Orbán a minap oda nyilatkozott, hogy, idézem:

Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.

Ez a beszéd több, mint botrányos, ez a beszéd bűn. Aki ilyet mond, az nem csak simán rasszista, de olyan nézeteket terjeszt nagy nyilvánosság előtt, amiért ha nem is kivégzés jár, de elszigetelődés és bíróság előtti számonkérés, majd büntetés. Normális európai országról beszélek persze, nem erről a miénkről.

Idegennek lenni rossz. Ezt bárki megtapasztalhatja, elég, ha kiválasztasz egy tetszőleges falut vagy kisvárost az ország határain belül, és ellátogatsz, akár egy hétvégére. Ha nincs gardedámod, ha egyedül vagy, még szerencsés esetben is hosszú időnek kell eltelnie, míg ha be nem is fogadnak, de ha nem vagy nagyon kirívó, talán elfogadják, hogy létezel, még az is lehet, hogy isznak veled egy sört a kocsmában, de maguk között maradsz gyüttmentnek. Ebből a regiszterből beszél ki Orbán, a falusi egyszerűségből, ahogy ő fogalmaz, neki a nagyvárosok mind bűnösek, az értelmiség értetlen és feleslegesen akadékoskodó, kerékkötő.

Tiltakozott a szöveg ellen Dragomán György és György Péter is, videón látható a beszélgetésük,  de nem elég megnézni a filmet és beletörődően bólogatni. Tudom, hogy a barátaim igen nagy többségben (remélem mind) normális emberek, így külön talán nem kéne ezt leszögeznem, kihirdetnem, elmondanom, de mégis, az én garasom jön.

Számomra emberek vannak, jók, rosszak, megbízhatók, linkek, szerencsések és boldogtalanok. Ez szerint lehet őket szemlélni. De etnikai értelemben nincsenek számomra különbségek, és elutasítok minden homogenizálást. Nekem a cigány, a zsidó, a meleg, a román, a magyar mind egy, és ebben az értelemben nem vagyok hajlandó semmiféle engedményre. A magyarságom nem eladó, nem Armani öltönyre varrt kokárda, és nekem nem tetszik, hogy a minielnökünk rasszista, kirekesztő és begyöpösödött beszédekkel butítja az embereket.

Ezért amíg ez a rezsim van hatalmon, nem tudok és nem is akarok nemzetben gondolkodni, mert lejáratták a fogalmat, és ha az ő nemzetük ilyen, akkor ez nem az én nemzetem, nem az én hazám, nem az én otthonom, és minden módon, ami csak a rendelkezésemre áll, tiltakozom és elutasítom ezt. Magyar vagyok, de nem hülye. És ha egyedül is maradok ezzel, számomra magyarnak lenni nem különb vagy más, mint cigánynak lenni, és ha ők a célpont most, akkor cigány vagyok, mert nem tűrhetem, hogy bárki hátrányt szenvedjen csak azért, mert más bőrszíne van, más nyelven álmodik, vagy mondja, hogy szeretlek.

Az, hogy te mit reagálsz, hova állsz, hogyan élsz, az a te dolgod. De négy fal között se legyél rasszista, mert holnap te fogsz hasonló helyzetbe kerülni, ha a félelmeid gyűlöletre váltod, és senki nem marad már, aki majd megvédjen. Ezt az őrületet addig kell megállítani, amíg lehet. Az óra veszettül körbejár.