Alapvetés: tetszettek volna gondolkodni, mielőtt a CBA helyzetbe hozása okán beletenyereltek egy működő rendszerbe. Elfogadom, hogy vannak olyan kereskedelmi dolgozók, akiknek nem elég a fizetése. Azt is, hogy vannak olyan kereskedők, akik kizsigerelik a munkásaikat. Ez nem magyarázata a boltzár és nyitás körüli labilis érveknek. A piac szabad, már normális országokban, nyilván. És szabályozza is magát, többnyire beavatkozás nélkül. Semmi sem kötelező, senkit nem kergetnek az asztal körül, hogy menjen vasárnap dolgozni, ha nem akar. Lehet otthon is maradni, bábszínházba járni és babazsúrt szervezni, nyilván, kevesebb pénzből, mint ami akkor lenne, ha vasárnap is dolgozna a delikvens. De ez a döntés az övé, és szabad döntés. Ahogy az is, hogy valaki valóban a kereskedelemben akar-e dolgozni. Mert nem muszáj.
A kereskedelmi munkának vannak törvényei, szabályai és elvárásai. Ilyen az is, hogy az, aki ott dolgozik, tudja, hogy van leltári időszak, van polcrakodás, árufeltöltés, a vevők lopnak, a pénztáros tévedhet, de ide tartozik az is, hogy nem kell menekülni a vevő elől, nem kell unottan a pultot támasztani, ha a vevő kérdez, arra még a nyolcadik órában is lehet készségesen, neadjisten kedvesen reagálni, és ebbe tartozik az is, hogy a bunkó vevő is vevő és neki is igaza van. És akinek ez fárasztó, nem testhezálló, nem megfizetett, annak nincs keresnivalója a bizniszben.
Aki ismer, tudja, tapasztalhatta milliószor, hogy én az a vevőtípus vagyok, aki beszélget a pénztárossal, viccelődik, kedves, aki kér, aki kivárja a sorát, és aki még akár bohóckodik is, hogy egy mosolyt adjon és kapjon, mert így emberi. Nem verem le a boltoson, főleg nem a kiszolgálón, ha a bolt hülye. De vannak cserébe elvárásaim is. Nem durvák, csak közhelyesek. Hogy a ruhaboltos picsa ne a telefonját böködje. Hogy unalmában ne 1000 watton hallgassa a neki tetsző petőfirádiós slágert. Hogy vegye észre, ha vevő érkezik a boltba, de ha az nem kéri, ne zaklassa. Hogy ne gondoljon minden vevőt potenciális tolvajnak. Hogy ha én kedves vagyok vele, legalább próbálkozzon valami hasonlóval. Hogy ne akarja a rohadt árut, szalámivéget, penészes epret a táskámba csempészni.
A magyar kereskedelemben dolgozók igen nagy többsége nem a kereskedelembe való. Hogy ennek az oktatás az oka, vagy csak a zsigeri türhőség, nem tudom. Úgyhogy értem, hogy nem folyik a tej, a méz, de ezt ne tessenek rátolni a vasárnapra. Mert tetszik tudni volt egy évük, hogy bizonyítsák, ha pihenhetnek vasárnap, templomban, kertben vagy csak a kisszobában, akkor majd szakszerűbb, kedvesebb lesz a kiszolgálás. Nem lett az, sőt. Ennyi idegbeteg eladóval nem találkoztam még, mint az elmúlt egy évben. Úgyhogy leszek én szolidáris is, de azt ki kell érdemelni, az nem jár alanyi jogon. Aki meg politikai okból hörög most, az szimpla seggnyaló, vele sok dolgom nincs, ahogy azzal se, ha valaki istent be akarja vinni a pult mögé. Isten nem játékszer, nem a boltba való.