Ahogy látom, a kormány vezetése a Magyar Idők sorvezetőjéből dolgozva most azokkal számol le, akik bár jó káderek, de nem elég keményvonalasok, baloldali elhajlók úgymond. Ókovács az Operában áll vesztésre, Hammerstein Judit pedig a Balassi Intézet éléről távozott, de mondhatnám azt is, hogy kirúgták, mert liberális írókat is könyvfesztiválra vitt. Az Akadémia is rövid pórázra lett fogva, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az NKA, de az MMA is kapott selyemzsinórt,  és gondolom, ez csak a kezdet. 

Közben megválasztották Erdogant újra, ő elnöki kormányzásra vált, elsőként Orbán gratulál neki ehhez. Személyesen. Vigyázó szemünk Ankarára kell vessük – azt hiszem, ha azt fürkésszük, milyen is a magyar jövő, akkor a modell török. Persze, kis orosz fűszerrel. 

Jó, most még mondatod, hogy de hát az Unió nem engedi, és lehet ebben persze reménykedni, de ez is csak addig igaz, amíg az Unió az, aminek gondoljuk, amihez csatlakoztunk. És az olasz, osztrák szembeszállás, Merkel gyengülése, de még akár a Brexit botránya is olyan üzenet, ami a mi sorsunkat illetően is számít. Vedd hozzá, hogy ha nem a hetes cikkellyel, akkor máshogy, de valami büntetést csak fogunk kapni a sok elloptt euro milliárdért, és a felzárkóztatásunk is a végéhez közeledik. Ha a pénzcsapot elzárják, vagy csak csöpög, kevés érv marad az uniós tagság mellett. 

Na nem, mintha olyan nagyon fel lennénk zárkózva, a forint zuhan, és ez nem nagyon zavarja a fiúkat, mintha valami tervezett leállás lenne, mintha indokokat keresnének, mintha a Stop Soros és a CEU után az lenne a mesterterv, hogy az Uniót kell térdre rogyasztani. Putyin, Erdogan jó haverok, a családi bizsu már náluk, kompország keleti vizekre hajóz.

Ezek még csak mozaikok. Az ország megosztott és megfélemlített, az elhárítás működik, akik a választások előtt kritizáltak belülről, vagy nyitottabb szellemben gondolták megvalósítani a NER-t, azok leszálló ágba kerültek, és jó, nincs Gulag, de nem is kell, a félelem is elég, mint ahogy az izmok edzésére is elég csak gondolni fejben, hogy bekövetkezzen a gyarapodásuk. 

Az ember mindig azt hiszi, nincs lejjebb, de gondold csak meg, ha minden multi kiszáll, ha nincs sajtó, ha nincs civil kontroll, ha nincs piac és verseny, akkor mi is lesz az akadálya annak, hogy az a kerítés ne csak délen épüljön meg, hanem körbevegyen, hogy ahogy a tévészolgáltatóknak megmondták, milyen sorrendben szerepelhetnek a tévéadók a csomagodban, azt is megmondják, hogy az internetes tartalmak közük mi az, ami elsőbbséget élvez és mi az, ami mondjuk modemesnél is lassabb sebességgel csordogálhat, ha egyáltalán. 

Ez a jövő már volt egyszer, körbefordul a múlt, de van rá sansz, hogy most az egyszer túlfeszíjük a húrt – énekelte a Sexepil a 80-as években. Ők bizakodóak voltak, mert hittek, hogy a húr túlfeszíthető. Szerintem már nem, ez már a helyi nirvána, szóma, ha mondom, segít a gondon, a nép java napi agymosást kap. Mennyi időnk van még? Szerinted?

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=VL6ptq_heDI&w=1280,&align=center]

A 2012. 06. 07.-én készült felvételen Zsolt is látható középen a közönség soraiban