Székely Kriszta vizsgaelőadást rendezett az egyetemen, szerencsére volt jegy rá és idő is, hogy megnézzük, és nem bántam meg. Leginkább azért, mert elgondolkodtatott. És ez már nagy dolog. Egyrészt magamon. Azon, hogy miközben a szolgával kellene egyetértenem, de igazán ez mégsem megy, mert mindamellett, hogy egy kedves bolondos egyszerű ember, de gondolkodásmódja minden szimpátiám ellenére olyan, ami miatt elköltöztem anno anyáméktól. Mert szép dolog a természet, a madarak, a vadak s halak világa, meg az erkölcs is persze, de a világ ennél egyszerűbben működik. Don Juan nem létezne nők nélkül, sőt, egyenesen a nők működtetik. A nő keres vágyának megfelelő formát, aztán a felelősséget cipelje a férfi. A nő az, akinek a megfelelőnek hitt vagy remélt férfi kell, bármi áron, érte bármit felad, bármibe belemegy. A férfi ezt csak használja, és lássuk be, amíg tart a szerelem, addig nincs egy rossz szava sem senkinek. Na igen, és mi van, ha a férfi valóban a szerelembe képes csak szerelmes lenni, ha a nő ehhez csak eszköz? Hát, pech.

A másik, amin elgondolkodtam, hogy a darab úgy lett mai, hogy nem kellett hozzá extra felújított, újrafordított szövegkönyv, csak ízesítés, hogy a váz megmaradt, a körítés a gegeken kívül kortalan. Ezt élem meg én is, nap mint nap, látva az én kis közösségem intrikáit, kerítéseit, hódításait és elbukásait. Ugyanezt. A nő nem változik. Még a hite sem menti, a vágy tőle indul el. A férfi csak rezonálhat.

Jó a darab, jó a rendezés, a teret is izgalmasan mozgatja Székely, és ami a legjobb, hogy azáltal, hogy szinte kamaszokkal játszat majdnem mindenkit, a hangsúly szerencsésen lekerül a férfiharcról. Mert ez tulajdonképpen mindegy. Don Juan lényege nem a kora és nem a hely, a lényege a szerelemre adott válasz. Magadra vess, ha provokálsz, ne máson kérd számon saját gyengeséged.

Makranczi Zalán jól hozza a karaktert, azonosulhatok vele. Gazsó György nem csak szolga, de mindannyiunk jobbik énje is, ráadásul jó humorral működik. Radnay Csilla Elvirája akár az osztálytársam is lehetne, vagy a szomszéd csaj. Ki kell emeljem még Szabó Zoltánt, Fricit, aki bár kissé a harmincas évek filmjeire hajazóan hozta a figurát, de ez ízt adott neki, működött.

Don Juan rohan egyik nőügyéből a másikba, vagy a nők kergetik? Ítéljük, és közben irigyeljük is? Ki hódít meg kit? A szerepek felcserélhetőek, igaz, a szerepcsere a felelősség átvállalása nélkül csak női játszma lesz. Ezeket a játszmákat ők álmodják maguknak a babaszobáktól a kolostor kapujáig, sőt, azon túl is, ők játsszák velünk. És bűnhődni, ki fog, ki kell szembeszálljon a démonaival? A férfi, hisz a nőt felmentjük, a férfi az, aki elbukik. Miért? A végén Sganarelle az, aki helyettünk összegez és néz szembe ítéletével.

utóirat: Székely Gábor és Bodó Viktor osztályvezető tanárokról se feledkezzünk meg, valamint a dramaturgról, Szabó-Székely Árminról. De szeretném Gazsó Györgyöt külön kiemelni.Ugyanis miközben a premier mindenkinek tánc a mélység felett, ő emellett jelenlétével folyamatosan egyben tudta tartani a csapatot, biztos bázisként számíthattak rá a növendékek, kollégái. Ez valószínű, hogy neki természetes, de azért jegyezzük meg, hogy nem magától értetődő, mindezt úgy adni, hogy közben körülötte mindenki megkaphassa a neki szánt és járó fényt is, hogy ne uralkodjon el a darabon a gazsói jelenlét, ez nagy dolog.