Luci meghalt. Tegnap, azaz vasárnap reggel történhetett, de nem biztos semmi sem, mert persze én mélyen aludtam. Arra ébredtem, hogy jönnek a kőmívesek. Oké, mondom, rendben, beengedem őket. Hallom közben, hogy egyik macskám valahol nyávog, szívszaggatóan és eléggé kimerülten már. No, mondom, hova zártam be és melyiket?Keresem, megyek a hang után, és látom, hogy Lucifer macska, akinek két kölyke még nálunk volt, a bukóra nyitott szobaablakba szorulva félig benn, félig kinn lóg.

Alig tudtam kivenni. Merev volt mindkét hátsó lába, már rosszat sejtettem. Telefonok, ijedt ingerültség, orvos keresés, persze egyik állatorvosom sem volt elérhető vasárnap reggel. Irány az állatfősuli klinikája a Keletinél, szegény Luci feküdt a hátsó ülésen, aléltan, néha panaszosan felnyávogva. Láttam, próbál felállni és elmenni, de persze a béna hátsó lábaival nem ment neki. Minden lámpánál nyugtatás, simogatás, utána hajtás ezerrel, ahogy csak a forgalom engedte.

Odaértem, karomon a macskával, némi idegesítő és idióta adminisztrálás, persze nálam semmi irat nem volt. Végre beengedtek, sebészeti ügyelet, ott vártak páran. Kértem egy lánytól egy cigit, ott benn szívtam el, elnézést ezért. Előbb bement egy kutya. Lucika nagyon szenvedett már, üvöltött. Végre nyílt az ajtó, jött a pasi ki, orvos is, már hívott volna egy másik kutyát, de mondtam neki, hogy állj, a macskám meg fog halni. Beengedett. Megvizsgálták, eltört a gerince, de ez még nem lett volna végzetes, csakhogy elszakadtak az idegpályák is. Nincs segítség.

Bőgtem, mint egy gyerek. Kapott egy altató injekciót, mielőtt a mérget kapta volna. Lelassult a légzése, nézett rám esdeklőn, én rá, taknyom nyálam egybefolyva. Az orvosok kimentek, egyedül hagytak vele. Egy idő múlva visszajöttek, hogy beadják neki a mérget, ehhez le kellett borotválni a lábát, hogy vénát találjanak. Közben egyszer csak a már alvónak tűnő macska rám nézett, egy eszelősen nagyot sóhajtott – és meghalt. Nem kellett a méreg neki. Ellenőrizték, hogy valóban meghalt, majd kérdezték, hogy otthagyom-e. Nem! Betettük egy dobozba és hazajöttem.

Itthon vártak a többi macskák. Princ ijedten nézett, Cilike kirohant, letettem a dobozt, a két kölke meg odafutott az alvónak tűnő macskaanyjukhoz. Megszagolták, megtapogatták, nem is tudom, jó párszor próbáltak vele valamiféle kontaktot. Aztán otthagyták, távolabbról nézték. Jött szöszi, az anyja. Megnézte, megszagolta, megijedt és leült, rémülten.

Aztán kivittem, és a kertben a virágoknál ástam neki egy sírt és elföldeltem. Egész nap hallottam a jajveszékelő sírását.