Az elmúlt idők elég zaklatottak voltak, magam is meglepődtem, hogy több, mint egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzéstől. rövid leszek, mert hát utólag vajmi kevéssé érdekesek a sztorik.

A macska vonal: Fifi után lett egy teknőcszínű macska, egy átutazó, aki Lucifer lett, lelencből jött. Óvatosságból megcsináltattam neki minden vérvizsgálatot, pozitív lett, kiderült, hogy beteg. mivel a többi macskáért is felelős vagyok, így 3 nap után ment vissza a lelencbe.

A kis vendég után belelkesültem egy brit kismacsekra. Szintén netes macska. Nagyon kedvesek voltak a gazdái, felhozták volna Sopronból. Kértem hogy vérvizsgálatolják meg, tanulva az előzőkből. Kiderült, hogy ő is beteg.

És akkor már, amikor lemondtam épp arról, hogy lesz macska itt, új, kicsi és jófej, a véletlen úgy alakította az életet, hogy mégis. Gál Csaba Boogie blogján jártam, hogy megnézzem, megjelent-e már végre a lemeze. Ott láttam, hogy macskatúltengése van. Égi jel, gondoltam, így Jóskával elnavigálódtunk szombaton Boogie-ékhoz és elhoztuk a cicát, akit akkor még Borzaskának hívtak.

Új név kellett, bár valóban borzas fejű, de azért hát mégiscsak. Így lett a hivatalos neve Borzas ‘Boogie’ Bertalan, vagyis Berci. Néha Bertalan, főleg, amikor már vérzek a nagy szeretettől.

Berci igen jó macska. Vállról indítható, mint egy rakéta, onnan nézgelődik, míg én a lakásban közlekedem, aztán sutty, máris lepofozta a fülem vagy épp belenyalt, ahogy a kedve tartja. Szóval így állunk. Na, nem macskásodunk el teljesen, ezt megígérem, de a cica egy fontos dolog.