elegem levés van. Elsősorban nyilván a kormány mindenféle dolgából van elegem, de ezek olyan mértékben felszaporodtak, hogy még csak listát írni sem lehet belőle, mert lefáraszt. Prekádáriból lehetünk a legjobb esetben peszeudokádáriak – pontosan úgy, ahogy ‘86-ban az Éles saroknál kifújtam vörös festékkel: szociofasizmus, igen, ez épül. Vitázhatsz ezzel, de ha éltél ‘90 előtt, tudod, miről beszélek.
Ennél jobban van elegem mindenféle ellenzékinek nevezett pártból. Nyugodtan lehet rám emiatt haragudni, de undorodom a DK-tól, ahogy mást se képes, mint Ferit nyomni és magasztalni, nem is értem, hogy akinek ez bejön, hogy nem veszi észre, hogy Feri és Viktor között személyiségében semmi lényegi különbség nincs, nárciszok a bolgárkertészetben.
Elegem van az MSZP egyre rohadtabb felhozatalából, két éve azt hittem, nincs borzalmasabb Mesterházynál, de az MSZP bebizonyította, hogy fölébecsültem őket, képesek a legalját, a totális inkompetens agyfaszt is kitermelni, nem hiszem, hogy van szürkébb, butább és unalmasabb barom, mint Molnár. És csak nyomják, tűrik, nyalják.
A kicsikből is elegem van, ahogy próbálnak láthatatlanok maradni, nehogy valamiféle értéket kelljen vállani vagy közvetíteni, kiállni valamiért. Tényleg nem értem, hogy ennek a sok lúzer csoportnak, ami ma az ellenzéki politika, hogy nem esik le, hogy nincs már vesztenivalójuk, lehetnének akár érdekesek is, újak és merészek. Ja, nem, mert akkor veszélybe kerül a parlamenti, önkormányzati apanázs.
És a civilek. Az egyik nem akar kormányt buktatni, a másik se, de legalább fohászkodik istenhez, jelentsen az bármit, mind próbál maga mögé képzelni valami tömeget, de ez nem vízió, hanem hallucináció, abból is a kannásboros fajta. Pukliék zsebben, Sándor Mária szerintem már vagy háromnegyed éve elvesztette a józan eszét szegény és azóta bolyong, ő is, mint a többi, fél a pártoktól, de annyira nem okos, hogy a Jobbikot kikerülje, sőt, ez az egész szar magyar izé képtelen arra, hogy körbebástyázza a nácikat. Tisztára olyan ez az egész ballibsi csapat, mint a sebtapasszal leragasztott SZTK szemüveges büdösszájú Ödönke, akit mindig mindenki megver, kinevet, ő meg csak áll a kantáros rövidnadrágjával tehetetlenül.
És a média. Bolgárurak és Kálmánolgák országa vagyunk, miközben az összes médium már zsebben van valakinél, csak mi hisszük, hogy nem. Hashtag Moneytalking. Vízvezetékszerelőből, teremőrből és visszatántorgott zsírdisznó Endiből épül a Birodalom, tökéletesen inkompetens és kontraszelektált a teljes jobboldal, és érted, senki nincs, aki ennek ellentartson. Van még talpon legalább zsigereiben független médium? Az index lóg a levegőben, informatikusok próbálnak újságot írni, kevés sikerrel, a 444 nem képes felnőni a feladathoz, telex-twitter kombó, agyzsugor, a Népszabi már 5 éve is olvashatatlan volt, mára a Blikk napilapja, a 168 óra a nagyapámnak is poros lenne, ha élne, a Népszava nem elég balos és nem elég radikális, a Simicska birodalomról ne beszéljünk, szánalmas, ahogy hősnek rekonfigurálják magukat. Klubrádió? Viccelsz? Az ATV meg a világ legnagyobb svindlije. Sehol egy pénzember, aki belepumpálna néhány milliárdot, hogy elzavarják a diktátort a picsába?
