Túl a legnehezebben

2018-07-25-10.56.18-1

Mesélek, mi és hogy is van ezzel a felújítással. Én azt hittem, hogy két-három héttel hamarabb leszünk kész majd, mint ahogy most látszik, de így is nagyot haladtunk és már látszik a fény.

András nagyon sokat segített, jött festeni, tolta, heti két napot itt volt, és az, hogy elhúzódás van, nem rajta múlott. A legmeredekebb rész, amin túl vagyunk, az a nappali és a magas szoba. A képen látod, hogy állvány, létra, minden volt, én nem hittem volna, hogy ez a dolog így megoldható lesz. Azt hiszem, ez a barátság. És itt van Tomi is, aki szintén gürcöl, hordja, pakolja, ha valahol elakadok, telefonálhatok neki, jön, segít. És persze Jóska, aki takarít utánunk, főz, viszi a háttérmunkát. Ők hárman dobogósok.

Ne kezdj bele, ha nem muszáj, ennyit tudok mondani. Nagyon fárasztó és még hátra van a visszarendezés és csinosítás része, belakni, vagy visszalakni a házat. Most megint lesz jópár nap szünet az írásban, mert oda kell tenni magam, hogy mihamarabb kikecmeregjünk a porból, koszból és festékből.

Festés közben

2018-07-17-14.36.42

Az van, hogy nincs napi penzum. Egyszerűen mérlegelnem kell, hogy mire van energia, és erre most, bocsánat, nincs. Az ok egyszerű. Időre kész kell lenni a festéssel, mázolással, pakolással, aztán jövő héten újra, és csak ha az is meglesz, akkor lehet mindent újra helyretenni, kitakarítani, és belakni. Erő, idő, energia. Szerencsére András jó barát, segít, ma is küzdöttünk, háló, előszoba, nem mondom, hogy könnyű, közben a macska is kötőhártyagyulladást kapott, orvos, csepegtetni kell neki sűrűn, szóval erről sokat nem tudok többet írni, az meg nem megy, hogy írjak olyanról, ami az agyam foglalkoztatja, mert azt most elfoglalta teljes keresztmetszetben a renoválás. De ha ez megvan, jövök, újra belefogok, mert jó. Addig türelem.