Útfelújítási módi Szentmihályon

2018-07-13-20.46.39

A kerületünkben felújítják a Csömöri utat. Volt már ilyen, akkor a kifelé, most a város felé vezető oldal burkolatát javítják.  Éveket kellett rá várni, de meglesz. Valamikor. Mi a főútról nyíló viszonylag csendes mellékutcában lakunk, 30-as sebességkorlátozás, fekvőrendőrök, hívhatjuk lakó- pihenőövezetnek is, ha már a tábla mondja.

Ma elkezdtek zúgni a favágó gépek. Gondoltam, végre észrevették, hogy a fák koronája belenőtt a villany és egyéb drótos közművek kábeleibe, ezt oldják meg. Kimentem megnézni, mit ügyködnek, fura volt, hogy nem a tetejét vágják. Beszédbe elegyedtem a fickókkal, nem csak a favágás mikéntje okán, el is akartam menni kocsival, de a kapukijáróm elé dobálták az ágakat.

A melósok elmondták az okot. Ahhoz, hogy a buszok járhassanak, mivel a Csömörin a megállókat is újra kell építeni, így beterelik őket ide a mi kis mellékutcánkba. Emiatt úgy visszavágtak mindent, hogy elsírod magad, ha meglátod. De, mikor kérdeztem, hogy oké hapsikáim, ha már nyírjátok a fámat, a villanyvezetéket és utcai lámpát is kiszabadítjátok, ugye, akkor az volt a válasz, hogy azt már nem, nem tehetik, csak az áramszolgáltató, ők csak a busz miatti részt, az úttükröt, hogy elférjen majd a jármű. Így most a fák úgy néznek ki, hogy konkrétan az út felől semmi se maradt, csak csonk, felfelé meg összenőve a drótokkal. Bravó.

Kérdem meddig lesz ez így. Mondják, egy hónapig. Gondolom az egy hónap alatt frankón leamortizálják az úttestet, majd minden marad így, hogy lehessen egy kábé felújított Csömöri, ami majd gondolom télen felfagy jól, ahogy szokás errefelé, és két év múlva kezdhetik újra. Zárójelesen, a mi utcánk az egyik legszűkebb, hogy miért erre esett a választás, nem tudjuk. És nem, nem volt lakossági fórum, sem nem volt tájékoztatás, semmi, az Önkormányzat erről hallgat.

Tudni kell még a Pálya utca ezen részéről, hogy jó sok évvel ezelőtt betemették az árkokat. Nem úgy, politikailag és emberileg, hanem valóságosan. Majd ráaszfaltoztak az út tetejére. Találd ki, mit felejtettek el beépíteni. Ha az esővíz elvezető csatornára és lefolyókra tippeltél, nyertél. Így ha esik, azon szerencsés lakótársak, akik disznók, kakasok és kutyák helyett kacsákat tartanak a kertben, jól jártak. A többiek kevéssé, minden esőzésnél bokáig állsz a vízben a kert harmadáig, mert a házak felé lejt minden.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy hol lesznek az utcánkban a buszmegállomások, mert hogy nincs olyan ház, ahol ne lenne aktívan használt kocsibejáró. Gondolom terepszemle se volt, csak egy google maps, vagy mit is beszélek, valami Magyarország domborzatai és vizei föcitérkép, ebből voltak okosok a helyhatósági urak, vagy a BKK-nál, mikor kijelölték a kerülőutakat.

Csak a macskáim féltem, a fát már nem. Szegény állatkák nincsenek a nagy forgalomhoz szokva, simán kifekszenek az úttest közepére, ha jó az idő. Remélem nem esnek áldozatul, mert ha igen, a hullájukat megetetem valamelyik kihízott öltönyös elvtárssal.

Bika

640_2013_07_06_15_12_49

A dobok tompa moraja, nem tudod, hétfő van-e vagy vasárnap, fogod a fényképezőgépet, szaladsz te is, mint mindenki, izzadtságszag és üvöltés, valami zene, kipirosult arcú asszonyok biztatják szeretőjüket, a férjek is kiveszik a részüket a rohamban, vágta, vágta hosszában végig az utcán, rohanva át a tereken, fellökve egymást, a látogatók is örülnek, ilyet még úgyse láttak, bár tavaly meghalt Marco, de ez csak utána válik fontossá, most a roham a fontos, mert tudod, hogy jön a bika, és te nem vagy idevalósi, de meg kell csinálni azt a kibaszott képet, bár tudod, hogy nem fogsz az újságok címlapjára kerülni, de beleadsz apait-anyait, válladat szaggatja a táska, egyik objektíved már elvesztetted, így a távoli becserkészés nem jöhet szóba, de átragad rád is a rohanás őrülete, te sem vagy fából, Pamplona beszippant, San Fermin ünnepén senki nem az, aki addig volt, és ha túléli, örökre bevésődik a vér szaga és az izzadtságé, hét nyári nap, hét igazán tökös nap júliusban, remeg a térded, és akkor meglátod, hogy igen, ez az az utca, igen, ez az a helyzet, amit nem lehet kihagyni, amit nem lehet megismételni, ami csak egyszer adatik meg, káromkodsz is egyet, hogy elveszett a tele, de mindegy, van a gépen valami lencse, van film is, visszafordulsz, és zuhansz, zuhansz, tudod, hogy innen felállni ritka szerencse lesz, de a kép, az megvan.