És az emberek. Mindenki osztja a másik osztását, tényleg fotelprolik vagyunk, nem több, és oké, az én korosztályomnak még talán mentsége, hogy 50 évesen már nem rohangál az utcán, mi vagyunk az elveszett nemzedék, de a fiatalok pojácaságára nincs érv. És ne gyere nekem azzal, hogy vannak köztük kitartóak, mert erre azt mondom, hogy ha ezek a vannak-köztük-fiatalok nem képesek maguk mellé-mögé-alá-fölé hálózatot építeni, akkor nem többek, mint savanyúszagú yolo-hippi pozőrök.
Nem, figyelj, elegem van. Legszívesebben felszántanám ezt az egészet, dögöljünk bele a fenébe, úgyis mindegy. Megérdemelnénk. Úgy lettünk a legvidámabb barakk is, hogy már akkor is a szar megalkuvásainkból éltünk. Itt már a rossz se elég rossz, csak olyan szürkésbarna, decensen kutyaszarszagú. Nem érzed, mennyire szánalmas, hogy az internet, mint valami Maya-fátyol, ahelyett, hogy a szervezkedés eszköze lenne, csak illúziója a szabadságnak? Hol élünk, ha már az Anonymousnak is csak Coelho-idézetekre futja, és már nekik se vagyunk elég fontosak, hogy fellökjék ezt a rendszert? Egyáltalán, akar itt változást valaki? Dehogy akar. Az túl macerás és ijesztő az akolmeleghez képest. És ne áltasd magad azzal, hogy az ország rosszabbik fele mind náci, mert te hagytad őket elcsábítani, hagytad átmosni az agyukat, szerencsétleneknek nincs másuk, mint a Kossuth Rádió meg a királyi tévé, hát csodálkozol, ha beszarnak 1200 kvázi, még meg sem született emigránstól?
Egyszer azért beszélnünk kéne végre ‘48-ról és ‘56-ról is, mert nekem kurvára gyanús, hogy csak az idő szépítette meg ezeket is. Vagy ha nem, te képes lennél felborítani egy Combinot?
Okosabb a tanár, mint egy taxis?
Eleddig három kérdésben lehetett sarokba szorítani a kormányt. Netadós tüntetés, vasárnapi boltzár, taxis-uber vita. Mi a három kérdésben a közös? Az, hogy mindháromban rövid idő alatt keletkezett nagy tömeg, vagy mint a boltzárnál, a népszavazás feltételezte ezt a nagy tömeget, ami egyszerre mozdult és nagyon rossz sajtót hozott a kormánynak.
Tehát, egyszerre egy irányba lépés, szervezettség, tüntetés, engesztelhetetlen kitartás. Na ez az, ami a tanároknak nem megy, és ezért csinál azt velük a kormány, amit akar.
A tanárról az a tévképzet, hogy értelmiségi. Hiszen okosabb, mint egy ötödikes. De ez csak részigazság egy részhalmazra. A tanárok egy része okos, értelmiségi. A másik része buta és önző, és kábé egy szappanopera szellemi szintjén áll. De nem ez a fő baj, mert a taxis se okos. Sőt, a taxis egybites, vagy fuvaroz, vagy dudál. A tanárral más a baj.
A tanár ahhoz, hogy közérthetően beszéljen, túlfejlett. Csinál huszon- meg tizenkét pontokat. Amit még ő se tud visszamondani, ha kérdezik, nem hogy az istenadta nép. A tanár tehát képtelen 3 egyszerű mondatban megfogalmazni, mit akar. Ezért nem lesz közérthető és ez baj.
Aztán a tanár gyáva. Félti a státuszát, a fizetését, és ha egyesével hagyja magát levadászni, nyilván ez a félelme okolható lehet. De épp itt a baj. Mert a tanár nem képes szerveződni. Ezért kell félnie. Van 2 szakszervezet, vagy lehet, hogy már három, nem számolom, vannak érdekképviseleti önszerveződései is, de nincs vezetője. Ami nem lenne baj, mert a taxisoknak sincs, vagy ha van, nem ismerjük. A tanarak önjelölt szószólóit viszont igen. Mendrey, meg Galkóné, meg Pukli, meg a fene tudja, ki jelentkezett be a posztra. Na, és ezek legalább egy nyelvet beszélnek? Nem.
