Anyámat látom, siet a kőfejtőből ki, apám utána, gyomorbajos morgását elnyomja a szél. Mama áll a verandán, egy lépcsővel feljebb, mint én, balra sufni, jobbra rózsakert. Papa kőkutricája előtt áll, mellette öreg, kibelezett rádió rom a pléhasztalon. Nagy hóban állok, mellettem lapát. Nyári melegben kamáslis cipő és kantáros rövidnadrág, számban mentolos pipa. Unokatesóm elfoglalta a Volga pedálos autómat, nem, nem a szemembe sütő nap miatt hunyorítok, hanem dühből. Mama levest szed ebédhez a félsötét konyhában, ő a hokedlin ül majd, anyám és apám székeken, én a kanapén. Nyár van, Marika néni a rózsabokor előtt. Benn vagyok a szobában, römikártya lapokból építek várost, utat a medzsóimnak. Néha én vagyok Aldo Moro, de legtöbbször Gabi az, ha bicajfogózunk. Gabi a tizenhetes busz hátulján áll, megy haza. A faredőny résein beszűrődő fény, ha papírt teszek elé, fejreállítja a kertben kapáló mamát. Szerencsre utaztunk, utálom, látszik a képen, hogy utálom, a fal mellett áll apám rokonsága. Nagyanyám, aki nagyon nem azonos a Mamával, mert ő apám anyja, zsíros, vastag palacsintát süt. Papa sufnijában a vimes doboz. El kéne kérni, hogy autót építhessek belőle. Tél van, Mama teasparheltjén almát sütünk. Elkérek egy tésztacsíkot, rádobom a sparheltre, hólyagosodik, megfordítom. Szobámban ülök érettségi után, Mama is ott van, rajtam első saját öltönyöm. Anyám ugrókötelezik idegen város utcáján, nagyon ciki, de ő élvezi, hogy nekem kellemetlen. Telkünkön vagyunk, zsibbasztó meleg, még a tarack sincs levágva, csak ahol a sátrunk áll. Minek kellett ez a telek. Telken áll a ház, előtte túl közel fenyő. Mellette apám, valamit szerel. Anyám hideg vízben mosogat, mert olcsóbb volt, ha nincs meleg víz a konyhában. Teréz mama táskája, benne gyógyszerek. Mamánál a nyári konyhában hokedli, rajta lavór, benne ülök, fröcskölök, amit nem szabad, de jól esik. Keresztelő, én vagyok a keresztapa, rokonok körbeállnak, micsoda hülyeség 16 évesen, de nem tudtam kitérni a felkérés elől. Temető, papa sírját kapálja Mama, anyám távolabb, apám vizet hoz épp. Kertben fal mellé támasztva a bicajom, mellette a rollerem, ami eltörött. Mama otthon a kórház után. Először. Aztán már nem jött haza.

Csak kinyílt egy fényképalbum az emeleten takarítás közben, kiesett belőle majd’ ötven év. Összeszedtem. Magam. Visszaraktam a polcra. Nyugodjanak tovább, békében.