Olvasom az elégedetlenkedést a civil tüntetésszervezőkkel szemben, meg az ellenzékkel szemben, meleg szobákból, puha fotelekből. Nem szerettem a törit, így már csak a magam kedvéért is jöjjön egy ismétlő, türelmetlen feledékenyeknek.
Mi is volt 89 előtt? Lábvíz. Fusizás, maszektaxi, foximaxi. Néhány megszállott stencilezett. Vártuk a csodát. Vagy dehogy vártuk, bele voltunk törődve, hogy kék meg piros pirula útlevél, Gorenje hűtő a sógoroktól, téli szalámi gazdag gyereknek, banán, narancs télen. Ötéves tervek. 89-re ez nem miattunk és nem tőlünk dőlt be, hanem jórészt Csernobil és az olaj miatt, és mert Gorbacsov belátta, hogy nincs erő a (h)idegháborúra. Dereng valami, glasznoszty és peresztrojka? Ja, a Gyula meg ijedtében átengedte a jézus papucsosokat, otthonról haza.
Jöttünk temetni Cézárt, a többség ezt is a tévéből, a koporsók szimbolikusak voltak, vér az nem folyt. Az olyan undi, meg mi lesz a Skodával és a víkendházzal, ha szétlövik az utcát. Be voltunk szarva, lássuk be. Orbán üvöltött, senki se tudta, ki ez a szép szál legény, de kimondta, helyettünk, ruszkik haza!
Aztán lett ellenzéki kerekasztal. Akik körbeülték, főleg azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehet a legjobban felosztani az MSZMP vagyonkát és ki lesz a vezér, aki átevez velünk a túlsó partra. És jött Antall, a tanárúr, aki elhitette, hogy jobban tudja nálunk, és majd ő meg a pártja, majd a nyugodt erő.
A román példa elég ijesztő volt, Ceausescu télikabátban Elenával, mi inkább rábíztuk a politikusokra, találják ki helyettünk, hogy milyen is a demokratikus berendezkedés. Annak kellett volna először büdösnek lenni, hogy nem volt semmi az ügynökökkel. Ebben nagy egyetértés volt új és régi garnitúra között. Na meg a párttörvényekben, székházakban, és hogy magukat kell először jól kistafirungolni. Az első pirulát bátran a pofájukba köptük, taxisblokád. Az ablakban kalimpáló Horváth Balázs vicces volt, mi? Jót nevettünk.
Az antalli időhúzós puha átmenet után logikus és szükségszerű volt a Bokros csomag, de Gyula belebukott, jól megbüntettük érte, második pirula, nem kérjük, kiköptük. Cserébe megkaptuk 98-ra koronaúsztatós Viktort, aki bebizonyította, hogy lehet a liberálisból is simán náciszagú naftalinkonzerv. Drogtörvény, Ezüsthajó, tébolyult Eperjes a vásznon milliárdokért. Útelágazódáshoz értünk 2002-re, örültünk Megyónak, hogy eltakarította a focihuligánt. Volt lágy kenyér, pénzeső, buli, de hiába. Újraéledt az ügynökmúlt, D206, mi meg adtuk az ájtatos elsőbálozót. Jött helyette Fletó. Agilis, gyorsbeszédű, fiatal, simán lenyomta Orbánt 2006-ban is. Kíváncsian vártuk, mi van akkor, ha valakinek nem négy, de nyolc évet adunk. Az őszödi őszinteségi roham lett volna a harmadik pirulához az ostya, de kiköptük. Segített a Kossuth Rádió, óránként ugyanazt a két mondatot szajkózva, a gerinces Sólyom László a morális válságban az ország dumájával, és már jöttek is a Kossuthra a mélymagyar vitézek, húgyszagban úszott Budapest. Feri táncolt, ahogy a lába bírta, próbálta, de a negyedik pirula sem kell, háromigenes népszavazás, és mi mertünk bátrak lenni: le a 300 forintos vizitdíjjal! Nem kell tandíj! Nem kell napidíj a kórházban! Ingyen kell minden, az istenit!
Bajnai csöndben próbálta beadni az ötödik pirulát az IMF hitellel, megtehette, tudta, hogy veszít, erre szerződött. Mi meg, mint egy Stockholm-szindrómás, vártuk Orbán messiást. Kétharmados, példátlan felhatalmazást kapott. Használta is, mint a sorozatvetőt. Alkotmányból az utca maradt meg, a köztársaságból már a tér sem, illiberális unotrodox pekidzs, ju nó? Akinek nem tetszett a rendszer, csinált magának Millát. Volt tüntetéses házi buli, félévente egy. Az MSZP a választások óta romokban, Feri újra aktív a nyugdíjasok között, visszajön Bajnai, a csodafegyver, majd ő és a Milla, gondoltuk. Összefogás!
Mesterházy felragasztotta a fejére Guy Fawkes maszkját, ő lett az ellenzék vezére, a többi térdre. Akkor már tudtuk rég, hogy nem lehet más a politika, úgyhogy szavazás helyett otthonról néztük az újabb bukást, kommentáltuk is a facebookon. És Viktor ugyan olyan kétharmaddal győzött újra, ami a valóságban egy negyed is alig, de gebinbe így is jó lesz neki még négy év, stadionostul, vidástul, lázárrogánszijjártóstul, persze. Következmények nélküli országban úgysem robban rájuk a terepjáró, nem véletlen vagyunk Mária országa ugye.
A többségnek 5 év kellett ahhoz, hogy kikapcsolja a köztévét, áthangoljon az RTL-re és kimenjen az utcára, nem kevésbé nemes céltól vezérelve, mint hogy ne legyen internetadó. Soroljuk csak, mi mindenért emeltünk szót az elmúlt 25 évben: benzinár, vizitdíj, netadó. Hol vannak a bős-nagymarosi magasztos eszmék, ugyan. Orbán takarodj, ennyi a varázsszó.
*
Hergeljük a cigányokat, az ország majdnem fele a létminimumon él, negyede konkrétan éhezik, emberek a templom előtt simán megfagyhatnak. Több, mint 1 millió ember disszidált. És bár két hónap se telt el az első mobiltelós vonulás óta, de már elvárjuk a civilektől, hogy minderre legyen megoldásuk, program, médiaképes arc, legyen párt is, hogy az ellenzék fogjon össze valahogy, mindegy hogyan, de legfőképp gyorsan!
Nem tudom, ki lesz a jóemberünk, aki elzavarja végre a diktátort. De van egy sejtésem, hogy azért nem kapunk programot senkitől, azért nem halljuk, hogy Orbán bukása után hogyan tovább, mert ember nincs, aki meg tudná jósolni, hogy a nép, az istenadta, vajon mennyit hajlandó elviselni az igazságból, lesz-e annyira bölcs és belátó, hogy végre lenyelje azokat a kurva pirulákat. Egyáltalán létezhet-e olyan ember, akinek hinni képesek vagyunk? Menni fog ez, vértelenül?