Ezek a csoportok egymás ellen szerveződnek, a legfontosabb kérdés számukra, ki az erősebb kutya, ki feküdhet legközelebb a gazda kezéhez a csontos tányérnál. Mert az pozíció és pénz. És az mindent megér. Az egyik csoport munkabeszüntet az egyik napon, a másik sztrájkot szervez, a harmadik tüntetést, a negyedik polgári engedetlenséget. És ezzel elérték a köznevetség szintjét, csak azért nem röhögte körbe őket a világ, mert a helyzet annál drámaibb, mintsem nevessen az ember. Viszont így és ettől bedarálhatóak lettek. Sőt!
A tanár ha nincs ötlete a vezérnek, hogy darálja le, ő maga proaktívan mutatja az utat hozzá. Galkóné leül tárgyalni részeredményekről Baloggal és csapatával. Érted, az egyik tanár tüntet, a másik meg tárgyal. Normális? Nem, és nem is lesz az soha. Mert a tanárnak még nem elég rossz. És amíg nem elég rossz, mindnek, egyformán, addig megosztható, sőt, maga osztja magát szana.
Belengették a kormánypártiak, hogy megszűnik a Klik. Miközben Áder Ancsa széke betonlábakon áll. És ez nem tűnt fel senkinek? Láthatóan nem, mert sikerült elérni, hogy zavar keletkezzen az erőtérben. És mára, mikor önnönmagukat lábon lőve a tanarak épp a sebeiket nyalják, bejelentik, hogy lószart mama, lesz Klik, csak a cégtábla lesz más, sőt, klikebb klik lesz, mint az eddigi, megaklik. Hát, megérdemlik.
Ugyanis a tanár nem csak nyuszi, nem csak érdeklény, de becstelen is. Whoáá, miért? Azért, mert a tanárnak tudnia kell, hogy mekkora a felelőssége. Nem csak a diákok felé, de a szülők felé is, sőt, rajtuk keresztül mindenki felé is, mert érzékelniük kellett, ha másban nem, hát Sándor Mária becsatlakozásában, hogy itt nem csak értük kong a harang, hanem mindannyiunkért. A tanár minta lehetett volna. De ehhez olyan készségek kellenek, amikkel láthatóan a tanárok nem rendelkeznek.
Nem képesek fogalmazni. Ha ennyi okosnak gondolt ember, muszáj-értelmiségi arra képtelen volt, hogy 100-as IQ közelébe úgymond lebutítsa a követelését, akkor már értem, miért unatkoznak a gyerekek az órákon. És mi van a sztrájktörőkkel? Semmi. Azóta is gondolom, bejárnak dolgozni, és nem köpi le senki, nem ül el mellőle a tanáriban, nem veri bele az orrát a saját nyálába senki, azaz a sztrájktörő sikeresebb lett a sztrájkolónál.
A tanárnak példát kéne vennie a taxisról. Nem azért, mert a taxis becsületes, mert nem az, vagy mert igaza van, mert nagyon nincs, hanem mert képes arra, hogy kimenjen az utcára és addig onnan ne jöjjön vissza, amíg nem éri el, amit akart. És elérte. A tanár meg a mai állapotok szerint sose fogja. És ami a nagyobb baj, hogy így mi, átlag állampolgárok se. Mert a tanár lehetett volna a példakép, a vezérfonal, a tanár képes lett volna rendszert dönteni, ha nem tojik be az első pillanatban. De megtette, sőt, kinyilatkoztatta, hogy ő nem akar kormányt buktatni. Hát mit akarsz csillagom, drága tanaram? Tényleg hittél abban, hogy majd értelmesen leülsz a maffiával egyezkedni?
A tanárok elbuktak. Próbálhatnak ősztől osztályt ismételni, csak elfogyott mögülük a térerő és a bázis. Már nem drukkolok nekik. Mert ezek ugyanazok. Nem tanultak, és így méltatlanok a vezetésre. Tökehagyottakkal meg nem lehet.
