[youtube http://www.youtube.com/watch?v=vZTOmda57Yo&w=1280,&align=center&allowfullscreen]
Majdnem, most már tényleg majdnem kész a ház felújítása, a youtube csatornámon elmesélem, hogy is megy ez, mire figyelj és mi az, amit kerülj el messzire. Például a csiszolást. De nézd meg a filmet, tényleg igyekeztem nem kihagyni semmit sem.
Na ez így nem igaz, amit a címben írtam, de fogjuk rá. A neheze kész. A legnehezebbje. A kinti festés terasz része. És megsúgom, mindegy, hogy jó a festék vagy sem. A Tikkulira elég jó. De lehetne jobb is, mert az, hogy nem csöpög, az hazugság, ahogy az is, hogy ez valami csodásan magától terülne. Nem teszi. De elég jól fed. Már ha nem szúrják el a színkeverésnél.
De a lényeg, hogy már nem sok van hátra. Pakolódások, apróságok. Fáj a kezem, az a baj. Na majd erről is mesélek, ha már tudom, mi okozza.
Mesélek, mi és hogy is van ezzel a felújítással. Én azt hittem, hogy két-három héttel hamarabb leszünk kész majd, mint ahogy most látszik, de így is nagyot haladtunk és már látszik a fény.
András nagyon sokat segített, jött festeni, tolta, heti két napot itt volt, és az, hogy elhúzódás van, nem rajta múlott. A legmeredekebb rész, amin túl vagyunk, az a nappali és a magas szoba. A képen látod, hogy állvány, létra, minden volt, én nem hittem volna, hogy ez a dolog így megoldható lesz. Azt hiszem, ez a barátság. És itt van Tomi is, aki szintén gürcöl, hordja, pakolja, ha valahol elakadok, telefonálhatok neki, jön, segít. És persze Jóska, aki takarít utánunk, főz, viszi a háttérmunkát. Ők hárman dobogósok.
Ne kezdj bele, ha nem muszáj, ennyit tudok mondani. Nagyon fárasztó és még hátra van a visszarendezés és csinosítás része, belakni, vagy visszalakni a házat. Most megint lesz jópár nap szünet az írásban, mert oda kell tenni magam, hogy mihamarabb kikecmeregjünk a porból, koszból és festékből.
Az van, hogy nincs napi penzum. Egyszerűen mérlegelnem kell, hogy mire van energia, és erre most, bocsánat, nincs. Az ok egyszerű. Időre kész kell lenni a festéssel, mázolással, pakolással, aztán jövő héten újra, és csak ha az is meglesz, akkor lehet mindent újra helyretenni, kitakarítani, és belakni. Erő, idő, energia. Szerencsére András jó barát, segít, ma is küzdöttünk, háló, előszoba, nem mondom, hogy könnyű, közben a macska is kötőhártyagyulladást kapott, orvos, csepegtetni kell neki sűrűn, szóval erről sokat nem tudok többet írni, az meg nem megy, hogy írjak olyanról, ami az agyam foglalkoztatja, mert azt most elfoglalta teljes keresztmetszetben a renoválás. De ha ez megvan, jövök, újra belefogok, mert jó. Addig türelem.
Újabb fejezet kezdődik a felújításban, hálószobám, előszoba, ma volt a kipakolás kezdete, van mit tenni holnap is, ezért ezek a napok most koncentráltan erről szólnak. Nem kihátrálás ez a napi penzum alól, de agyam nincs most másra, mint hogy melyik szöget nem vettem ki, melyik lukat nem gipszeltem be, hova pakoljam a könyveket, hol alszom, és a többi és a többi. Várom már, hogy normalizálódjunk, és erre talán augusztus elején esély is lesz, ha lemondok pár tervről. Le fogok.
Ma nem ment a felújítás az eső miatt, inkább a bevásárlásra koncentráltam, kellett pár dolog az Obiból. Aki járt ilyen helyen, az tudja, hogy a barkácsáruház nem arról híres, hogy a kedved keresnék az eladók, sőt, a rendszer az, hogy vagy csapatba verődnek és olyan gondterhelten és sebesen szelik át az eladóteret, mintha zombitámadás elől rohannának, ha meg véletlen egyikük elszakad a falkától, akkor az vagy süketnek tetteti magát, vagy valamelyik polcrendszerbe dugja a fejét, hogy ne is kérhesd számon, miért nem vett téged észre.
