Pár éve már tudom, hogy nincs rendben a cukrom, hogy előbb magasabb, majd tartósan magas volt az értékem, terhelésesen is, meg úgy a mindennapi életben is, ezért szedtem is gyógyszert rá, de olyan nagyon nem foglalkoztam vele. Aztán december elején elkezdtek érdekes bőrgyógyászati tüneteim lenni, még az is megfordult a fejemben, hogy tényleg valami bőrbetegséget szedtem össze, bár a képletből hiányzott a hol, kitől, miért, épp ezért kezdtem a neten böngészni, és felmerült bennem a gyanú, hogy hátha a cukorbetegséggel összefüggő változásról vagy tünetről van szó. Mivel van cukormérőm, így a dolog egyszerű volt: megkerestem, megmértem, és 11 fölötti értéket mutatott a gép. Na, másnap is megmértem, az se volt jó, felhívtam a dokit, aki duplájára emelte a gyógyszerem, és egy újat is bevetett, és kérte, hogy napi kétszer mérjem, mi a helyzet.

Nem olcsó játék a cukorbaj, főleg azóta nem, hogy a kormány a kettes típusú diabéteszesektől megvonta a támogatását a mérőcsíkoknak. Tehát azon túl, hogy eleve megnő az étkezésre fordított összeg, hogy a gyógyszered se olcsó, még fizetheted teljes áron a tesztcsíkokat is. Hogy fogalmunk legyen a dologról, kerekítve egy 50 db-os csomag 5000 Ft. Azaz  a mérésed minimum napi 100 forint, de ha korrekt akarsz lenni, és hétszer mérni, akkor az már 300 fölött lesz. Hát persze nem ez vág földhöz, mondhatod, de azért másra is tudnám költeni ezt a pénzt.

A cukorbeteg valami fura okból bűnösként van kezelve. Drága az orvosság, fogyatékként kell megélni, ha nem nagyon szeretnél az életmódodon változtatni, azaz kell az édesség emléke, pokoli áron vehetsz csokit, miegyebet, miközben az élelmezési kérdésed eleve nehezedik. Cukrosnak lenni nem vicces, nem jó. Úgyhogy elkezdtem egy életmódváltást.

Először is búcsút intettem a kólának. Jó, mondhatod, igyál zérós vagy lájt kólát, de bocsánat, azok íze órákkal a fogyasztás után is pokoli emléket hagy a számban, emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Úgyhogy inkább nem kell. Helyette teát iszom, főleg gyümölcsteát, néha zöldet vagy feketét, más folyadékot nem. Aztán a csokizós korszaknak is lőttek, amit nassként megengedek magamnak, az a 70%-os vagy afölötti Lindt, abból is egy negyed kocka. És az se minden nap. És elkezdtem az étkezésemre is figyelni, fogyni kell. 113,5 kg-ról indultam, most 109-nél tartok.

A legnehezebb az innivaló megoldása volt. Tea cukor nélkül? Nem is csak az íze, hanem az, hogy pepecselni kell vele, hogy nem áll rendelkezésre mindig, azaz az egész valami maceraként indult, és meg kell mondjam, még ma sem tökéletes a rutinja. A kaja nem annyira nehéz ügy, fele annyit kell enni, mint eddig és kész. Fehér kenyeret eddig sem ettem, a félbarnát, rozsot meg nem tudom elhagyni. Egy hónap telt el, már látni, hogy a dolog működik, az értékeim javulnak, talán lassan stabilizálódnak is.

Ami még segített, az a telefonom. Van rá okos alkalmazás, ami a netre varázsolja az értékeket, és látni táblázatban, mi történt az elmúlt időben. És ez inspirálóan hat. Úgyhogy azt javaslom, hogy ha van hasonló bajod és kell a motiváció, az okostelefonod segíthet. A fenti táblázat a napi cukorértékeim ingadozásait mutatja, és a 26%-os csökkenés az átlagban az, ami jókedvre derített ma.