Bezár, kinyit, szív, kipufog
Alapvetés: tetszettek volna gondolkodni, mielőtt a CBA helyzetbe hozása okán beletenyereltek egy működő rendszerbe. Elfogadom, hogy vannak olyan kereskedelmi dolgozók, akiknek nem elég a fizetése. Azt is, hogy vannak olyan kereskedők, akik kizsigerelik a munkásaikat. Ez nem magyarázata a boltzár és nyitás körüli labilis érveknek. A piac szabad, már normális országokban, nyilván. És szabályozza is magát, többnyire beavatkozás nélkül. Semmi sem kötelező, senkit nem kergetnek az asztal körül, hogy menjen vasárnap dolgozni, ha nem akar. Lehet otthon is maradni, bábszínházba járni és babazsúrt szervezni, nyilván, kevesebb pénzből, mint ami akkor lenne, ha vasárnap is dolgozna a delikvens. De ez a döntés az övé, és szabad döntés. Ahogy az is, hogy valaki valóban a kereskedelemben akar-e dolgozni. Mert nem muszáj.
A kereskedelmi munkának vannak törvényei, szabályai és elvárásai. Ilyen az is, hogy az, aki ott dolgozik, tudja, hogy van leltári időszak, van polcrakodás, árufeltöltés, a vevők lopnak, a pénztáros tévedhet, de ide tartozik az is, hogy nem kell menekülni a vevő elől, nem kell unottan a pultot támasztani, ha a vevő kérdez, arra még a nyolcadik órában is lehet készségesen, neadjisten kedvesen reagálni, és ebbe tartozik az is, hogy a bunkó vevő is vevő és neki is igaza van. És akinek ez fárasztó, nem testhezálló, nem megfizetett, annak nincs keresnivalója a bizniszben.
Aki ismer, tudja, tapasztalhatta milliószor, hogy én az a vevőtípus vagyok, aki beszélget a pénztárossal, viccelődik, kedves, aki kér, aki kivárja a sorát, és aki még akár bohóckodik is, hogy egy mosolyt adjon és kapjon, mert így emberi. Nem verem le a boltoson, főleg nem a kiszolgálón, ha a bolt hülye. De vannak cserébe elvárásaim is. Nem durvák, csak közhelyesek. Hogy a ruhaboltos picsa ne a telefonját böködje. Hogy unalmában ne 1000 watton hallgassa a neki tetsző petőfirádiós slágert. Hogy vegye észre, ha vevő érkezik a boltba, de ha az nem kéri, ne zaklassa. Hogy ne gondoljon minden vevőt potenciális tolvajnak. Hogy ha én kedves vagyok vele, legalább próbálkozzon valami hasonlóval. Hogy ne akarja a rohadt árut, szalámivéget, penészes epret a táskámba csempészni.
A magyar kereskedelemben dolgozók igen nagy többsége nem a kereskedelembe való. Hogy ennek az oktatás az oka, vagy csak a zsigeri türhőség, nem tudom. Úgyhogy értem, hogy nem folyik a tej, a méz, de ezt ne tessenek rátolni a vasárnapra. Mert tetszik tudni volt egy évük, hogy bizonyítsák, ha pihenhetnek vasárnap, templomban, kertben vagy csak a kisszobában, akkor majd szakszerűbb, kedvesebb lesz a kiszolgálás. Nem lett az, sőt. Ennyi idegbeteg eladóval nem találkoztam még, mint az elmúlt egy évben. Úgyhogy leszek én szolidáris is, de azt ki kell érdemelni, az nem jár alanyi jogon. Aki meg politikai okból hörög most, az szimpla seggnyaló, vele sok dolgom nincs, ahogy azzal se, ha valaki istent be akarja vinni a pult mögé. Isten nem játékszer, nem a boltba való.
Temetni jöttél?
Göncz Árpád meghalt, eltemettük. Sokan gyászolják, még többen vele temették a demokráciát és a köztársaságot. Sőt, van olyan elmebeteg, aki már újratemetést szervez, mert jelen volt Orbán Viktor, és ez skandalum. A gyász helyénvaló, fontos, de semmi másban nem értek egyet.