Kellett pár festést kiegészítő dolog, meg egy új problémát is meg akartam oldani. Ugyanis az ebédlőben a ledpanel felszerelés óta hiányzik a kis helyi fény, effektnek, dísznek, nem sok, de kell. Befogtam pár ledes íróasztali lámpát. Van még az apróságokat, azaz a házi szentélyt megvilágító képkeret lámpa is, kapcsolója a Siva szobor mögött, kényelmetlen. Emiatt aztán jó, ha évente kétszer volt eddig bekapcsolva. Na, mi lehet a megfejtés? Távirányítás.
Van modern wifis, ami drága, van központi egységes, ami még drágább, és van a rádiós, ami nem olyan okos, de kapcsolni tud. Ez utóbbira esett a választásom, ráadásul 3 dugalj és egy távirányító együtt 3000 forint volt csak. Az más kérdés, hogy itthon az egyiket szét kellett szedjem és az elektronikáját bekötni kapcsoló helyett a szoborhoz, de így most minden egyszerűen távkapcsolható lett.
Szóval vásárolni muszáj volt, és ehhez kellett találnom eladót is. A sorok között jött is egy molett hölgy, elmondtam, miket keresek, led izzó, dugalj, kapcsoló, vezérlő, meg még tanács is kéne, ő kedvesen mosolyogva vezetgetett végig a terepen, olyannyira, hogy a végén már a festőszerszámokat is tőle kérdeztem. A legvégére maradt a festhető sziloplaszt, mondta is, hogy ahogy megyek majd a földszintre, a lejáratnál vannak kitéve. Meg is lett, de nem jutottam dűlőre.
Ugyanis az nem mindegy, hogy mennyire rugalmas, hogy tapad, nem érdemes olcsítani ebben, mert években kell mérni a befektetést. Lamentáltam, próbáltam az apró betűs okosságot kisilabizálni – mindig legyen szemüveg nálam, a fenébe – erre látom, jön a hölgy.
Kérdezi, minden oké? Mondom, hát kábé, nem tudom, melyik legyen. Erre ő: lenn a fiúknál többféle van, ott nézze meg, de amúgy is, ha rám hallgat, női eladóktól ilyen áruházban, csak függöny vagy textil ügyekben kérdezzen, minden máshoz a fiúk értenek, jobban jár velük. És mosolyog, mosolyog… persze mondtam neki, ne legyen kishitű, nagyon jól segített eddig is, végül is van minden, ami kellett, és ezt ő hozta össze.
Mondhatod, ritka az ilyen, mert az eladók buták és/vagy bunkók. De nézd az ő szemszögükből, az is ritka, ha a vevő nem ideges, türelmetlen és paraszt. Én szeretek a boltosokkal játszani. Bohóckodni, tettetni a nagyon hülyét, sztendapolni nekik, és kifejezetten sikerélmény, ha sikerül mosolyra bírom őket. Na jó, nem mindet lehet, a ruhaboltban pultot támasztó, zenét rágózva üvöltető kis picsákat nem, de oda meg, be se megyek, ha mégis ilyen lánykába botlom, nem vagyok vele kíméletes.
Te sietnél, ő fáradt. Lehet ezt fensőbbséged teljes tudatában is, de neked lesz bosszantóbb, mert ő van otthon. És lehet úgy is, hogy nevessetek egy jót. A vásár kettőn áll.
Ez most csak egy kis jegyzet magamnak arról, amiben vagyunk a felújítás kapcsán. Hogy ne felejtsem el. Fura belegondolni abba, hogy ha komolyan veszem magam, és tényleg nem újítok többet fel semmit az életben, akkor se lesz sokkal rosszabb helyzet – hacsak nem üt be valami természeti katasztrófa -, mint amilyen most. 15 éve volt a legutolsó globális felújítás, 15 év múlva 66 éves leszek. Akkor már illik ilyen hülyeséget nem csinálni, hogy állok a létrán és mázolom az ablakokat kívülről. Nyilván lehet mestert is fogadni, már ha lesz mester 15 év múlva, és nyilván ha lesz rá pénz is. De nagy baj szerintem akkor sincs, ha 25 évnyi lesz az ütem, akkor már 76 éves leszek, amibe belegondolni sem akarok. Milyen fura, hogy a felújításról az öregedés jut eszembe.
Na, de a lényeg: nem, nem kell csiszolni semmit, felesleges, a csiszolópapír lobbi ármánykodása csak. Fess rá, jó lesz az. Nyilván jó festékkel. A másik, hogy szilózni festés előtt kell, ha utána csinálod, akkor lámpafényben meg fog látszani. Ez bosszant. Annyira, hogy lehet, hogy kipróbálom, hogy ott, ahol nagyon látszik, kap egy halvány festékréteget még, de nem akarok kipakolni, szóval csak ügyesen. És kell találni jó ecsetet. Ez még feladat, mert olyan kell, ami valahogy nem folyatja ki a festéket akkor sem, ha felfelé festesz. Most ennyi. Majd még ha lesz új történés, írok erről.