Kezdjük a legegyszerűbbel, Orbánnal. Ne játsszunk nyuszikásat, hogy van-e rajta sapka vagy nincs. Ha nem ment volna el a temetésre, az lett volna a baj, hogy micsoda bunkó, ha felül a többiek közé, akkor az, én meg azt mondom, életében először olyan döntést hozott, ami az egyetlen méltó megoldás volt, mint a népmesében a bíró lánya, aki hozott is ajándékot meg nem is – ott is volt, meg nem is. Tudta, hogy most először olyan helyzetben lesz, ahol nem veszik majd körül a burzsoá nyugdíjasok és az agyhalott egyetemisták, se békemenet, csak pár TEK-es, ahol legfeljebb feleségébe kapaszkodhat, és kapaszkodott is, és csak a demokraták jóindulatán múlik majd, inzultálják-e. Szerencsére nem tették. Az a néhány megjegyzés, ami elhangzott, természetes és érthető volt. És nem ült fel a színpadra Kopipészt Pali, Morális Sólyomszem, Áder, Tarlós és a többi közé, és ebben volt önreflexió. Érdemes lenne helyén kezelni, eltenni emlékbe ezt a pillanatot, mert fontos az orbánizmus életében, de túllépni rajta.
A másik, bonyolultabb kérdés, Göncz mellett kit-mit eresztettünk sírba és mikor? A Köztársaságot az elmúlt évek alatt már párszor eltemettük: amikor hagytuk lecserélni a tér nevét, amikor hagytuk az Alkotmány helyére barkácsolni az Alaptörvényt, amikor hagytuk, hogy ellopják a nyugdíjvagyont, az egyetemek autonómiáját, a kórházi ágyakat, amikor hagytuk, hogy ne legyen más megoldása uszkve egymillió embernek, mint az emigrálás, azaz minden olyan esetben, amikor megszüntettek, felülírtak olyan dolgot vagy eszmét, ami a Köztársaságot a magántársaságtól megkülönbözteti. De csak rajtunk áll, hogy lesz-e negyedik köztársaság, vagy sem, és ha igen, mikor.
És a demokrácia? Vele mi van? Temettük-e, temessük-e? Temettük már azt is sokszor, és temetjük minden nap, újra és újra, például akkor, amikor bemegyünk a lopott trafikba cigiért, amikor CBA-ban vásárolunk, amikor lenyeljük, hogy a gyereknek év közepéig nincs tankönyve, vagy éhezik, amikor Sándor Máriára dudálunk, ahelyett, hogy melléállnánk és tartanánk a tábláját a hídon, és egyáltalán: szégyellhetjük magunkat, hogy hagytuk a liberális eszmét ebek harmincadján szétcincálni és elkótyavetyélni, na persze így már nem is fáj olyan nagyon, hogy a miénk illiberális lett.
Szomorú napok ezek, mert az első és eleddig egyetlen Köztársasági Elnökünk hagyott itt minket, és lettünk ezáltal meztelenebbek a királynál is. Egyedül maradtunk, nincs Elnökünk, nincsenek minisztereink, nincs ellenzékünk sem, nincsenek pártjaink, csak rossz és még rosszabb formációk, önjelölt, másodlagos frissességű próféták, és amíg hagyjuk ezt, addig minden nap temetünk és temetünk, egészen addig, amíg rá nem jövünk végre, hogy az elmúlt 25 évet kegyelemből kaptuk, nem hitbizományba, úgyhogy ideje lenne tenni is érte valamit. Az nem elég, hogy az amerikába szakadt megmondóembert (Bartus) olvasod, és hümmögsz vele, mert ő rosszabb bármelyik orbánista zugfirkásznál. Megsúgom, neki az az érdeke, hogy itt minél tovább minél rosszabb legyen, mert ez az egyetlen hajtómotorja mániáinak, és az újságja is csak addig működik, amíg ez a motor hajtja, na meg a gyűlölete, ami nem csak Orbánékra, de minden itthon maradottra egyaránt sugárzik.
Volt egy Milla tüntetés. És volt egy mobiltelefonos. A kettő között csak hőbörgés, morgás. És csak halkan mondom: aki hisz a Köztársaságban, a demokráciában, az akkor sem marad kussban, ha a fél ország Stockholm-szindrómás. Az ne temesse az eszméit, álmait, vagy ha temeti, feküdjön mellé ő maga is. Mert ennél a temetődsinél még az is jobb, ha otthon a karszékben álmodik világot magának, mert addig is van benne remény. Nekem Göncz nem halott, ahogy semmi sem, amiben ő hitt, és amiért bátor volt tenni és kiállni életében.