Ma fél napom azzal telt, hogy egy falra szerelhető Ikea szekrényt lejjebb tettem 20 centivel, a wifi routert pedig feljebb szintén ennyivel. Jó, a szekrény tele van technikával, külső lemezek, NAS, modem, minden, ami kell, ebből adódóan sok a kábel is, ezeket el kellett vezetni, és ha már, akkor persze adódott, hogy a riasztó irányítója sincs jó helyen, az is átkerült máshová, és amikor már azt hittem, minden kész, akkor derült ki, hogy a nyomtató hálózati kábele rövid lett – mondom, feljebb tettem a routert – emiatt szét kellett szedni a küszöböt, jó, nem érted, mondom akkor, azért, mert a küszöbsín alatt ment a kábele, de az le van csavarozva 8 csavarral, ami nem lenne baj, ha nem fúrtam volna át vele a zsinórt. De átfúrtam.
Ettől még működik, érti a fene, valószínű nem kell annyi érpár, amennyi egy ilyen madzagban van, de megint és újra átélhettem az exponenciális bajfokozódást. Ez nem nagyon bonyolult, ahogy fáradsz, úgy lesz előbb útban a szemetes, amit kivittél, kerül messzebb a fúrógép a kelleténél, fáj a térded, a könyököd alá kerül egy kis faldarab, ami persze szúrni fog, a legkisebb csavar esik a legmesszebb (majd hónapokkal később fogja a macska előkotorni éjjel), minden összeesküszik ellened, és a végén már csak káromkodsz, mint a Feketeországban Mucsi Zoltán.
És külföldön ezt élvezik. Legalábbis a tévés DIY műsorokban minden flottul megy. Lehet, ennek az az oka, hogy ők kedvtelésből csinálják, mi spórolásból. Úgy, ahogy anno a víkendtelket is barkácsmód rakták össze, raklapból, lopott anyagból, fusiban. Ez nem változik, azt hiszem, akkor sem, ha már nálunk is vannak, akik szeretnek krétafestékkel festeni bútort, vagy kézzel batikolni, pulóvert kötni.
Nyilván más lenne a helyzet, ha lennének szakik, megfizethetőek és megbízhatóak, de mára ott tartunk, hogy egy festés-mázolásra nem találsz embert, akit igen, az úgy jön ki megnézni a munkát, hogy egy centit sem mér, a másik lézerrel számol, az eredmény bőven 7 számjegyű, a harmadik meg közli, nem vállalja el, mert nincs embere és szerszáma. A többi vissza se hív. Végül megoldod magad, barátokkal, még szerencse, hogy vannak, de két-három hét felújítás után megfogadod, hogy nem, ez az utolsó, soha többé egy szöget se versz be, nem hogy festeni, na nem, takarni, majd takarítani, négykézláb mászva körömkefével.
Itt mi most benne vagyunk, kábé a közepében, és várom a végét, de közben éjjelente elszáll az agyam, hogy akkor azt az indonéz szekrényt kékre vagy narancsra fessem-e át, mert így túl komor barnán, hogy az ágytakaró mi lenne, ha piros lenne, és a legbrutálisabb ötlet, hogy átfessem-e aranyra a kínai agyagkatonát, vagy pinkben lenne jobb. Egy ilyen őrületen túl vagyok, a sötétbarna üveges szekrény babakék lett, nem is sikerült rosszul, pedig a festékboltos, aki kikeverte a színt, át is vert, mert nem fedőfestékbe, hanem alapozóba keverte, holott nem ezt kértem. Ha legközelebb arra járok, majd felpanaszolom. Elvégre az ecset is tőlük van, meg a nájlom is, meg az az arany szpré, ami annyira izgatja a fantáziám.
Kész! Ma mehetett az öreg le először a műterembe dolgozni három év után. Végre. Semmi nem 100% kész, de használható. Tavaszig jó, akkor úgyis lesz megest festmázolfúrfarag. De jó!
*
2018-as hozzáfűzés. Kész lett, kész, persze, lett is benne nagyítva, volt is öröm, aztán persze lett baj, mert beázik. Vagy fel. Lentről. Ezért kármentés volt, aztán már többé nem használhatta.